Péntek 13! Én kifejezetten szeretem ezt a napot, már csak azért is, mert mindenki tart tőle. Reggel 7-kor keltem, hogy még óra előtt megnézzem a kedvenc sorozataimat. Kinéztem az ablakon, mert szépen sütött a nap és meglepetésre látszottak a hegyek! Ezért elhatároztam, hogy óra után felmegyek végre a Basilica di Supergához. De sajnos mikor elindultam az egyetemre, már nem látszott semmi, így visszatértem az eredeti tervhez. A metró másik végállomását és a környékét néztem meg.
A Lingotto nevű városrész adott otthont 2006-ban az olimpiai falunak, de itt van a közelben az egyik olimpiai stadion is. Megtaláltam Torinóban az első bevásárlóközpontot, aminek a tetején egy versenypálya és egy helikopterleszálló van. Ahogy néztem, nem csak üzletek találhatóak itt, van benne konferenciaközpont és egy galéria is. Nem nagyon nézelődtem, mert nem ezért jöttem ide, hanem az Arco di Lingotto, a képen is látható modern híd miatt. Ez a bevásárlóközpontot köti össze azzal a városrésszel, ahol az olimpiai falu is volt. A kettőt egy vasútállomás sok-sok sínpárja választja el egymástól. Eltartott pár percig, míg rávettem magam, hogy átmenjek a hídon, mert a hídra felvezető pár méteres szakasz rácsokból állt és nem normális felüljáró volt, a rácsokon pedig le lehetett látni a nekem sok métreres mélységbe. Páran néztek is, hogy miért ácsorgok ott percekig, ahol mások simán átmennek. De végül átmentem rajta, de a másik felén már nem mentem le, mert ott még a lépcső is ilyen rácsokból állt!
Innen már nem is tudom hova akartam menni, de végül a Pó partján kötöttem ki, ahol egy szép parkon sétáltam egy ideig, majd mikor már elegem lett a melegből, kerestem egy buszmegállót és megvártam a következő arra járó buszt. Közben megtaláltam az autó múzeumot is, ahova el szeretnék még jönni. Este már nem volt olasz, így kipihentem a kicsit hosszúra sikerült sétámat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése