Április 20-21 - Indulás haza!

Végre eljött a hetek óra várt nap! Reggel azért csak felkeltem korán, hogy Anyuval még egyeztessünk a nyári egyetemes problémával kapcsolatban+bepakoltam még ezt-azt. Eléggé későn indultam el a pályaudvarra, a nehéz és sok cucc miatt végül vettem egy jegyet és busszal mentem. A jegypénztárnál óriási sor volt, ezért inkább automatánál vettem meg a jegyemet, ami a vártnál egyszerűbb volt, így ezután is itt fogok jegyet venni. Persze a vonat nem olyan regionale volt, amilyenen idefele jöttem, nem az "alacsony padlós" fajta, így megizzadtam, mire minden cuccomat felraktam a vonatra. Milánóban volt két órám, éhes is voltam, ezért elmentem McDonalds-ot keresni, ahol hátha tudok netet fogni. Már korábban feltűnt, hogy óriási a pályaudvar (23 vagy 24 vágány van csak a csarnokon belül), nem is volt egyszerű a kijutás. 3 emelet között lapos mozgólépcsőkön mentem le, ez volt kb. 10 perc. Rögtön megláttam egy mekit, ahol vettem kaját, majd kiültem a teraszra, mert csak ott volt hely. Net persze semmi...Aztán láttam, hogy a tér másik felén is van egy meki, ott benn leültem, de nem tudtam csatlakozni a wifire. Kb. fél órával az indulás előtt elindultam felfele, de még megnéztem az állomás előtt lévő vásár másik felét. Volt ott minden: ruhák, cipők, ékszerek, régiségek (még jó, hogy nem volt nálam sok pénz. :) Az egyik standnál könyveket árultak 2 Euroért. Ilyen helyeken általában semmi jót nem szoktam találni, de azért megnéztem. És volt két könyv...először nem is hittem a szememnek. A/4-es, kemény boritású, képekkel illusztrált régészetes könyvek, az egyik az ókori Itáliáról, a másik meg 13-14. század művészetéről szól. 1960 ill. 1965-ös kiadásúak, de 4 Euróért!!! Csak mellékesen: az órámra a kötelező olasz könyv kis alakú, nem kemény kötéses, fekete-fehér és 26 Euroba kerül...

Velencébe egy jó kis Eurostar vonattal mentem, csak sikerült a kocsi rossz végén felszállnom, így cipelhettem egy egész vagonon keresztül a bőröndöt, mert pont nem fért el húzva az ülések között. Az út nyugisan telt, főleg, hogy Edittől (Köszi még egyszer a segítséget!!!) kaptam smst, miközben Harry Potter 7-et néztem, hogy a nyári egyetemes utalássommal minden rendben, csak a nevet nézték el! Miután megérkeztem, beadtam a bőröndöt a csomagmegőrzőbe, majd elindultam térkép és minden nélkül várost nézni. 3 Euroért lehetett volna venni, de nem szándékoztam erre költeni, különben meg a fontosabb látványosságok közötti útvonal ki van táblázva.

Csak 2,5 órám volt, vaporettora (=vizibusz) sem akartam költeni (egy út 6,5 Euro), így gyalog mentem. Sajnos a Szent Márk térig nem jutottam el, mert nem is siettem, próbáltam élvezni Velence hangulatát, meg azért volt cuccom  rendesen (hátizsák, oldaltáska és a tornazsákomban a colomba). A Rialtonál így kénytelen voltam visszafordulni, hogy még sötétedés előtt visszaérjek a pályaudvarra. Útközben rengeteg szép kirakatot láttam, tele finomságokkal, ékszerekkel, valamint tipikus velencei maszkokkal. A város leginkább gazdag turistákra specializálódott, ezért minden nagyon drága volt, csak egy-két kisebb szuvenírt vettem. A visszaút egyik legmókásabb pillanata volt, mikor egy kisebb téren a képen látható kutyusok az éttermek asztalai között elkezdték üldözni egymást körbe-körbe úgy, hogy a gazdijaik sem tudták leállítani őket! :)

Az állomáson kiváltottam a bőröndömet, majd elmentem megkeresni a vonatot. Amikor megláttam a táblán, hogy BP-Keleti, annyira boldog voltam, hogy majdnem elkezdtem pityeregni. :)

Az induláskor még alig voltak a kocsiban, kezdtem örülni, hogy lehet majd pihenni éjjel. Sajnos az örömöm csak Mestréig tartott, amikor is majdnem tele lett a vonat, ráadásul a környezetemben nem a leg bizalomgerjesztőbb arcok ültek, ezt csak fokozta, hogy később a mellettem lévő ülésre is jöttek, így ki kellett rakni a bőröndöt a folyosóra (ezért nem tudtam az úton blogot írni...). Ráadásul úgy nyomták a légkondit, hogy az egész úton  nagyon fáztam. Amit lehetett előhúztam a bőröndből, de a pokrócom és a téli kabátom a legalján volt, ezért esélytelen volt előszedni. Az "ideális" körülményeknek hála egész éjjel egy percet sem aludtam, így reggelre már nagyon nyűgös voltam, mert a fejem is elkezdett fájni. 

Mikor a Keletiben leszálltam a vonatról, hirtelen minden fáradtság eltűnt. Anya jó nagy öleléssel köszöntött, majd elindultunk haza. Rotyi cica pofija örökre megmarad az emlékezetemben, ugyanis mikor meglátott, kb. azt lehetett leolvasni róla, hogy "Mit keres ez itt???". Össze-vissza puszilgattam szegényt, amit egész jól tűrt! Míg anya a cigánypecsenyét csinálta, én kipakoltam (egy kis csomag süti doboza kivételével minden törékeny dolog és kaja megúszta az 1 napos utazást!) és lezuhanyoztam. Nem tudom meddig ettem az ebédet, de jól elhúztam, hogy minél több férjen belém. :) Aztán elmentünk vásárolni a közelbe, mert kellett egy nyári cipő a jó idő miatt, és még egy rózsaszín köves piercinget is kaptam :). Este tovább nyúztam a macskát, majd hamar lefeküdtem aludni. Hiányzott már a szobám, a bocik és a jó nagy ágyam!!!

 Mindenhol jó, de legjobb otthon! :)