Màjus 21-22 - Cinque Terre + Bònusz: Genova by night

Jò koràn kezdodott ez a nap is: 5-kor volt a talàlkozò az àllomàson, ehhez nekem 4.15-kor fel kellett kelnem. A reggeli tornàt letudtam a buszhoz valò rohanàssal, ami mint utòbb kiderult felesleges volt, mert a busz kèsett...A kèsobbi bezzeg idoben jott, amin talàlkoztam Veràval. Mindketten frissek ès udèk voltunk! :)

Az pàlyaudvaron szèp lassan osszegyult a kis csapatunk, ami rendkìvul vegyes volt, ha azt nèzzu,k ki honnan jott: rajtunk kivul voltak olaszok, brazilok, nèmetek, egy lengyel ès egy cseh làny, egy francia. valamint egy spanyol fiù.

Focaccia al Pesto: ez errefele olyan, mint nàlunk a làngos, van tobbfèle ìzesìtèsben is

Riomaggiorèig 4,5 òra volt az ùt, ami fèlig alvàssal, fèlig ismerkedèssel telt. Màr mikor odaèrtunk, megmutatkozott az, ami miatt eddig kerultem a csoportos utakat: elszòrakoztunk kb. egy òràt a kajavàsàrlàssal + szervezok nem tudtàk, hogy hol kell megvenni a jegyet a nemzeti parkba, mi szòltunk nekik, hogy talàn nem a vonatpènztàrnàl kellene...

Az tùraùt  Riomaggiorètòl Monterossoig 9 km. Az elso szakasza, a Via dell"Amore a lekonnyebb ès a legszebb, ide mèg turacipo sem kell. Egy-kèt helyen màr elojott a tèriszonyom, pedig itt mèg nem is tudtam, hogy kèsobb mi vàr majd ràm.

A Via dell"amore Riomaggiore ès Manarola kozott

Màr a jegyvàsàrlàsnàl làttuk, hogy a Manarola ès Corniglia kozotti szakaszt valami omlàs miatt lezàrtàk, de csak Manarolàba èrve dontottuk el, hogy nem a 2 perces vonatutat vàlasztjuk, hanem a 2.5 òràs kerulot...Ez volt a legdurvàbb rèsz: hegyre fel, hegyrol le, mindezt kb. 35 fokban! De cserèbe gyonyoru kilàtàs nyìlt a tengerre ès a kèt falura. Az volt a szerencsènk, hogy ùtkozben tobb helyen is volt kùt, ahol egy kicsit fel tudtunk frissulni.

A hàttèrben Corniglia: kicsit meredek, nem? :)

Corniglia volt az elso falu, amit rendesen meg is nèztunk. Itt vettem mèg egy focacciàt, mert elèggè alàbecsultem az èhsègemet, amikor azt hittem mèg otthon, hogy 3 szendvics ès 2 croissan elèg lesz... A Corniglia-Vernazza szakasz sem volt èpp piskòta, egyszer meg is csùsztam ès megràndult a bokàm ,de komolyabb dolog nem lett belole. Itt màr elkezdett fàjni a fejem, ezèrt Vernazzàba èrve ùgy dontottem, hogy mèg egy 1.5 òràs szakaszt nem vàllalok be, hanem az utolsò rèszen inkàbb vonattal megyek. Rajtam ès egy sràcon kìvul mindenki a sètàt vàlasztotta, de ez kulonosebben nem èrdekelt. 

Vernazza: ez a falu lett vègul a kedvencem

Az is szerepet jàtszott a dontèsunkben, hogy szerettuk volna normàlisan megnèzni Vernazzàt, mert a tobbieknek erre nem volt lehetosèguk, a kerulo miatt ugyanis szorìtott minket az ido. De hàt nem Cinque Terrès kiràndulàs az, ha 5 falubol 2-t nèzunk meg normàlisan...

Eper+grapefuit fagyi igazi gyumolcsbol

Itt màr nem birtam tovàbb, ès vettem egy fagyit, mert annyira meleg volt. Imàdom az olasz fagyit! Fèlek, hogy a nyàron erre fog elmenni a kajapènzem! :)

Mivel volt idonk, normàlisan korbejàrtuk a vàrost, sot èn mèg egy panoràmateraszra is felmàsztam, ahol egy kis torony is volt. Innen a falu minden pontjàt be lehetett làtni.

Monterossoba èrve nem birtam ki, hogy ne kèrdezzuk meg mi is az a szràjk, ami mindenhol ki volt ìrva. Kozoltèk velunk, hogy Genovàig valoszinuleg eljutunk, de 9 utàn nem indulnak vonatok, ìgy azt nem tudjàk megmondani, hogy onnan tovàbb tudunk e menni...Kozben pont hìvott Vera, hogy màr àtèrtek ok is Monterossoba, elmesèltem a helyzetet ès mondtam, hogy a szervezokkel beszèlje màr meg. Pàr perc mùlva visszahivott, hogy egyelore keressuk meg oket, a parton vannak valahol...Na, ez kb. fèl òra volt...Mire odaèrtunk, kiderult, hogy ok is kuldtek egy sràcot az àllomàsra, aki mèg a vonatot is tarotta nekunk, hàtha jovunk (ezzel gond nèlkul hazaèrtunk volna), de a szervezoknek csak az volt a fontos, hogy legyen bor ès pizza...Vègul èpp, hogy elèrtuk a kèsobbi vonatot is, de jegyunk az nem volt...nem szeretem az ilyet, de vègul mègis orultem neki, mert kiderult, hogy a sztràjk miatt nem kèrik!

Genovàba èrve megpròbàltuk kiderìteni, megy e mèg busz, de 10 òra is elmùlt, ìgy nem ment semmi...Kezdetben bizakodtunk, mert a Torinòba indulò vonathoz nem ìrtàk ki a "sztràjk" szòt, de vègul nem indult el...Ez azt jelentette, hogy az èjszakàt Genovàban kellett toltenunk. A pàlyaudvaron is elment sok ido a szòrakozàssal, hogy akkor most merre menjunk ès hogyan, de ez jellemezte az egèsz èjaszakàt. Ultunk szokokùt elott, a kikotoben, templom lèpcsojèn stb. Mèg az elejèn leultunk egy fiatalokkal teli tèren egy ètteremhez inni. Azaz a tobbiek ittak, nekem mèg kicsit fàjt a fejem, ìgy csak egy kàvèt kèrtem. Tegyuk hozzà, hogy egy sor 3,5 Euroba kerult...

Genova kicsit kiàbràndìtò volt, de nem csak azèrt, mert èjjel màszkàltunk. Persze voltak szèp rèszekl pèldàul a kikoto, de a legtobb kis utcàcska koszos volt, a hàzak vakolata omlott stb. A kàvèzàs utàn a kikotonèl megszàlltunk egy jàtszòteret: ez volt az èjszaka legviccesebb rèsze. Azt is mondhatnàm, hogy mèg èlveztuk is. :)

Hajnali nemtudomhànyra, talàn 4 korul lehetett, visszementunk az àllomàsra ès beultunk a peronon lèvo vàroterembe. A horkolàsokbòl, szuszogàsokbòl gondolva voltak akik jòt aludtak mèg egy szèken is, èn hàla nekik, szinte alig valamit. Reggel Vera hozott egy friss, meleg croassant, miutàn kinyitott a pèksèg. Ennèl jobban akkor màs nem is kellett nekem! Miutàn megettuk, elmentunk mosdòba...Nagyban beszèlgettunk a katasztrofàlis szervezèsrol (kb. nekunk kellett az ismeroseinket telefonon keresztul zaklatni, hogy nèzzenek buszt, vagy hogy melyik vonat indul majd, mert ok ultek a  fenekukon...), amikor egyszer csak a hangosbemondòban meghallottuk, hogy "...Torino-Porta Nuova". Felkaptuk a cuccainkat ès sprinteltunk egy nagyot keresztul a pàlyaudvaron, mire megtalàltuk a tobbieket, akik szintèn a bemondott vàgànyhoz igyekeztek. Jott is egy Euronight vonat...Kicsit aggodtam, mert ezekre duplàja a jegy(mi meg elore nem vettuk meg, mert nem tudtuk melyik vonat fog elindulni egyàtalàn), de a kalauz csak nem jott...ìgy legalàbb ingyen megùsztuk a visszautat. Azt mondanom sem kell, hogy hely alig volt, de arra a pàrra, amik a fulkèkben voltak, a "szervezok" pattantak be elsokènt...Kivul szerencsère volt pàr lehajthatò ulès nekunk àtlagos foldi halandoknak is...

Vègul vasàrnap reggel fèl 9-re èrtem a koliba, ahol mèg làtszottak az èjszakai buli nyomai. Egy gyors zuhany utàn pàr òràra lefekudtem aludni, de kora dèlutàn fel is keltem, hogy nèzzem a Forma 1-et ès hogy kèpeket vàlogassak. Este aztàn eldontottem, hogy a màsnap reggel 8-kor kezdodo òràt a korulmènyekre valò tekintettel  kihagyom...

Igy, tobb nap utàn nagyjàbòl ugyanazt gondolom, mint a kiràndulàson gondoltam. Az jò volt, hogy olyan helyekre jutottam el, ahova egyedul biztosan nem mertem volna felmenni, Genovàt sem làttam volna egyedul èjjel, de az a bizonytalansàg, hogy fogalmunk sem volt, mikor èrunk haza, mert a kedves olasz "baràtainkat" kulonosebben nem èrdekelte, az nagyon rossz volt. Utòlag persze az is kiderult, hogy a sztràjkròl is tudtak, ìgy nem èrtettuk, hogy akkor mièrt nem jottunk el a koràbbi vonattal. Mèg jò, hogy ez volt az utolsò kiràndulàs, amit szerveztek (nem mintha tobbre elmennèk...:)

Màjus 20 - Sorozatok, olasz :)

Kezdetnek egy szolgàlati kozlemény! Tegnap a gépem ùgy gondolta, hogy megadja magàt. Ez a forditàs mellett a blogiràsban is mèg jobban hàtràltatni fog. Pl. nehèz olasz billentyuzeten irni (elore is elnézést kérek a nehezebb olvashatòsàgért) mert csak egy-két èkezetet tudok elocsalogatni, azt sem egyszeruen..., ezèrt nem hiszem, hogy hosszabb bejegyzéseket tudok majd irni, képeket is max. 1-2-t tudok feltenni, de remélem, hogy legalabb FB-ra menni fog a felpakolàs. 

Tehàt màjus 20. , péntek

Az kedvenc sorozataim évadzàròi miatt koràn felkeltem, hogy még òra elott megnézzem oket. Most nem volt annyira izgulòs, mint a koràbbi években, de végul is ezt annyira nem bàntam, volt miért izgulolnom aznap. Este derult ki ugyanis az olasz vizsga eredménye.

De addig még voltam òràn, ahol érdekes felfedezést tettem. :) Van  egy sràc, aki mindig jòl megigazgatott sapkàban jàr òràra, néha még 30 fokban is. Na, ma rovid naci volt rajta, igy làttam, hogy egy tetko van a làbàn: "Indiana Jones" ! LOL

Ebèdelni a menzàra mentem, és egy ujdonsàgot probàltam ki. Lehet, hogy utolag rakok be képet, mert van, csak nem hoztam le a telefonom kàbelét. A foétel egy félbevàgott padlizsàn volt, amire paradicsomszoszt kentek és raktak még  rà zoldbabot, répàt, olivabogyot ha jol emlèkszem, a tetejére meg mozzarella volt olvasztva. Desszertnek meg lehetett gyumolcssalàtàt vàlasztani.

Dèlutàn aztàn àtoltoztem és kimentem a Parco del Valentinoba napozni egy kicsit. Mivel eddig nem nagyon ért nap, féltem, hogy a màsnapi kiràndulàson esetleg leéghetek. Kb. két òràt ultem kinn, majd elmentem még òra elott bevàsàrolni.

Mikor beèrtem olaszra, pàran màr benn ultek Eloszor a tanàr egy kerdoivet nyomott a kezembe, de engem persze csak az eredmény érdekelt. Kellett vàrnom pàr percet, de mikor hozta a tesztet és meglàttam rajta a 19 pontot (18-tol van meg), hatalmas ko esett le a szivemrol! :)))) Megmenekultem a ròmai kor vizsgàtòl!!!

Aztàn a tobbiek felvetették, hogy jovo héten menjunk el kozosen egy étterembe vacsizni, de a részleteket majd késobb beszéljuk meg emailben.

Ora utàn elmentem az pàlyaudvarra, hogy megvegyem a vonatjegyet Riomaggioréba. A hajnali 5 òràs indulàsnàl félo ugyanis, hogy csak az utolsò pillanatban esek ki az àllomàsra.

Május 18-19 - Röplabdázás a Parco del Valentinoban

Szerdán nagy macska hiányomban arra vetemedtem, hogy vettem egy doboz cicakaját és elmentem a Museo di Antichitához, ahol a sok cica lakik, hogy hátha a kaja segítségével valamelyikükkel összehaverkodok. Ott is volt pont az a szürke cirmos, aki hasonlít Rotyira, de nem hatotta meg a kaja, nem engedett közel magához. :(( Azért jó volt nézni, ahogy falta befele az ennivalót.

Ha már ott voltam, elmentem a közeli piacra cseresznyét venni. Most csináltam egy-két képet telefonnal, de a pultok nem igazán látszanak, mert nem akartam az árusok képébe fényképezni.

Miután hazamentem, sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a Cinque Terrés kirándulással, vagyis hogy menjek most hétvégén 1 napos túrára, menjek júniusban egy 2 naposra, vagy majd valamikor egyedül. Végül úgy döntöttem, hogy bevállalom a szombati 1 napos szervezett kirándulást, mert Vera is jön és jó idő lesz, mászkálhatok még eleget egyedül.

Csütörtök reggel így korábban felkeltem, hogy a szervezőkkel megbeszéltek szerint, 9-re a Facoltá di Economia, azaz a Gazdasági Kar épületéhbe érjek. Az irodájuk zárva volt...vártam, vártam, de csak nem jött senki. Így végül telefonon keresztül neten írtam nekik, hogy mégis mivan. Erre mondták, hogy egy másik irodában hagyjam borítékban Miután kiderült, hogy csak azért kell otthagyni a pénzt, mert akkor 1-2 Euroval olcsóbb lesz a vonatjegy, végül durcásan, de eljöttem. Hála nekik, már nem értem be órára..., de legalább megtaláltam még 2 olimpiai stadiont. Normális fotó megint nincs, mert a szép nagy kerítéseknek köszönhetően alig lehetett fotózni.

Délután egy ideig otthon voltam, majd 16,30-kor találkoztam Esztivel, Verával és Diával, hogy elmenjünk a Parco del Valentinoba röplabdázni. Pont kellemes idő volt, sütött a nap, szólt a zene, kutyusok rohangáltak körülöttünk, tehát nagyon jó volt a hangulat, jól el is fáradtunk a végére.

Röpi után Diával és Verával még elmentünk sétálni egyet a park másik felébe. Amikor legutoljára itt jártam, azt hittem megnéztem mindent, de nem. Valahogy egy patakos-vízeséses rész kimaradt, így erre mászkáltunk főleg. Aztán a vár mögött talátunk egy kör alakú teret, ami tele volt rózsával: fehér, sárga, piros, rózsaszínű...mindenféle volt. És annyira jó illatuk volt, hogy az leírhatatlan! Csináltunk jó sok képet, aztán elindultunk hazafelé. Nekem sem kellett altató, jó fáradtan dőltem be az ágyba és szinte azonnal el is aludtam.

Május 17 - Az olasz vizsga...

A napot két szóban össze lehetne foglalni: tanulás és izgulás! Óra után, ahogy hazaértem, 10-től délután 5-ig egyfolytában a nyelvkönyveket olvasgattam. Csak egy gyors ebédre ugrottam le a menzára. Ha csak egy sima olasz kurzus lenne nem izgultam volna ennyire. De mivel kreditet adnak érte, és ha ez sikerül, nem kell megcsinálnom a lehetetlennek tűnő római koros vizsgát, így eléggé nagy tétje volt a dolognak.

Az első teszt, a szintfelmérő 3 ponttal volt a minimális szint alatt. A második, amit félidőben írtunk meg 3 ponttal fölötte és a tanár is azt mondta, hogyha az sikerült, ezzel nem lesz baj. De akkor is aggódtam, mert az elsőre pl. készültem, a másodikra meg szinte semmit.

Napközben természetesen a gép előtt ültem, így tanúja  voltam az újabb Facebookon terjedő "betegségnek"(csúnyábbat akartam írni, de nem akarok senkit sem megsérteni). Sokakhoz hasonlóan az én üzenőfalamat is elárasztották a "Nem tetszik gombos" bejegyzések. Az ilyeneket sosem tudom megérteni komolyan...A másik gyöngyszem, amikor egy női nemiszervet ábrázoló kép jelenik meg, gondolom az is valami spam/vírusféle. Mindent elmond arról, aki rákattintott! Főleg lányoknál vicces...XD

Az olaszra visszatérve: mikor menni kellett, akkor még minden rendben volt. A hallgatósból szokás szerint nem sokat értettem, de a két feladatból együtt nagyjából ki lehetett következtetni a jó válaszokat. A szövegértőssel sem volt különösebb gond. Ahol viszont bepánikoltam az pont a nyelvtanos rész, pedig erre gyúrtam...Míg az előzőben az majdnem hibátlan lett, most sikerült olyan típusú feladatokat összeválogatnia a tanárnak, hogy halvány lila gőzöm se legyen az egészről...Vera rendes volt, próbált többször segíteni, de ránk szóltak, meg a végén a tanár is odajött és megpróbált egy-kettőnél rávezetni a válaszra, de már annyira össze voltam zavarodva, hogy az irós rész is alig ment. Pedig  elsőre tetszett: azt a feladatot választottam, amiben megadott szavakat kellett beleírni a fogalmazásba, mint például "Gli Alpini", bor, éjszaka...:)

Hazafele menet kb. a sírás határán voltam, mert csak arra tudtam gondolni, ha ez sem sikerült, hogy fogok szóban levizsgázni olaszul...

Este azért valamennyire megnyugodtam, csak rossz  volt tudni, hogy még 3 nap, mire kiderül az eredmény.

Május 16 - Basilica di Superga

Végre eljött az én napom! Már órára menet láttam, hogy szép tiszta idő van, olyannyira, hogy a hegyek kitűnően látszottak. Mivel ez hazafele sem változott, ezért az eredeti terv helyett, miszerint piacra mentem volna, aztán meg otthon maradok tanulni, inkább kihasználtam az alkalmat és ebéd után elmentem megnézni a Basilica di Supergát.

Ez a templom Torinótól 10 km-re van, és egy 670 m magas hegy tetejére épült 1717-1731 között Juvarra tervei által. Az építéssel Torinó lakosai a Szűz Máriának 1706-ban tett fogadalmukat teljesítették, amikor a város végre megszabadult a francia csapatok ostromától.

Torinót szépen körülölelik a hegyek, de legtöbbször nem annyira tiszta az idő, hogy látni lehessen őket. Viszont amikor láthatóak, gyönyörű kilátás nyílik rájuk a magasabb helyekről. Ezért sem vaciláltam, hogy másnap vizsga, mert úgysem ezen a pár órán múlik a dolog. A képek magukért beszélnek!

Nem csak a templom van itt, hanem hozzá kapcsolódóan lakosztályokat és a királyi sírokat is meg lehet nézni. Most csak a sírokra vettem jegyet, mert képek alapján amiket eddig láttam lakosztályok (és amiket még látni fogok), azok sokkal szebbek voltak. A 3 Euros belépő tartalmazta az olasz idegenvezetés árát. Szerencsém volt, mert rajtam kívül csak egy középkorú olasz pár vett részt a vezetésen. Hasonló korú volt az idegenvezető férfi is, aki még az elején megkérdezte, hogy ki honnan jött. Persze kiderült, hogy nem vagyok olasz és hogy igazából nem sokat értek az egészből, de azért voltak dolgok, amiket értettem! :)

Először egy termet néztünk meg, ahol az eddigi pápák portéi láthatóak, ezután mentünk le a sírokhoz. Itt külön terem volt a királynőknek, és volt egy, ahol meg csak gyereksírok voltak. Miután vége volt a vezetésnek, a büfében vettem egy cappucinot, mert lenn annyira hideg volt, hogy nagyon kellett valami forró ital.

Ezután mentem csak megnézni a bazilikát. Eredeti terveim között nem szerepelt, hogy felmegyek a kupolába (na miért???), de miután megnéztem, hogy a lépcsők kőből, és nem rothadó, recsegő fából vannak, végül 2 Euroért felmentem. A kilátás még szebb volt, mint lentről! Kicsit lassan mozogtam, főleg az volt rossz, mikor meg kellett fordulnom, mert nem lehetett körbe menni kívül a kupola körül, de a fotókért megérte. A lemenetel már lassabb volt, mint ahogy felfele haladtam. Egy pasi meg is kérdezte, hogy minden rendben van e. Nem tudom miből gondolta, hogy nincs: talán az ijedt arcomból, vagy mert lassan haladtam és úgy tapadtam a falhoz, mint egy pók, vagy talán ezekből összesen. :)

Körbesétálva a templomot, mögötte egy emléktáblára lettem figyelmes. 1949. május 4-én, a torinói focicsapatot szállító repülőgép a tábla helyén ütközött a hegynek. Azóta minden évfordulón az emlékükre megkoszorúzzák a baleset helyszínét.

A hegyről le nem busszal mentem, hanem egy hangulatos kisvasút/fogaskerekű keverékkel. Hazafele beugrottam még a boltba, hogy vegyek egy vacsorára és reggelire valamit. Este aztán jó sokáig az olasz tankönyvemet bújtam, és megpróbáltam minél több szót és nyelvtani elemet beleverni a fejembe több-kevesebb sikerrel.

Május 14-15 - Egy átlagos hétvége

Szombat reggel végre helyreállt a blog, visszaállították a már megírt bejegyzésemet, sőt még arra is volt időm, hogy suli előtt megírjak egy újabb bejegyzést. Órán nem volt semmi különös, megint kevesen voltunk, próbáltam jegyzetelgetni több-kevesebb sikerrel. Ahogy végeztünk, odamentem a tanárnőhöz, hogy megkérdezzem mi van a vizsgákkal, mert a többi tárgyból már felrakták az időpontokat. Technikai problémától tartottam, de kiderült, hogy annyi az egész, hogy előtte neki egyeztetnie kell Paolo de Vingoval, aki Budapesten van, így meg nehézkes a dolog.

Ebéd után olaszoztam, szavakat tanultam, valamint a hallgatós feladatra gyúrtam: megnéztem Madagaszkár pingvinjeiből a kedvenc részeimet (hiányzott már Mortino és Julien király XD).

Az este az Eurovíziós dalfesztiválról szólt. Régebben láttam egyszer-kétszer, de aztán az idióta szavazási rendszer miatt nem néztem. Meg nem is volt olyan előadó/szám ami igazán tetszett volna. De idén Wolf Kati dala belépett a kedvenc  számaim közé, ezért nem hagyhattam ki a döntőt. Nagy nehezen azt is kiderítettem, hogy hogyan tudok innen szavazni, így küldtem egy smst (pedig nem szoktam soha). Sajnos idén is bebizonyosodott, hogy küldhetünk akármilyen jó előadót és akármilyen jó számot, nekünk esélyunk sincs..., szomorú! :(

A vasárnap pihenéssel és az olasz vizsgára való tanulással telt. A szavak mellett igyekeztem az eddig vett nyelvtani dolgokat átvenni, mert eddig is a tesztek szövegértős és nyelvtanos részei sikerültek a legjobban, az írósak és a hallgatósak meg legkevésbé.

Május 13 - Lingotto

Péntek 13! Én kifejezetten szeretem ezt a napot, már csak azért is, mert mindenki tart tőle. Reggel 7-kor keltem, hogy még óra előtt megnézzem a kedvenc sorozataimat. Kinéztem az ablakon, mert szépen sütött a nap és meglepetésre látszottak a hegyek! Ezért elhatároztam, hogy óra után felmegyek végre a Basilica di Supergához. De sajnos mikor elindultam az egyetemre, már nem látszott semmi, így visszatértem az eredeti tervhez. A metró másik végállomását és a környékét néztem meg.

 A Lingotto nevű városrész adott otthont 2006-ban az olimpiai falunak, de itt van a közelben az egyik olimpiai stadion is. Megtaláltam Torinóban az első bevásárlóközpontot, aminek a tetején egy versenypálya és egy helikopterleszálló van. Ahogy néztem, nem csak üzletek találhatóak itt, van benne konferenciaközpont és egy galéria is. Nem nagyon nézelődtem, mert nem ezért jöttem ide, hanem az Arco di Lingotto, a képen is látható modern híd miatt. Ez a bevásárlóközpontot köti össze azzal a városrésszel, ahol az olimpiai falu is volt. A kettőt egy vasútállomás sok-sok sínpárja választja el egymástól. Eltartott pár percig, míg rávettem magam, hogy átmenjek a hídon, mert a hídra felvezető pár méteres szakasz rácsokból állt és nem normális felüljáró volt, a rácsokon pedig le lehetett látni a nekem sok métreres mélységbe. Páran néztek is, hogy miért ácsorgok ott percekig, ahol mások simán átmennek. De végül átmentem rajta, de a másik felén már nem mentem le, mert ott még a lépcső is ilyen rácsokból állt!

Innen már nem is tudom hova akartam menni, de végül a Pó partján kötöttem ki, ahol egy szép parkon sétáltam egy ideig, majd mikor már elegem lett a melegből, kerestem egy buszmegállót és megvártam a következő arra járó buszt. Közben megtaláltam az autó múzeumot is, ahova el szeretnék még jönni. Este már nem volt olasz, így kipihentem a kicsit hosszúra sikerült sétámat.

Május 12 - Moncalieri

Csütörtökön nem kell korán kelni, ezért reggel, még óra előtt lett volna időm blogot írni, de persze ahogy az lenni szokott, valami megint közbeszólt: most épp a technika. Volt, hogy be sem tudtam lépni, ha meg igen, akkor azt írta ki, hogy nincs blogom, csináljak egyet...Így az egész reggel elment a probléma okának kiderítésével...

Óra, majd ebéd után egy Torinó melletti kisvárost, Moncalierit látogattam meg. A busz a kolitól nem messze indult, és kb. 30-40 perc alatt ki is értem. Térképem az persze nem volt, de aztán találtam egyet közvetlen a centrumba vezető út mentén.

Sikerült pont szieszta időben érkezni, aminek kifejezetten örültem, ekkor ugyanis minden zárva van és emberek is alig vannak az utcán (max. elszánt turisták, akik bírják a hőséget, mint én:). Eddig csak egy képet láttam a városról, és azon is csak a kastély volt rajta. De nagyon tetszett! Mintha nem is északon lennék, hanem valahol Olaszország közepén: dombra épült óváros, szűk utcák, dóm tér és a legmagasabb pontján ott volt a kastély.

Először a környékét néztem meg, ahonnan szép kílátás nyílt Torinóra. Eredetileg nem terveztem, hogy bemegyek a kastélyba (annyi van ugyanis Torinóban és a környező városokban, hogy mindet megnézni  kisebb vagyon lenne...), de mivel "csak" 5 Euro volt a belépő és épp indult egy csoport, ezért végül megnéztem. Az idegenvezetés olaszul volt (egy fiatal srác tarotta ;), ezért sokat nem értettem. Amikor a Savoiai-család történetét mesélte, azt már tényleg nem tudtam követni. A kastély nagy része sajnos el van zárva a nyilvánosságtól: vagy azért, mert itt van a Carabinierik (olasz csendőrség) egyik központja, vagy mert épp felújítják. 12-13 szobát lehetett így csak megnézni, amikben egykor Maria Letizia hercegnő lakott (II. Viktor Emánuel unokája). A Palazzo Reale pompája után ez a kastély kicsit szerényebbnek hatott, de azért megérte eljönni. A végén még egy kis régészeti kiállítás is volt pár tárggyal, amik a kastély ásatásai során kerültek elő.

Mire vége lett a vezetésnek, már a szieszta is elmúlt, ezért a főtéren lévő mindkét templomot kinyitották, így ezekbe is be tudtam kukkantani. A buszhoz menet pedig találtam egy harmadik, kisebb templomot, aminek az alapításáről állítólag már a 12. század végéről is vannak adatok. Ezt egy helyi bácsi is igyekezett bizonygatni, mikor megállt mellettem a BMW-jével, mert azt hitte, hogy újságíró vagyok! :)

 Este még szórakoztam egy sort a bloggal, de csak nem akart megjavulni, így elnapoltam az írást...

Május 11 - Metrózás 1.

Szerdán a reggeli óra után odamentem a tanárhoz, hogy megbeszéljük miből is vizsgázzak majd. Mikor közöltem vele, hogy azok a könyvek amiket kért, nincsenek meg Torinóban, meglepetten nézett. Így egyelőre abban maradtunk, hogy próbáljak meg keresni egy olyan angol nyelvű könyvet, ami a korai római régészettel/művészettel foglalkozik.

Amint hazaértem, az volt az első dolgom, hogy megnézzem a könyvtár online katalógusát. Persze egy olyan könyv nem volt, ami jó lett volna, max. franciául...Ezután a neten folytattam a keresést, hátha le tudok valamit tölteni, de a japántól a thaiföldi művészetről szóló könyvekig találtam mindent, csak Rómásat nem...

Ebéd után folytattam a keresést még egy ideig, de aztán elegem lett az egészből, meg szép idő is volt, így inkább nekivágtam a fényképezőgépemmel a városnak. A taktika az volt, hogy metróval megyek és kiszállok annyi megállónál, amennyinél kedvem van. Egy határozott cél volt csak: a Google térképen láttam, hogy két megálló között van egy park (Parco Tesoriera) egy villával, így ebbe az irányba indultam.

Busszal elmentem a vasútállomásig, ahol vettem egy cappucinos shaket, onnan pedig metróval a Rivoli megállóig mentem. Ez egy szép, ovális alakú tér, ahonnan 8 irányba lehetett menni. Szerencsére volt egy térkép az aluljáróban, ahol megnéztem az irányt, aztán hamar odataláltam a parkba. Szép, gondozott volt az egész, de a villán kívül nem volt itt sok minden, így hamar tovább mentem.

A többi állomásnál szintén nem láttam semmi extrát, tipikus olasz külvárosi negyedek voltak. A legemlítésreméltóbb dolog egy hirdetőtábla volt a végállomásnál, ami szerint erre 2002-2006 között egy 157 síros langobard temetőt tártak fel (necropoli longobarda di Collegno néven fut).

A nap további részében a szokásos esti programokon kívül (mint vacsi, webcam és blogírás) más nem történt.

Május 9-10 - Az olasz előadás

A hétfői római koros órán nem sokat tudtam írni, mert a tanár nagyon pörgette a diákat. Óra után odamentem hozzá, hogy akkor mi a helyzet a kötelezővel. Azt mondta, ő elküldte az emailt, de úgy látszik, hogy nem kaptam meg. Abban maradtunk végül, hogy ma délután elküldi. Délután végig otthon voltam és befejeztem a másnapi olasz prezentációra a szöveget, majd elmentem kinyomtatni. Fél 3 körül meg is jött az email a könyvcímekkel. Elsőre jól hangzottak, de ez az érzés csak pár percig tartott. Első dolgom az volt, hogy megnézzem megvan e az egyetem valamelyik könyvtárában: természetesen nincs! Aztán rákerestem a neten, ez volt a második sokk: mind a kettő kb. 450 oldal, igaz, hogy egyiknek csak a fele kell (az olaszoknak egy 300 oldalas könyv van feladva...)! Keresgéltem, hátha rábukkanok és le tudom tölteni, de nem sikerült. Na ekkor már a kétségbeesés kerülgetett, mert nem hittem el, hogy nem direkt csinálja...Ennyit akkor sem lenne időm megtanulni, ha csak ez az egy vizsgám lenne júliusig, de az olasszal együtt van még kettő. Apropó olasz, ez az utolsó reményem! :)

Este nem volt időm az előadás szövegét tanulni, mert a hosszúra nyúlt a webkamerázás+aztán meg éjfélig az előadásra csináltam a ppt-t.

Kedd reggel beszélni akartam a tanárral, hogy találjunk ki valami mást, de sikerült elaludnom. Annyira fáradt voltam tegnap, hogy szerintem elfelejtettem felvenni a telefonomon a hangot és ezért nem csörgött. 7 helyett csak 10-kor ébredtem fel. Fél 5-ig szinte végig az olaszt olvasgattam és próbáltam memorizálni a kifejezéseket, de nem igazán sikerült, annyira izgultam. Idegenek elé kiállni olaszul beszélni, amit folyékonyan nem tudok...

Még a prezentáció előtt találkoztam Andreával, aki segített kikölcsönözni egy könyvet a régészeti könyvtárból(ami a római koros vizsgára az olaszoknak kell). Nem egyszerű itt ez...Arra  számítottam, hogy két hétre lehet kihozni, hasonlóan a töris könyvtárhoz, de nem, csak 1-2 órára viheted el fénymásolni. Ezért gyorsan elugrottunk a koli melletti fénymásolóba, ahol kicsinyítve a 1/3-át sikerült lemásolni. Alig látszik, olyan picik a betűk, de normálisan eléggé drága lenne. Közben sokat beszélgettünk, főleg az egyetemi/vizsgarendszerről próbáltam megtudni minél többet. Kiderült, hogy nem szereti a római kort! Számomra ez nagyon furcsa, hogy valaki, aki itt él nem szereti!

Miután visszavittük a könyveinket, gyorsan hazaugrottam, mert a nagy sietségben az olasz tankönyvemet a koliban felejtettem. Beérve a suliba már nagyon kész voltam, de szerencsére előbb megjött Dia, majd Ramóna és Eszti, akik kicsit jobb kedvre derítettek. Persze nem csak én hagytam a vizsga előtti utolsó órára az előadást, hanem rajtam kívül még vagy 5-6 ember. Megkérdeztem a tanárt, hogy ugye lehet nézi a jegyzetemet, erre azt mondta, hogy "Most még igen...", majd hozzá tette, hogy csak viccelt (nem volt vicces :)! Előttem volt egy lány, aki pár mondatban összefoglalta az egészet, így már nem aggódtam annyira. Legalább ott volt a papírom, amit nézhettem. Végül bele-bele olvasva egész normálisan elmondtam. Utánam volt olyan, aki szinte felolvasta az egészet. A tanár is boldog volt, mondta, hogy örült, hogy végre két mondadtnál többet beszéltem.

Mivel én is megkönnyebbültem, hogy túl vagyok rajta, így bár előtte nem terveztem, végül a menzára mentem vacsizni, ahol lazacot ettem csicseriborsós-babos-lencsés körettel. Ahhoz képest, hogy otthon mennyibe kerül a lazac, jó nagy szeleteket adtak!

Este csak nem sikerült korán lefeküdni, mert a Facebookról megtudtam, hogy épp megy az Eurovíziós-dalfesztivál elődöntője. Wolf Kati előadásáról a netes közvetítés akadozása miatt pont lemaradtam, de visszajátszásban mutatták párszor. 11 körül aztán kiderült, hogy továbbjutottunk! Megérte fennmaradni! :) Szombaton már biztos nem felejtem el az elejétől nézni!

Május 7-8 - Villa della Regina, Giro d'Italia

A szombat reggeli felkelés a hétfőihez hasonlítható...ráadásul potyára mentem be az egyetemre, mert nem volt sehol senki. 20 percet vártam, aztán eljöttem. Elmentem bevásárolni a hétvégére, majd hazafele vettem egy Giro d'Italia csomagot. Nem volt elég Torinónak a Gli Alpini, még erre a napra tették Olaszország híres biciklis versenyének, a Giro d'Italiának a rajtját is. A versenyzők a Torinó melletti szép kastély, a Veneria Reale parkjából indultak, a cél pedig a koli melletti nagy téren, a Piazza Vittorio Veneto-n volt.A csomagra visszatérve: először egy Gli Alpini-s pólót akartam, de egy 10 Euróba került. Aztán megláttam ezt a csomagot! A Giro d'Italia színe a rózsaszín (gondolom összefüggésben van azzal, hogy a versenyben az összetettben vezető mindig rózsaszín trikót visel), így ebben is minden az. Tartalma 10 Euroért: póló (gyerek méretben:), tornazsák, baseball sapka, 4 gumikarkötő Olaszország=Magyarország nemzeti színeiben+1pink, és egy "tapsikoló". Ez utóbbinak fogalmam sincs, hogy mi a normális neve, de kéz alakja van és jó nagy zajt lehet vele csinálni. Így végül annyi cuccom lett, hogy alig bírtam el. És ekkor jött egy galamb...Amióta itt vagyok, párszor már pont mellettem csapódott be egy-egy adag kaki, de most eltalált...szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kezemre pottyantott, ahonnan gyorsan le tudtam törölni.

Ebéd utáni programnak a Villa della Regina volt eltervezve,  mert Veráék felhívták a figyelmemet rá, hogy nagyon szép és ingyenesen látogatható.  Jó sok idő volt, mire átverekedtem magam a tömegen.De közben szereztem jó sok mindent: osztogattak fagyit, ice-teát, ropogtatnivalót, sapkát, tollat, mérőszalagos kulcstartót, kulacsot (fél ásatási felszerelés megvan ;).

Mire felmásztam a villához egy domb tetejére eléggé elfáradtam+nagyon meleg volt. Közben akadt pár rajongóm: a villa melletti kis zöld placcon egy lakókocsis, Gli Alpinis társaság közeledtemre bekapcsolta a hangszóróját, ami a focimeccsekről ismert "oléolézós" hangot adott ki (ezt megkaptam visszafele is:). A kedvencem a képeken is látható szökőkút és a hátsó kert volt. Tudnék itt élni! ;) A villában pedig a kínai stílusú fürdőszobák voltak a legszebbek. Kifele jövet az alagsorban pedig egy filmet lehetett végignézni olaszul a villa történetéről.

Hazafelé a tömeg még rosszabb volt. A kolihoz vezető árkádok alatt egy ideig mozdulni sem lehetett.

Vasárnapi programként a lányokkal gondolkodtunk egy kiránduláson valahová a közelbe, de részemről ebből nem lett semmi. Mivel szombaton nem szóltak, hogy mi lesz, ezért nem állítottam be ébresztést. Végül 12-kor ébredtem fel, de legalább a sorozatos hajnalban kelés után végre kialudtam magam és amennyire a netes közvetítés engedte, megnéztem a Forma 1-et.

Május 5-6 - Gli Alpini & a Traktortúra*

Ma volt az első órám az Archeologia Medievale 2. részéből. Igazából a múlt héten elkezdődtek már, de még a vizsgák előtt elkértem magam (nem mintha kötelező lenne bejárni), hogy többet lehessek otthon. Eléggé hozzászoktam az olasz életmódhoz, így  sikerült 15 perc késéssel megérkeznem az egyetemre, az óra persze elkezdődött...De épp jött egy másik olasz diák, így vele besurrantam a terembe. Most nem vagyunk olyan sokan, mint az előző órán, rajtam kívül max 10 ember lehetett még ott. Úgy tűnik, hogy ez érdekesebb kurzus lesz, mint az előző volt, mert az első óra alapján azt szűrtem le, hogy most népenként vesszük át a kora középkor időszakát, mint ahogy nálunk szokás. Óra végén odamentem a tanárnőhöz az irodalommal kapcsolatban, és abban egyeztünk meg, hogy másnapra elhozza. Persze azt nem tudta megmondani, hogy mit kaptam (pedig erre voltam már nagyon kíváncsi).

 Óra után ebéd, majd mivel szép idő volt, el akartam nézni valahova. Első célpont a Palazzo Madama volt, de erről lemondtam, mert a honlapjukon rátaláltam arra az egyátalán nem mellékes információra, hogy minden hónap első keddjén ingyenes a belépés, így 6 Eurot spórolhatok. Ezért inkább a Palazzo Reale-t választottam végül, ahova Vera is elkísért.

Sajnos minden csak olaszul volt kiírva, de annyit értettem, hogy egykor a Savoyai-család rezidenciája volt. Sok szép díszített terem, kristálycsillárok, 19. századi ruhák láthatóak a kiállításon. Vezetőt nem vettem, mert normális nem is volt, amiben a termekről lennének képek. Ezután a Giardino Reale felé indultunk, ami a Palazzo Reale-hoz tartozó park.
Útban oda, ki volt állítva egy-két katonai jármű, amire persze jóképű katonák vigyáztak. Vera jól beszél olaszul, így félig-meddig összehaverkodtunk velük, azt is megengedték, hogy beüljünk a terepjárójukba. Én is próbáltam beszélgetni, de egyiküket egyáltalán nem értettem (mintha nem is olaszul beszélt volna). Később kiderült, hogy azért, mert nápolyi. Hallottam már a dialektusokról, de személyesen még nem találkoztam olyannal, aki a délebbi régiókból származik.  A vásárban amit a parkban megnéztünk, főleg tradícionális piemonti termékeket árultak, szerencsére 1-2 helyen volt kóstoló: ettünk sajtot, kolbászt, csokit. Venni már nem vettünk semmit, mert elég borsos áruk volt.

Ekkor még nem tudtam, hogy miért is van itt ennyi "furcsa" sapkába öltözött férfi és katona, akik Torinó parkjaiban aludtak sátrakban és lakókocsikban, valamint azt sem értettem miért furikáznak érdekesebbél érdekesebb kinézetű járgányokon. Megbeszéltük, hogy este 9-kor találkozó ugyanitt, hogy élvezzük kicsit az igazi olasz fesztivál hangulatot.

Innen nem haza mentem, hanem elhatároztam, hogy kipróbálom a metrót és megkeresem a Citadellát. A metró nem olyan, mint nálunk, hogy 1-2 emberke vezeti, hanem teljesen automata, vezető nélkül. Éppen ezért az elejére szálltam fel, hogy fotózhassak (furcsán is néztek rám :). Olyan volt, mint egy föld alatti hullámvasút, főleg akkor, amikor kanyarodott. Az volt legjobb, amikor jött szembe a másik metró!

A Porta Susáig mentem, ezt Torinó belvárosának másik pályaudvara. Innen egy utcán kellett végigmennem, hogy a kolihoz érjek. A Citadellából sajnos sokat nem láttam, mert éppen felújítják, így be volt állványozva. Gyorsan megvacsoráztam, majd jött a szokásos esti beszélgetés Anyuval, amit kicsit rövidebbre fogtunk, hogy 9-re odaérjek a találkozóra.

Keztetnek megittunk egy pohár bort, majd néztük, ahogy az éppen játszó együttes zenéjére az 50 éven felüli olasz párok táncolnak. Aztán szétnéztünk egy kicsit, de végül visszatértünk a színpadhoz. Az este további része a traktoros városnézés körült forgott és megtudtuk mi is ez az egész felfordulás. Minden évben valahol tartanak egy rendezvényt azoknak, akik valamikor az Alpok környékén a hadseregben szolgáltak ("Gli Alpini") és ebben az évben, amikor a 84. találkozót rendezték, pont Torinóra került a sor. Álmomban nem gondoltam volna, hogy így, egy traktorhoz csatolt szekéren fogom egyszer éjszaka megnézni Torinó belvárosát! Közben mindenki, még a rendőrök is integettek nekünk! Az biztos, hogy örök élmény marad! Mikor a koli környékén megálltunk, jobbnak láttam, hogy hazamenjek, de a lányok még folytatták tovább a városnézést.

Szerencsére még nyitva volt a koli, így nem kellett kipróbálnom, hogy működik e a beléptető kártyám. A szobába érve ért a sokk: a fényképezőgépem nem akart működni...Ettől még az álom is kiszállt a szememből és már azon gondolkodtam, hogy hol veszek egy másikat, ha nem kel életre többet. :(

Reggel óra előtt kipróbáltam, akkor már bekapcsolt, de zoom hibát jelzett, fényképezni meg nem mindig volt hajlandó. Ezt az órát most kicsit nyűgösen viseltem, hiszen nem sokat aludtam, de azért próbáltam jegyzetelni. Néha már mondatokat is sikerül leírni. :) Óra után megint odamentem a tanárnőhöz, aki közölte, hogy elfelejtette a könyveket, de ha elmegyek a tanszékre, megkaphatom őket.

Ebédelni nem a menzára mentem, hanem megcsináltam egy egyik zacskós paprikáscsirkémet. Finom volt, de persze nem olyan, mint Anyáé. A konyhában épp kávét csinált egy srác magának és megkérdezte, hogy mit főzök. Mondtam, hogy tésztát, és közben igyekeztem a zacskóját a konyharuhám alá csúsztatni. Erre azt válaszolta, hogy "Üdv. Olaszországban"! Szerintem ha meglátta volna, hogy zacskós, kitért volna a hitéből. Itt maximum zacskós rizs van! Míg ettem, kipróbáltam megint a fényképezőgépet, és már normálisan működött! El sem akartam hinni!!!

Ebéd után aztán átugrottam a tanszékre. Nem is kellett várnom (ahogy a kicsit nyitott ajtón láttam amikor bekopogtam, a Tanárnő épp passziánszozott), rögtön megkaptam a könyveket. Először néztem egy nagyot, hogy nem több száz oldalasakat kaptam, hanem két viszonylag rövid fénymásolatot, amit ráadásul megtarthatok. :) Az egyik nem egész könyv, nyugodtan kaphatná a "Paolo de Vingo válogatott írásai" címet. Ahogy kivettem, egy tanulmánykötetből válogatta ki nekem a cikkeit és azt rakta egybe. De végre valami érdekes!!! Semmi bajom a törivel, meg az előző könyvek is jók voltak, csak a sokadik a "jóégtudja melyik gót" háború után az ember elveszti a lelkesedését, főleg ha mindezt egy idegen nyelven kell elsajátítania. A mostani cikkek olaszország ÉNy-i részének régészetéről szólnak. Végre valami ami régészet és olasz! A másik könyv az rövidke, de olaszul van és a spilambertoi langobard kincsről szól. Még jó, hogy az angol kevesebb, mert  a fordításával elleszek egy ideig. Ennek főleg nagyon örültem, mert már többször láttam a kiállítás plakátját (ami épp mostanában van, csak 1 nap alatt szinte lehetetlen megjárni Torinóból indulva :( ).

Este olasz volt még, amin Vera adott elő Magyarországról. Az óra végén a tanár persze nem felejette el felhívni a figyelmemet, hogy a következő órán én jövök...

Hazaérve már nagyon fáradt voltam, hamar le is feküdtem aludni, hogy másnap fel tudjak kelni az órára.

*A "traktortúra" szó megalkotása kedves barátnőm, Edit nevéhez fűzhető és ezúton is köszönöm! Nem jellemezhetné jobban más szó ezt az estét ;)

Május 4 - Óra, könyvtár, pihi

Nem tudom hogy fogom megszokni ezt e hétfő-kedd-szerdai 8 órás kezdést. Valószínűleg kell majd pár cappucino hozzá, de végül is csak 5 hétig kell még órára járni. Ebéd előtt még beugrottam a könyvtárba, hogy kivegyek két könyvet. Az egyik még az előző vizsgára való kötelező könyv volt az olaszoknak, de úgy gondoltam, hogy nekem is jól jöhet még. A másik meg a The Lombards c. könyv. Az olasz változata kell az egyik mostani órámra az olaszoknak, azt hittem, hogy nekem is ezt fogják feladni. A könyvtárban viszonylag simán ment minden. Olaszul próbáltam intézni a dolgokat és sikerült. :) Itt sajnos csak két hétre lehet egy könyvet kivinni és mivel komolyan veszik azt, hogy egyszerre csak 15%-ot másolhatsz le belőle, ezért a könyvtárból rögtön a fénymásolóba mentem, ahol addig másoltam, míg lemerítettem a kártyám egyenlegét. Így egy 10 Eurós kártyát még kell vennem, de remélem azzal már kihúzom a félévet.

Hazaérve az emailjeim között várt a meglepetés: Prof. de Vingo válaszolt az egy hete küldött emailemre!!! Persze azt nem írta meg, amit kérdeztem, vagyis hogy mi a kötelező a következő vizsgára, csak annyit, hogy átvehetem a "cuccot" Prof. Negro Ponzitól, akinél papíron az órám van. De a nyári ásatásról végre megtudtam egy-két konkrétumot. Augusztus végére-szeptember elejére 3 hétre van még szabad helyük, a szállást+ellátást az itteni tanszék fizeti és valahol Genova környékén lesz. Az időpont kicsit megbonyolítja a dolgokat, mert én úgy gondoltam, hogy júliusban szeretném letudni, hogy ne kelljen visszajönnöm. Ezért Anyuval egy rögtönzött webkamerás beszélgetést hoztunk össze, hogy megbeszéljük a dolgot, és abban maradtunk, hogy mivel otthonról nincs olyan ásatásról tudomásom, ahova tuti mehetek, így fogadjam el. De úgy is csak akkor hiszem el, hogy összejön, ha már odasültem a római villa falaihoz a 40 fokban. :)

Ebéd után múzeumba akartam menni, de mivel megjött a rossz idő és eléggé fáztam kinn, ezért inkább itthon maradtam és másnapra halasztottam a múzeumozást.

Május 3 - Órák és a kagylós tészta

Kedden is korán keltem a reggeli óra miatt, ami persze megint 25 perces késéssel kezdődött... Most szinte majdnem mindent le tudtam írni a pptkről, csak egyszer-kétszer maradtam le. Ebédelni nem a menzára mentem, hanem tepsis burgonyát csináltam. 3/4 11 lehetett mikor kimentem a konyhába berakni a sütőbe. Egy srác épp ott ült az asztalnál és megkérdezte tőlem, hogy ez még reggeli, vagy már ebéd lesz. Mondtam neki, hogy ebéd, de látom te reggelizel. :) Aztán beszélgettünk egy keveset, hogy kinek mikor van órája stb. Kb. két óra alatt meg is sült a krumpli. Hozzá finom tejfölös-fokhagymás mártást készítettem a még otthonról hozott tejfölből és fűszerkeverékből.

Este olasz is volt. Előtte találkoztam Verával és Diával. Csevegtünk kicsit, hogy ki mit csinált otthon, meg hogy mik a terveink a következő hetekre itt. Az órán nem volt semmi extra, megint megkaptam a tanártól, hogy "Én, aki soha sem beszélek"...Pedig nem én vagyok az egyetlen, csak a többiek nem csinálják ennyire látványosan. XD De most hogy mondjam el egy átvitt értelmű szavakkal teli dal tartalmát, ha a szavakat nem értem!? Mindenesetre már mind a ketten előre nevetünk, ha kérdez tőlem valamit. Óra után azért odamentem hozzá és az előadásommal+vizsgával kapcsolatban kérdeztem tőle pár dolgot. Tehát nem igaz, hogy nem beszélek, beszélek én, csak akkor, ha én akarok! :)

Vacsizni eredetileg nem a menzán akartam, de végül úgy döntöttem, hogy nincs kedvem este is főzőcskézni...rossz döntés volt! Csak egy kis adag tésztát kértem, amivel jól kiszúrtam magammal. A tésztáknak általában fantázia nevük van, így max a kinézetéből lehet következtetni arra, hogy mi van benne. Abból kértem, ami zöldségesnek tűnt és több szósz volt rajta. Egy-két falat után furcsálltam a hal ízt, így elővettem az olasz miatt pont nálam lévő szótárt, és megnéztem mégis mit eszek...második rossz döntés! Kagylós tészta volt...Azért nem tűnt elsőre fel, hogy kagyló, mert most nem egészben rakták bele, hanem szeletelve, ezért úgy nézett ki, mintha szeletelt fokhagyma lenne. Utálom az ilyeneket, mint a kagyló, polip és társai! Kellett egy-két óra, amíg elmúlt a "mindjárt visszajön" érzés. De túléltem a dolgot és már azt is tudom hogy van a kagyló olaszul. :)

Május 2 - Új negyedév, új órák

Garfieldhoz hasonlóan nem szeretem a hétfő reggeleket, főleg nem akkor, ha korán kezdődnek. A 8 órás kezdés pedig nálam korán van, 10-nél korábban ugyanis nem nagyon ébredek fel igazán. Már fél 7 körül fenn voltam, hogy elkészüljek és összeszedjem amit amit az új tanárnak akarok mondani. Persze addig szórakoztam, hogy sikerült pontban 8-kor elindulnom. Kár volt sietni, mert mikor beértem az egyetemre, még a terem is zárva volt. Közben folyamatosan néztem a 35 évesnél idősebbnek tűnő férfi arcokat, hogy vajon melyik lesz a Prof. Az első két arc aki a terem felé közeledett elég ijesztőnek tűnt...:) Végül valaki kinyitotta a termet és bemehettünk. Hamarosan megérkezett a tanár is, 40 körüli, szimpatikusnak tűnő ember. Idősebbre számítottam. :) Az óra címe magyarul kb. "Római régészet és művészettörténet". Azért ezt választottam, mert még mindig jobban kapcsolódik az otthon tanultakhoz, mint az etruszkok, vagy az egyiptológia. A Prof. egész órán ppt-ket vetített és azokat magyarázta, én meg próbáltam mindent leírni (nem úgy, mint az olaszok, akik inkább keresztrejtvényt fejtettek), csak sokszor nem sikerült. Óra végén aztán odamentem a tanárhoz bemutatkozni. Érdekesre sikeredett a beszélgetésünk. Szerintem azért akarja nagyon, hogy olaszul vizsgázzak, mert nem annyira jól beszél angolul. Nem igazán értettem ugyanis amit mondott. De hogy bonyolódjon még jobban a helyzet, nem olasz könyvet kapok, amiből vizsgáznom kell, hanem azt mondta, hogy ad egy angolt, de "értékelné", ha a vizsgán olaszul beszélnék. Nyelvtudásom jelenlegi állása szerint fogalmam sincs, hogy erre hogy leszek képes, de csak lesz valahogy! :)

Mivel ebédig még bőven volt időm, így elmentem bevásárolni. Először a LIDL-ben vettem pár dolgot. Itt egy újabb eladó került fel a "feketelistámra". 3,5 Euróért vásároltam és 20 Euróssal akartam fizetni. Nem tudta felfogni, hogy nincs apróm. Képes volt 6,5 Eurót visszaadni 20 centesekben...Pedig volt más is a kasszában ahogy láttam. De azóta gyűjtöm az 1 és 2 centeseket és egyszer még visszamegyek...:) Kíváncsi leszek fordítva hogy fog örülni az aprónak...Innen a piacra mentem, (már villamossal, mert ugye van bérletem:) hogy vegyek egy kis friss gyümölcsöt. Itt azért jól jött az apró, mert a legdrágább tétel is 1,4 Euró volt. Vettem 2kg krumplit, 1 kg körtét, fél kg epret és egy csavarhúzót! :) Hazafele alig bírtam el a dolgokat.

Miután leraktam a koliban amiket vettem, lementem a menzára ebédelni. Azért hiányzott az itteni kaja is, mert nagyon jól főznek. A délután a pihenésé volt, a hosszú út és a korán kelés miatt még eléggé fáradt voltam.

Április 30- Május 1- Irány Torinó!

Szombat reggel hamar felkeltem, hogy mindenre legyen időm. Persze a héten annyira el voltam, hogy jó sok dolog maradt még erre a napra: például a bepakolás, képek lementése stb. Délben ettem  egy adag rántott sajtot, majd később még egy nagy tányérral Anya finom gyümölcsleveséből. Délután megint előjött a nyűgös&hisztis énem. Ugyan már tudtam mi vár rám, de a búcsúzós részeket sosem szerettem. Cicust is legszívesebben hoztam volna magammal. A pályaudvarra indulásnál eljátszottam ugyanazt, mint februárban, hogy többször visszamentem megnézni, nem e hagytam a szobámban valami fontosat, és a macskától sem tudtam elszakadni. Szegényt kétszer is kihúztam a szekrényből, ahol éppen aludni szeretett volna. :)

Útközben Anya beszaladt egy boltba még tejfölért, amit a másnapi lencselevesembe szántam. Kb. 20 perccel hamarabb értünk ki az állomásra. A vonatot meglátva még rosszabb kedvem lett, mint addig volt. Szerencsére nem voltak sokan, a négyes részen még rajtam kívül egy férfi ült. 5 perccel az indulás előtt aztán eltörött a mécses, mikor Anyutól búcsúztam. 1-2 perccel az indulás előtt még visszarohantam az ajtóhoz egy nagy ölelésre. 17.05-kor aztán pontosan elindult a vonat...Mire Kelenföldre értünk, a nagyon rossz érzés már elmúlt, de tudtam, hogy csak akkor lesz minden jó, ha a szobámban leszek Torinóban. Míg Magyarországon voltunk nem csináltam semmit, csak néztem ki az ablakon. A határ előtt még kétszer beszéltünk telefonon Anyuval. A cuccommal nem volt gond, mert segített a pasi, aki velem szemben ült, felrakni. A magyar-horvát határon nem volt szerencsém, mert a mufurc horvát határőr néni leszedette a bőröndöt és kinyittatta. Szerencse, hogy úgy pakolok, hogy zacskóba rakom a dolgokat és úgy bele a bőröndbe, különben még kínosabb lett volna a helyzet, így csak egy-két női "cucc"miatt égett a fejem. XD

Az út most egész kellemesen telt. Nem voltak sokan, és egy másik magyar lánnyal együtt hárman jól elszórakoztunk, sőt éjjel pihenni is tudtam egy keveset. Meg hála az égnek, most nem csináltak sarkvidéki időjárást a légkondival...

Reggel pontosan ért a vonat Mestrébe, ahol megvettem a Milánó-Torinó jegyemet, majd beültem az állomáson található kávézóba reggelizni, hiszen volt 1,5 órám a vonat indulásáig.

Egy cappucino és egy baracklekváros croissan volt a reggelim, amelyet egy olasz Glamour társaságában fogyasztottam el. (Kibírtam tehát, hogy áprilisban nem veszek több újságot :)

A vicces rész csak akkor jött, mikor elindultam az állomás másik felén lévő vágányhoz, ahonnan a milánói vonat indult. Aluljáróba le, aluljáróból fel..., egy intenzív reggeli tornának is betudható tevékenység a 20 kilós bőrönddel. Most direkt benéztem a vonat ablakon, hogy a jó végén szálljak fel és ne kelljen az egész kocsin átcipelni a cuccot. Szerencsére megint a végébe kaptam helyet, így kényelmesen az ülések mellett el tudtam helyezni a bőröndöt. Hamar eltelt az út Milánóig, közben el-el bóbiskoltam. Persze pár percet megint késett a vonat, így jó volt, hogy előre megvettem a jegyemet Torinóig. Most alacsony padlós regionale vonatot fogtam ki, ahol ráadásul találtam egy egy székes helyet. A két órás út már nagyon nyűgösen telt. Torinóban, az állomáson rögtön vettem egy havibérletet, mert ebben a hónapban szeretném bejárni a várost. A koliba érve első dolgom a szoba kitakarítása volt. Marha sok kedvem volt hozzá 20 óra utazás után, de aztán legalább minden virág illatú lett. Este nagyjából ki is pakoltam, sikerült annyi kaját hoznom, hogy a "kamrám"(=egy nagy fiók) tele is lett. Hoztam sok hazait: kolbászt, szalonnát, zacskós tésztákat (persze a magyaros ízekből), piros paprikát...

Este olyan 11 körül feküdtem le, mert másnap reggel korán kellett kelni a 8-kor kezdődő óra miatt.

Április 22-29 - Otthon, édes otthon!

Eredetileg nem akartam a húsvéti szünetről blogbejegzést írni, de végül úgy döntöttem, hogy egy bejegyzésbe összefoglalom mit is csináltam a kicsit több, mint egy hét alatt.

A programok sorrendjét főleg az időjárás határozta meg, így rögtön a hazaérkezésem utáni napon, pénteken Anyuval célba is vettük az Állatkertet. Ez nálunk a szokásos húsvéti rituálé része. :)

Most különösen jó volt, mert a kedvenceim az orángutánok és a gorillák, akiknél egyszerre három bébi is volt. Imádom őket, olyan mókás fejeket tudnak vágni! :) Ráadásul az elmúlt egy évben hála a Jégkorszaknak és a Madagaszkár pingvinjeinek, a lajhárok és a makik is beléptek a kedvencek sorába. A lajhárokat idén átrakták a pálmaházba, ahol nyugodtan lehetett simogatni őket, mit sem törődtek a rajongóikkal, aludtak nyugodtan tovább. :) Sőt, a makiknál is volt kicsi, így teljes volt a boldogság!

Másnap Orsival kimentünk a NOÉ Állatotthonba. Már jó ideje terveztem a kirándulást és örülök, hogy végül összejött. Vittünk egy kis tápot az állatoknak, hogy ezzel is hozzájáruljunk az ellátásukhoz. Nagyon jól éreztük magunkat, nem volt tipikus menhely hangulat, a kutyákon és a macskákon kívül sok féle állat lakik még ott (a honlapjuk szerint 889+akik az ideiglenes befogadóknál vannak).

Egy kutyussal és egy cicával annyira összebarátkoztam, hogy ha rajtam múlt volna, biztosan hazahozom őket. Csöpi, a vörös-fehér kandúr és Glória, az angol bulldog hölgy annyira közvetlenek voltak, szinte szívták magukba a szeretetet és a simogatást(azóta Csöpi, aki 3 éve lakott az állatotthonban gazdis lett, Glória pedig ideiglenes befogadóhoz került :). Utána egy jó nagy bevásárlókörút vette kezdetét, mind a ketten több szatyornyi ruhával+egyéb dolgokkal tértünk haza.

A vasárnap pihenéssel és a húsvéti ajándékok átadásával telt otthon (nem tudtuk kivárni a hétfőt:), hétfőn pedig fodrászhoz mentem.

Kb. egy hónapja elhatároztam, hogy ha sikerült több, mint egy hetet otthon lennem, akkor 1 napra leugrok Szegedre. Edittel sokszor módosítva az időponton és végül maradva az eredetileg tervezettnél végül a kedd mellett döntöttünk. A napot a TO-n kezdtem, majd a Bociba mentünk szegedi húsos palacsinta menüt enni, és mivel szép idő volt, elmentünk a Vadasparkba.

Szurikáta és vadmacska bébik, valamint "turbékoló" párok jelezték itt is, hogy tavasz van. Délután aztán bementem egy órára is, hogy beszéljek az  oktatómmal, akit még nem ismertem és egyeztessek vele az őszi vizsgámmal kapcsolatban. Hamar eltelt a nap, óra után Edit kikísért az állomásra, ahonnan kicsit szomorkásan indultam haza, hiszen valószínű. hogy csak augusztusban tudunk újra találkozni. :(

A hét többi napján otthon voltam, amikor sütött a nap, a folyosón napoztunk cicussal és csak a városban rohangáltam pár dolog után, amit még meg kellett venni.

Összességében sikerült minden tervezett programot belezsúfolni a 8+2 fél napba és sikerült a tipikus magyar ételekből feltankolni (cigánypecsenye 2x, csirkepaprikás 2x, körözött, hekk, májas hurka, lángos), így talán egy ideig nem fogom kívánni őket.

Nagyon hamar elszaladt a szünet, annyi tennivaló volt. Épp, hogy haza érkeztem, már eljött a szombat, a visszaindulás napja...:(

Április 20-21 - Indulás haza!

Végre eljött a hetek óra várt nap! Reggel azért csak felkeltem korán, hogy Anyuval még egyeztessünk a nyári egyetemes problémával kapcsolatban+bepakoltam még ezt-azt. Eléggé későn indultam el a pályaudvarra, a nehéz és sok cucc miatt végül vettem egy jegyet és busszal mentem. A jegypénztárnál óriási sor volt, ezért inkább automatánál vettem meg a jegyemet, ami a vártnál egyszerűbb volt, így ezután is itt fogok jegyet venni. Persze a vonat nem olyan regionale volt, amilyenen idefele jöttem, nem az "alacsony padlós" fajta, így megizzadtam, mire minden cuccomat felraktam a vonatra. Milánóban volt két órám, éhes is voltam, ezért elmentem McDonalds-ot keresni, ahol hátha tudok netet fogni. Már korábban feltűnt, hogy óriási a pályaudvar (23 vagy 24 vágány van csak a csarnokon belül), nem is volt egyszerű a kijutás. 3 emelet között lapos mozgólépcsőkön mentem le, ez volt kb. 10 perc. Rögtön megláttam egy mekit, ahol vettem kaját, majd kiültem a teraszra, mert csak ott volt hely. Net persze semmi...Aztán láttam, hogy a tér másik felén is van egy meki, ott benn leültem, de nem tudtam csatlakozni a wifire. Kb. fél órával az indulás előtt elindultam felfele, de még megnéztem az állomás előtt lévő vásár másik felét. Volt ott minden: ruhák, cipők, ékszerek, régiségek (még jó, hogy nem volt nálam sok pénz. :) Az egyik standnál könyveket árultak 2 Euroért. Ilyen helyeken általában semmi jót nem szoktam találni, de azért megnéztem. És volt két könyv...először nem is hittem a szememnek. A/4-es, kemény boritású, képekkel illusztrált régészetes könyvek, az egyik az ókori Itáliáról, a másik meg 13-14. század művészetéről szól. 1960 ill. 1965-ös kiadásúak, de 4 Euróért!!! Csak mellékesen: az órámra a kötelező olasz könyv kis alakú, nem kemény kötéses, fekete-fehér és 26 Euroba kerül...

Velencébe egy jó kis Eurostar vonattal mentem, csak sikerült a kocsi rossz végén felszállnom, így cipelhettem egy egész vagonon keresztül a bőröndöt, mert pont nem fért el húzva az ülések között. Az út nyugisan telt, főleg, hogy Edittől (Köszi még egyszer a segítséget!!!) kaptam smst, miközben Harry Potter 7-et néztem, hogy a nyári egyetemes utalássommal minden rendben, csak a nevet nézték el! Miután megérkeztem, beadtam a bőröndöt a csomagmegőrzőbe, majd elindultam térkép és minden nélkül várost nézni. 3 Euroért lehetett volna venni, de nem szándékoztam erre költeni, különben meg a fontosabb látványosságok közötti útvonal ki van táblázva.

Csak 2,5 órám volt, vaporettora (=vizibusz) sem akartam költeni (egy út 6,5 Euro), így gyalog mentem. Sajnos a Szent Márk térig nem jutottam el, mert nem is siettem, próbáltam élvezni Velence hangulatát, meg azért volt cuccom  rendesen (hátizsák, oldaltáska és a tornazsákomban a colomba). A Rialtonál így kénytelen voltam visszafordulni, hogy még sötétedés előtt visszaérjek a pályaudvarra. Útközben rengeteg szép kirakatot láttam, tele finomságokkal, ékszerekkel, valamint tipikus velencei maszkokkal. A város leginkább gazdag turistákra specializálódott, ezért minden nagyon drága volt, csak egy-két kisebb szuvenírt vettem. A visszaút egyik legmókásabb pillanata volt, mikor egy kisebb téren a képen látható kutyusok az éttermek asztalai között elkezdték üldözni egymást körbe-körbe úgy, hogy a gazdijaik sem tudták leállítani őket! :)

Az állomáson kiváltottam a bőröndömet, majd elmentem megkeresni a vonatot. Amikor megláttam a táblán, hogy BP-Keleti, annyira boldog voltam, hogy majdnem elkezdtem pityeregni. :)

Az induláskor még alig voltak a kocsiban, kezdtem örülni, hogy lehet majd pihenni éjjel. Sajnos az örömöm csak Mestréig tartott, amikor is majdnem tele lett a vonat, ráadásul a környezetemben nem a leg bizalomgerjesztőbb arcok ültek, ezt csak fokozta, hogy később a mellettem lévő ülésre is jöttek, így ki kellett rakni a bőröndöt a folyosóra (ezért nem tudtam az úton blogot írni...). Ráadásul úgy nyomták a légkondit, hogy az egész úton  nagyon fáztam. Amit lehetett előhúztam a bőröndből, de a pokrócom és a téli kabátom a legalján volt, ezért esélytelen volt előszedni. Az "ideális" körülményeknek hála egész éjjel egy percet sem aludtam, így reggelre már nagyon nyűgös voltam, mert a fejem is elkezdett fájni. 

Mikor a Keletiben leszálltam a vonatról, hirtelen minden fáradtság eltűnt. Anya jó nagy öleléssel köszöntött, majd elindultunk haza. Rotyi cica pofija örökre megmarad az emlékezetemben, ugyanis mikor meglátott, kb. azt lehetett leolvasni róla, hogy "Mit keres ez itt???". Össze-vissza puszilgattam szegényt, amit egész jól tűrt! Míg anya a cigánypecsenyét csinálta, én kipakoltam (egy kis csomag süti doboza kivételével minden törékeny dolog és kaja megúszta az 1 napos utazást!) és lezuhanyoztam. Nem tudom meddig ettem az ebédet, de jól elhúztam, hogy minél több férjen belém. :) Aztán elmentünk vásárolni a közelbe, mert kellett egy nyári cipő a jó idő miatt, és még egy rózsaszín köves piercinget is kaptam :). Este tovább nyúztam a macskát, majd hamar lefeküdtem aludni. Hiányzott már a szobám, a bocik és a jó nagy ágyam!!!

 Mindenhol jó, de legjobb otthon! :)