Szerdán nagy macska hiányomban arra vetemedtem, hogy vettem egy doboz cicakaját és elmentem a Museo di Antichitához, ahol a sok cica lakik, hogy hátha a kaja segítségével valamelyikükkel összehaverkodok. Ott is volt pont az a szürke cirmos, aki hasonlít Rotyira, de nem hatotta meg a kaja, nem engedett közel magához. :(( Azért jó volt nézni, ahogy falta befele az ennivalót.
Ha már ott voltam, elmentem a közeli piacra cseresznyét venni. Most csináltam egy-két képet telefonnal, de a pultok nem igazán látszanak, mert nem akartam az árusok képébe fényképezni.
Miután hazamentem, sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a Cinque Terrés kirándulással, vagyis hogy menjek most hétvégén 1 napos túrára, menjek júniusban egy 2 naposra, vagy majd valamikor egyedül. Végül úgy döntöttem, hogy bevállalom a szombati 1 napos szervezett kirándulást, mert Vera is jön és jó idő lesz, mászkálhatok még eleget egyedül.
Csütörtök reggel így korábban felkeltem, hogy a szervezőkkel megbeszéltek szerint, 9-re a Facoltá di Economia, azaz a Gazdasági Kar épületéhbe érjek. Az irodájuk zárva volt...vártam, vártam, de csak nem jött senki. Így végül telefonon keresztül neten írtam nekik, hogy mégis mivan. Erre mondták, hogy egy másik irodában hagyjam borítékban Miután kiderült, hogy csak azért kell otthagyni a pénzt, mert akkor 1-2 Euroval olcsóbb lesz a vonatjegy, végül durcásan, de eljöttem. Hála nekik, már nem értem be órára..., de legalább megtaláltam még 2 olimpiai stadiont. Normális fotó megint nincs, mert a szép nagy kerítéseknek köszönhetően alig lehetett fotózni.
Délután egy ideig otthon voltam, majd 16,30-kor találkoztam Esztivel, Verával és Diával, hogy elmenjünk a Parco del Valentinoba röplabdázni. Pont kellemes idő volt, sütött a nap, szólt a zene, kutyusok rohangáltak körülöttünk, tehát nagyon jó volt a hangulat, jól el is fáradtunk a végére.
Röpi után Diával és Verával még elmentünk sétálni egyet a park másik felébe. Amikor legutoljára itt jártam, azt hittem megnéztem mindent, de nem. Valahogy egy patakos-vízeséses rész kimaradt, így erre mászkáltunk főleg. Aztán a vár mögött talátunk egy kör alakú teret, ami tele volt rózsával: fehér, sárga, piros, rózsaszínű...mindenféle volt. És annyira jó illatuk volt, hogy az leírhatatlan! Csináltunk jó sok képet, aztán elindultunk hazafelé. Nekem sem kellett altató, jó fáradtan dőltem be az ágyba és szinte azonnal el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése