Szombat reggel hamar felkeltem, hogy mindenre legyen időm. Persze a héten annyira el voltam, hogy jó sok dolog maradt még erre a napra: például a bepakolás, képek lementése stb. Délben ettem egy adag rántott sajtot, majd később még egy nagy tányérral Anya finom gyümölcsleveséből. Délután megint előjött a nyűgös&hisztis énem. Ugyan már tudtam mi vár rám, de a búcsúzós részeket sosem szerettem. Cicust is legszívesebben hoztam volna magammal. A pályaudvarra indulásnál eljátszottam ugyanazt, mint februárban, hogy többször visszamentem megnézni, nem e hagytam a szobámban valami fontosat, és a macskától sem tudtam elszakadni. Szegényt kétszer is kihúztam a szekrényből, ahol éppen aludni szeretett volna. :)
Útközben Anya beszaladt egy boltba még tejfölért, amit a másnapi lencselevesembe szántam. Kb. 20 perccel hamarabb értünk ki az állomásra. A vonatot meglátva még rosszabb kedvem lett, mint addig volt. Szerencsére nem voltak sokan, a négyes részen még rajtam kívül egy férfi ült. 5 perccel az indulás előtt aztán eltörött a mécses, mikor Anyutól búcsúztam. 1-2 perccel az indulás előtt még visszarohantam az ajtóhoz egy nagy ölelésre. 17.05-kor aztán pontosan elindult a vonat...Mire Kelenföldre értünk, a nagyon rossz érzés már elmúlt, de tudtam, hogy csak akkor lesz minden jó, ha a szobámban leszek Torinóban. Míg Magyarországon voltunk nem csináltam semmit, csak néztem ki az ablakon. A határ előtt még kétszer beszéltünk telefonon Anyuval. A cuccommal nem volt gond, mert segített a pasi, aki velem szemben ült, felrakni. A magyar-horvát határon nem volt szerencsém, mert a mufurc horvát határőr néni leszedette a bőröndöt és kinyittatta. Szerencse, hogy úgy pakolok, hogy zacskóba rakom a dolgokat és úgy bele a bőröndbe, különben még kínosabb lett volna a helyzet, így csak egy-két női "cucc"miatt égett a fejem. XD
Az út most egész kellemesen telt. Nem voltak sokan, és egy másik magyar lánnyal együtt hárman jól elszórakoztunk, sőt éjjel pihenni is tudtam egy keveset. Meg hála az égnek, most nem csináltak sarkvidéki időjárást a légkondival...
Reggel pontosan ért a vonat Mestrébe, ahol megvettem a Milánó-Torinó jegyemet, majd beültem az állomáson található kávézóba reggelizni, hiszen volt 1,5 órám a vonat indulásáig.
Egy cappucino és egy baracklekváros croissan volt a reggelim, amelyet egy olasz Glamour társaságában fogyasztottam el. (Kibírtam tehát, hogy áprilisban nem veszek több újságot :)
A vicces rész csak akkor jött, mikor elindultam az állomás másik felén lévő vágányhoz, ahonnan a milánói vonat indult. Aluljáróba le, aluljáróból fel..., egy intenzív reggeli tornának is betudható tevékenység a 20 kilós bőrönddel. Most direkt benéztem a vonat ablakon, hogy a jó végén szálljak fel és ne kelljen az egész kocsin átcipelni a cuccot. Szerencsére megint a végébe kaptam helyet, így kényelmesen az ülések mellett el tudtam helyezni a bőröndöt. Hamar eltelt az út Milánóig, közben el-el bóbiskoltam. Persze pár percet megint késett a vonat, így jó volt, hogy előre megvettem a jegyemet Torinóig. Most alacsony padlós regionale vonatot fogtam ki, ahol ráadásul találtam egy egy székes helyet. A két órás út már nagyon nyűgösen telt. Torinóban, az állomáson rögtön vettem egy havibérletet, mert ebben a hónapban szeretném bejárni a várost. A koliba érve első dolgom a szoba kitakarítása volt. Marha sok kedvem volt hozzá 20 óra utazás után, de aztán legalább minden virág illatú lett. Este nagyjából ki is pakoltam, sikerült annyi kaját hoznom, hogy a "kamrám"(=egy nagy fiók) tele is lett. Hoztam sok hazait: kolbászt, szalonnát, zacskós tésztákat (persze a magyaros ízekből), piros paprikát...
Este olyan 11 körül feküdtem le, mert másnap reggel korán kellett kelni a 8-kor kezdődő óra miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése