Február 27-28 - Oscar!

Ezt a két napot most azért tárgyalom együtt, mert külön-külön nem történt olyan sok minden, amiről írhatnék, viszont ami összekötötte, az az Oscar díjátadó.

A lehúzott redőnynek és a hajnali 2-es lefekvésnek köszönhetően 1 óra után sikerült felébredni, kettőig meg is reggeliztem. A nap folyamán azt próbáltam neten kideríteni, hogy hol tudom majd nézni a közvetítést. Fél 5 körül kimentem a konyhába megmelegíteni az ebédemet, majd kitakarítottam a szobát. Este sikerült mindenkivel arról beszélnem, amiről nem akartam, vagyis, hogy bármit megadnék egy kis körözöttért és egy cigánypecsenyéért!!! Vagy legalább egy kis tejfölt küldjön valaki...Itt ugyanis nincs se túró, se tejföl, a cigánypecsenyét sem tudnám úgy megcsinálni, mint otthon...Ennek az lett a vége, hogy habár aludni akartam kicsit éjfél előtt, de nem sikerült, mert csak a kajákra tudtam gondolni. Így végül felkeltem és csináltam egy kolbászos-sajtos szenvicset, jobb mint a semmi :). Közben bekapcsoltam a gépet és a Red Carpet ment. Jajj, annyi szép ruha volt! A kedvencem Halle Berry Marchesa ruhája volt,

 de Natalie Portman is gyöngyörű volt a lila Rodarte ruhájában.



Képek forrása: http://www.origo.hu/filmklub/blog/hir/20110228-oscar-2011-melyik-szineszno-volt-a-legszebb-a-voros-szonyegen.html

És még az Oscart is megkapta! Jippí! Valamikor fél 6 után lett vége a közvetítésnek, már eléggé vörös volt a szemem és alig voltam ébren. 11 kor viszont már fenn voltam, mert nagyon csörömpöltek az utcán. Ekkorra már farkaséhes voltam, amit elkészültem mentem is le a menzára. Sajnos ebédre semmi normális húsféle nem volt, így maradtam a tortellininél. El akartam menni vásárolni ma, de mivel esett, így inkább másnapra halasztottam a dolgot. Délután elolvastam az Olaszországos könyvem Torinóról szóló fejezetét, majd szundítottam 1,5 órát. Vacsira már szerencsére jobb dolgok voltak, így pestos tészát és húst ettem sült krumplival. Nem cigánypecsenye, de nagyon finom volt ;).

Még egy aranyos kép a végére: így webkamerázunk Rotyival :)

Február 26 - Óra és piac

Ma is volt órám 10-től. Kicsit furcsa volt, hogy szombaton is órára kell menni, de végül is mindegy, hogy most hétfőn, kedden és szerdán, vagy csütörtökön, pénteken és szombaton van óra. Itt egy félév  két részre van osztva, és mindkettő végén vannak vizsgák, így már április közepén vizsgázni fogok :S. E miatt egy óra, pl. ami nekem van, az háromszor is van egy héten. Az óra jó volt, talán ma kicsit többet is értettem, többször is le tudtam írni egész mondatokat :) . Egyszer, mikor Rómáról magyarázott valamit a tanárnő, szóba került Pirenesi és a Rómáról készült metszetei (http://en.wikipedia.org/wiki/Giovanni_Battista_Piranesi). Ma különböző langobard lelőhelyek szebbnél szebb leleteit nézegettük. Ami nagyon idegesítő, hogy simán ki-be járkálnak és beszélgetnek óra közben a hallgatók. Látszik, hogy nem tanította őket Fodor tanárúr, akkor még levegőt is alig mernének venni...A "kedvencem" az volt, mikor 10 perccel az óra vége előtt besétált egy srác fekete, lakk, michelin baba stílusú kabátban és napszemüvegben az órára, leült a leghátsó sorban lévő ismerőse mellé, és végig pofázta a maradék időt...

Óra után kimentem az itteni  piacra. Azt írták róla, hogy az egyik legnagyobb piac Európában, de mikor odaértem láttam, hogy ezt írták, még nem jártak Pesten a józsefvárosi piacon XD. Végül is egyedül mentem és bár volt nálam fényképező, de nem mertem elővenni. Képes beszámoló innen majd később! Volt itt ugyanis mindenféle ember a kínaitól, az afrikaiakon át az arabokig. Két csarnokban főleg hús és tejtermékeket árultak. Mivel éhes voltam, itt vettem is egy nemtudommit :), de úgy nézett ki, mint egy félbehajtott lángos, amit mozzarellával és paradicsomszósszal töltöttek meg. Kívül a piac egyik részén kínai ruhákat, táskákat stb. árultak, egy másikon mindenféle kacatot, háztartási cuccot, a harmadikon meg zöldségeket, gyümölcsöket. Na itt lehet majd jó fotókat készíteni. Láttam pl. egy akkora paprikát, mint egy padlizsán, meg volt finom eper, narancs, szőlő..Legszívesebben mindent megkóstoltam volna. Végül is egy kis édességet, szőlőt és kenyeret vettem csak. A cicák fele indultam haza, ahol most egy Rotyihoz hasonló színűt is láttam, csak a feje volt kicsit furi :).

Otthon aztán főztem paradicsomost tésztát, neteztem, pakoltam stb. Végül csak hajnali 2 körül feküdtem le, addig nézegettem a menetrendeket, múzeumok honlapjait a neten.

Február 25 - Beindult az élet

A mai nappal tényleg elkezdődött a félévem Torinóban: 10-től óra, este 6-tól meg olasz. Tegnap este is, de a biztonság kedvéért ma reggel még neten is ellenőriztem, hogy hol lesz az óra. Miután beértem az egyetemre hamar meg is találtam a termet.

Azért előbb megkérdeztem egy lányt, hogy biztos itt lesz e az óra, mert nem szerettem volna rosszra beülni. A csaj nagyon kedves volt, mondta, hogy üljek le hozzájuk, beszéltünk is pár mondatot. A terem jó nagy, 240 fő fér be. Nem volt tele, de azért sokan voltunk, gondolom több alapszaknak is kötelező az óra. 20 perccel elmúlt 10 óra, mire megjelent a Tanárnő és akkor még nekiállt összerakni a technikát. Mikrofonba beszélt, ami kicsit recsegett, ráadásul jó gyorsan, így pláne nem értettem semmit. 1-1 szót ,vagy mondatot elkaptam, de jegyzetelni nem tudtam, inkább írtam a megfigyeléseimet a kis jegyzetfüzetembe. Pannóniáról többször is szó volt az órán :). Meg a langobardokról, frankokról, a Római Birodalomról, burgundokról, Stilochoról, az óra végén meg néhány langobard lelőhelyről és langobard leletekről néztünk képeket. Azt olvastam, hogy ebből a vizsga szóban lesz. Hajrá a tanárnőnek, ha több, mint 100 embert le tud szóban vizsgáztatni! Sajnos negyed órával tovább is tartott az óra :( Viszont miután vége volt, beszéltem a lánnyal és megbeszéltük, hogy minden héten elkérem fotózásra a jegyzetét. Majd elkaptam a tanárnőt is, hogy beszélt e Paoloval a vizsgámról. Persze beszéltek, de majd beszéljem meg vele, hogy mit tanultam eddig, és attól függően ad valamilyen angol olvasnivalót. Én beszélném tényleg, ha sikerülne összehozni már azt a találkozót...
Az óráról egyenesen ebédelni mentem, majd haza. Megnéztem a szokásos heti sorozatokat, neteztem és ezzel el is ment a délután. 10 perccel 6 előtt elindultam olaszra. Hát a szintfelmérő után igencsak megcsappant a csoport létszáma...kb. fele annyian lettünk. Megnézhettük a tesztet is, de aztán vissza kellett adni. Az órát elég nehéz volt követni, mert végig olaszul beszélt a tanár. Meg belőlünk is próbált ezt-azt kihúzni, több-kevesebb sikerrel. A kedvencem, mikor ha nem tudunk egy szót, akkor valaki mással magyaráztatná el, hogy mit jelent. A nyelvtannal nem lesz gond, mert ahogy néztük, ami a kezdő szint, azt már tanultam, sőt a középhaladónak is a nagy részét. Csak pont az hallás utáni értéssel meg a beszéddel van a bajom. Van pár koreai, japán, vagy valamelyik hasonló országból származó lány is a csoportban. Azt hallani kéne, mikor kimondják az amúgy is csicsergős olasz szavakat. Volt néhány pont, amikor majdnem elröhögtem magam :). De összességében jó lesz a kurzus biztosan. Óra végén kiderült, hogy egy magyar srác is lesz valószínűleg a csoportban, ő az ELTE-ről jött és földrajz szakos.
Olasz után irány vacsorázni mentem a menzára. Már kaja közben feltűnt, hogy egy srác kicsit sem feltűnően bámult. Aztán mikor látta, hogy menni készülök, oda jött hozzám és magyarázott valamit, hogy már látott engem...(én is látok több száz embert egy nap...). Nem igazán vette, hogy nem értékeltem a szövegét, sőt még kaptam két puszit az arcomra, ami olyan meglepetésszerűen jött, hogy nem is tudtam mit csinálni. Azzal búcsúzott, hogy még látjuk egymást (remélem nem), mert ő is rendszeresen itt eszik. Nem szeretem, ha valaki első találkozáskor ennyire nem veszi észre magát. Lehet, hogy valakinek bejön, ha lerohanják, én nálam a puszi az a barátság jele és utálom, ha egy idegen ezt csinálja. De legközelebb, ha meglátom a gyereket, már felkészült leszek XD

Február 24 - Első óra, vagy inkább mégse :)

Hát szóval az úgy volt hogy...Elvileg ma lett volna 10-től az első régészetes órám, mégpedig Archeologia Medievale, ami  olyan, mint nálunk a Bev. a népvándorláskor régészetébe c. kurzus. El is készültem szépen, mindent beraktam a táskámba(akkor még azt hittem) és elindultam órára.

A Palazzo Nuovo nagyjából a bölcsész szakoknak ad otthont. Jó nagy, bár nem igazán szép épület. Mikor beértem, kb. 10 előtt 5 perccel, elővettem a mappámat, hogy megnézzem hol lesz az óra és ekkor ért a sokk: az a papír, amin az óra tematikája és helye van a másik kék mappámban maradt otthon....Egy-két halk káromkodás becsúszott, úgyse érti senki XD. Bp-ről majd egy napot utazva, minden probléma nélkül értem ide, erre a 3 percre lévő egyetemen nem találom meg az órát...csodálatos! Azért körbenéztem, hátha meglátom a Tanárnőt, de nem jártam sikerrel. Szerencsére pont itt volt az a fénymásoló, ahol az olasz könyvet meg lehetett venni, így legalább azt elintéztem.

Itt feltűnően sokan járnak órára, munkába motorral vagy biciklivel. Tuti, hogy volt legalább 100-150 bringa az épület előtt, akadt köztük egy-két mókás példány is, mint ez a képen látható pink darab, amire a hatás kedvéért még némi művirágot is aggattak.

Hazafele az egyik kereszteződésben narancsot osztogattak. Ingyen gyümölcs, nyami :). Ugyanitt egy újságosnál vettem 1,9 Euróért egy Vogue-hoz hasonló, Flair nevű újságot. 3 Euró helyett volt ennyi. Miután hazaértem és átnéztem, megnyugodtam, hogy jó vételt csináltam. Van benne 3 cikk is, ami érdekel: egy az indiai szent tehenekről, a második Milánóról és a divatról szól, a harmadik meg egy interjú Natalie Portmannel, akit nagyon szeretek. Plusz ott van az a sok szép fotó, amit olyan jó nézegetni. Aztán lementem a menzára ebédelni, majd a nap hátralevő részét itthon töltöttem a szokásos dolgokkal.

Ja, azt az előző bejegyzésbe elfelejtettem beleírni, hogy a vacsi alatt kiderült, olaszon maradok a középhaladó csoportban! Jippí! Úgy értettem amikor a tesztet írtuk, hogy csütörtök este írjunk a tanárnak, de kiderült, hogy legkésőbb addig kell. Így gyorsan elküldtük az emailt, amire a vacsi végére válasz is érkezett, hogy a tesztem nem lett a legjobb, de maradhatok ezen a szinten. 30/15 pontot értem el, a végén a vizsgán 18 kell majd, hogy átmenjek, de addig még van idő :)

Február 23 - Egy kis séta, vásárlás, vacsi

Ma 11 kor kellett volna beszélnem Anyuval MSN-en, nem jött össze. 11,20 körül csörög a telefon, hogy hol vagyok: "Aludtam Édesanyám"! :) Jó hatással van rám az olasz levegő, vagy inkább, hogy van redőny az ablakomon. Miután elkészültem, lementem ebédelni, majd elindultam, hogy vegyek ezt-azt és beszerezzek némi borféleséget az esti vacsihoz. Előtte tettem egy kis kitérőt az egyik szomszéd utcába, ahol a tegnap esti olaszról hazafele jövet egy Vespa kiállítóhelyet láttam. Ha nekem egyszer robogóm lesz, azt tuti Vespa lesz. Kicsi, olasz..mi kell még :) A kedvencem a képen látható csíkos, de volt hátul egy szép rózsaszín-fehér is

Aztán nem egyenesen a bolt fele indultam, hanem a Mole és a suli érintésével a cicák felé (Parco Archeologico) vettem az irányt. A Mole Antonelliana napsütésben is gyönyörű. Beugrottam egy prospektusért, hogy mennyi is a Mozi Múzeumba belépő: 7 Euro a panoráma lifttel együtt...meggondolandó, hiszen 1. annyira nem érdekel a mozi, vannak itt még jobb múzeumok, pl. a Museo di Antichitá, vagy a MAO, a Museo d'Arte Orientale; 2. Az üveg=teljesen átlátszó panormáma lifttel felmenni a több mint 160 m magas kupolába nekem, aki a TIK 2. emeletén is fél, lehet, hogy nem túl jó ötlet.

A pár napja felfedezett parkon is átmentem, amit Giardini Reali-nak neveznek, mivel a Palazzo Reale-hoz tartozik. Egyes részei le voltak zárva, gondolom oda csak a múzeumot megtekintve lehet bejutni.

Út közben találtam egy turista információt is, ahonnan újabb prospektushoz jutottam a múzeumokról és Torinóról. A Parco Archeologicohoz érve nagyon megörültem, mivel a múltkori cicus is ott volt, bár elfutott, mert nem vittem neki kaját :). De aztán jött egy gondolom a múzeumban, a közelben dolgozó férfi, aki vitt nekik kaját. Aztán kiszúrtam egy másik cicát is. Én ilyen gyönyörű fekete macskát nem láttam! Olyan volt, mint egy igaz fekete párduc, csak a kicsinyített mása. Aztán a pasi odajött hozzám, mert látta, hogy vadul fotózom őket. Olaszul beszélgettünk egy kicsit, bár én többnyire csak bólogattam. Annyit megtudtam, hogy ő román származású, meg valamit magyarázott az oroszokról. De, állítólag itt vagy 40! macska van :)

Innen már tényleg a kinézett bolt felé indultam. Még jó, hogy előtte sétáltam kicsit, mert pont a szieszta idő kellős közepén indultam el. De azt nem tudtam, hogy az élelmiszer boltok jó része pont szerda délutánra bezár...nagyon jó...Épp elindultam haza, mikor kiszúrtam egy nyitva lévő boltot! Győzelem! Kaptam mindent amit akartam. Aztán pihentem kicsit délután, beszéltem az otthoniakkal, majd 8 előtt elindultam a vacsira. Kiellemes estét töltöttünk együtt 5-en egy finom carbonara tészta és pár pohár bor mellett. Kép is készült, csak nem az én gépemmel, de majd bepótolom és később felrakom. Valamikor 1 után indultunk hazafele hárman. Remélem több hasonlóan jó este is lesz még!

Február 22 - Olasz szintfelmérő

Tegnap, mivel csak adódott megint elintéznivaló, aztán meg mászkáltam, megint nem igazán jutott időm olaszozni. Így mivel ma csak este 6-ra kellett mennem, a tanulásnak szenteltem a napot, legalább a nyelvtant, amit eddig vettünk át akartam nézni. Délben szokás szerint lementem enni a menzára, ahol újabb finomságot kóstolhattam meg: spenótos tészta (a kedvenc) és mozzarella paradicsomszósszal+olivával, köretnek meg párolt zöldség.

Ebéd után még jobban belehúztam a tanulásba, persze gyakran beiktattam internet szüneteket, hogy el ne fáradjak nagyon :). 6 előtt kb. 10 perccel indultam el. Még a koliban bemutatkozott újabb két srác, így már mondanám, hogy egész sok nevet tudok, de nincs így, mert sokszor nem értem mit mondanak XD. Ezért mutatkozok be én is inkább Elizabeth-ként, mert esélytelennek tartom, hogy  ki tudják mondani azt, hogy Zsike, vagy Erzsébet, és még hogy meg is jegyezzék...

6 előtt oda is értem, jó, hogy az olasz is itt van a szomszédban. Az óra előtt hallottam, hogy két lány magyarul beszélget, így hozzájuk csapódtam, mikor leültünk a teremben. A pasi, aki az olaszt tartja nem angolul beszélt ám, nem...olaszul, végig :) De azért nagyjából amiket mondott megértettem. A tesztre 1 és 3/4 óránk volt. Először, mikor átfutottam, csak annyit gondoltam: OMG! Azért nem ilyenre számítottam. Felépítésre olyan volt, mint egy nyelvvizsga, csak a nehézségi szintet nem tudtuk. 1-1 rész volt, ahol tényleg azért választottam, amit választottam, mert az volt a véleményem, hogy az a helyes, de a nagyobbik részét tippeltem. Hiába tudom a nyelvtant, ha olyan szövegek vannak, amit nem ért az ember: volt egy az olasz kórházi ellátásról, hogy mikor milyen orvoshoz kell fordulni, egy másik meg a mediterrán diétáról szólt, amiről eddig nem is hallottam, a harmadik meg a füvezésről. Na, hát pont ezekben a témákban nem vagyok otthon :). A többi feleadat is hasonló volt...azért közben jókat nevettünk néha. Közben a tanár felírta az emailcímét a táblára, hogy másnaptól ott lehet érdeklődni az eredményekről+a bolt címét, ahol a kurzus nyelvkönyvét meg lehet venni. 12,5 Euro, csodás!

Miután mindhárman befejeztük a tesztet, kinn megbeszéltük a dolgokat, majd kiderült, hogy van még 2 lány is. Így már 5-en vagyunk itt magyarok:) Sőt, másnapra egy vacsora meghívást is kaptam kettejük lakásába. Végre 1 hét után történt valami:)

Mielőtt haza mentem, még beugrottam vacsizni. Sajnos nem volt annyira jó a választék, így paradicsomos rizst ettem. Erről nem készítettem fotót, gondoltam megkímélem a társaságot :), bár ennél vannak furcsább dolgok is a menzán. Itt a rizst nem úgy csinálják, mint nálunk, hogy száraz, hanem ez pl. úgy nézett ki, mint ha a kész rizst és paradicsomszószt összekevernénk. Láttam már valamilyen barnás szósszal is, hát nem nézett ki valami gusztusosan :D

Február 21 - Találkozás az olasz tanárnővel

Hasonló napnak indult, mint az előző: semmi hivatalos teendő, még órám sincs. Így  blogírást és olasz tanulást terveztem, de nem így lett. Kb. 1 órakor értem vissza a szobámba az ebédről, bekaplcsoltam a gépet és megnyitottam az emailjeimet. És láttam, hogy Prof. de Vingo ekkor válaszolt az 5 nappal korábbi emailemre. Azt írta, hogy ő most nincs Torinóban, de a tanárnő akit keresek, ma egész nap benn van a tanszéken. Gyorsan megkerestem a papírjaimat, végig gondoltam, hogy mit is kell megbeszélnünk, utánanéztem néhány kifejezésnek, aztán átmentem a Régészeti Tanszékre. Most egy másik portás nő volt ott, aki feltelefonált a tanárnőnek, hogy egy "külföldi diák keresi". Kb. fél órát kellett várnom, aztán felmentem az irodájába. Teljesen másként képzeltem el, de az a lényeg, hogy nagyon kedves volt. Angolul beszélgettünk, ami érdekes tud lenni, mert az olaszok bizonyos szavakat furcsán ejtenek. Ezért volt egy-két pillanat, amikor néztem nagyon értelmesen, hogy most mit akar :).  Megbeszéltük, hogy mivel nincs előképzettségem a témában és ugye anyanyelvi szinten nem tudok olaszul, így valószínűleg fogok kapni egy angol könyvekből álló bibliográfiát és majd abból vizsgázok, de papíron maradhatnak a kurzusaim. Azért persze az óráira bejárok majd, hogy tanuljam a nyelvet, nézzem az illusztrációkat stb. Mindenesetre angolul vizsgázni is kihívás lesz!

Aztán gondoltam, ha már úgy is kibújtam otthonról, sétálok egy kicsit a környéken. Találtam is két parkot, ahova majd ha már zöldek a fák visszatérek fényképezőgéppel. Meg vettem lekvárt :) Jó, hogy szeretjük a hazai ízeket, meg minden, de azért a kolbászos bucit is meg lehet unni 1 hét után.

A kolbász már egy másik történet és még Magyarországra nyúlik vissza. Tanulva a 3 évvel ezelőtti esetből, hogy itt a kolbász nem olyan fincsi, fűszeres, mint nálunk, hanem világosabb és  furcsa ízű, ezért Anya felvértezett egy kb. 40 cm hosszú, csípős hartai kolbásszal (ami akár önvédelmi fegyverként is funkcionálhatna :), hogy hozzak egy kis hazait is. Még kb. 30 cm megvan, úgyhogy van mit ennem egy ideig reggelire :)

Az este olaszozással telt, mert másnap volt az első olaszórám, amin szintfelmérőt írtunk.

Február 20 - Ciao, I'm Lara Croft

Ez egy rövidke kis bejegyzés lesz, mivel aznap nem csináltam semmit. Azaz piacra akartam menni, de megint elkezdtett esni az eső, így inkább ezt a napot a pihenésnek és a fényképek válogatásának, valamint egy kis olaszozásnak szenteltem. A nap egyetlen említésre méltó eseménye akkor történt, mikor kimentem a konyhába főzni (először!!! mióta itt vagyok, mivel vasárnap nincs menza). Azaz a főzés túlzás, megcsináltam az egyik zacskós levesemet :). Eleinte egyedül voltam, aztán jött egy olasz srác, aki egész normálisan tudott angolul, így beszélgettünk kicsit. Aztán jöttek még hárman. Ők már annyira nem beszéltek jól, de félig olaszul, félig angolul végül is megértettük egymást. Ekkor hangzott el a facebookon márt postolt párbeszéd:

-What are you studying?
-Archeology.
-Oh, Lara Croft!
-Not exactly!

Az a srác, akivel először beszéltem, valami mérnökös dolgot tanul, gondolom a többiek sem humán szakra járnak, így végül is érthető, hogy Lara Croft ugrik be nekik a régészetről. Anyának poénkodtam is, hogy legközelebb az egyik felkaromra szíjazom a gázspray-met, a másikra az egyik késemet, aztán úgy megyek ki főzni XD

Február 19 - Irány az Egyiptomi Múzeum!

Már kb. tavaly ilyenkor tudtam, hogy amint kijutok Torinóba és időm engedi, el kell mennem az Egyiptomi Múzeumba, vagy ahogy olaszul mondják a Museo Egizo-ba (link: http://www.museoegizio.it/index.jsp , itt lehet nézelődni, van fenn pár kép is). Szép napsütéses idő volt ma is, így egy kis városnézés is belefért a múzeum előtt. Szokásomhoz híven elmúlt 1 óra, mire elkészültem. Első utam a menzára vezettett, hiszen éhes gyomorral nem lehet kiállítást nézni (Ugye emlékszünk még Kassára ??? :) Úgy döntöttem, hogy kipróbálom a pizza menüt. És milyen jól tettem! Rég ettem ilyen jó pizzát: vékony tészta, de puha, nem olyan átsült, hogy alig lehet elharapni, a paradicsomszósz és a mozzarella is nagyon finom volt.

Direkt nem a legrövidebb útvonalon indultam el a múzeum felé, hogy útba ejtsem a városközpont másik szép terét a Piazza San Carlo-t. A téren két templom is található: a Chiese di San Carlo e di Santa Cristina. Az egyik nyitva is volt, oda gyorsan be is kukkantottam.

Már egyre több fotó van, amin én is szerepelek bizonyítékként, hogy tényleg itt vagyok és nem elszöktem a milliomos szeretőmmel Amerikába XD. Két jó módszer van, ha egyedül mászkálsz és szeretnél magadról normális képet (értsd. nem a saját fejedet fotózod le kicsavart kézzel). 1. Keress hasonló, lehetőleg angolul beszélő turistákat, akik magukat próbálják fotózni és ajánld fel nekik, hogy csinálsz róluk képet, ha aztán ők is csinálnak rólad (így készült ez a kép is). 2. Ha van 10mp-es időzítő a gépeden és hely, ahova lerakva a gépet jó fotó készíthető, akkor még segítség sem kell. Ezt játszottam el egyszer az kiállításon is: gép beállít, gomb megnyom,  Zsike rohan és pózol, Anya meg boldog, hogy a kicsi lánya és egy szép egyiptomi szobor egy képen van :).  A kötelező fényképezkedés után elindultam térképem szerint a múzeum felé. De a múzeum csak nem akart meglenni! Kétszer jártam körbe a tömböt, de ahol a térkép jelezte ott nem volt. Végül egy újságárust kérdeztem meg, aki útbaigazított. Ezután hamar meg is találtam, a jegyet is megvettem, ami 3,5 Euróba került. Egy ilyen kiállításért ez egyátalán nem sok, sőt! A kedvemet kicsit csak a ruhatáros nő rontotta el. Fél Euro volt kiírva a ruhatár díjának, de mivel a kabátomat és a táskámat is beraktam ,így 1 Eurót kért. Persze azt nem írták ki, hogy darabonként értendő, ha ezt tudom, belerakom a kabátot a táskába!

Az első terem volt az egész kiállításon a legjobb! Szarkofágok, színes szobrok és múmiák vannak itt kiállítva rögtön, hogy felkeltsék az ember érdeklődését. Ezt a termet először kihagytam, mert 2 iskolás csoport is volt itt, mikor megérkeztem. 30 rohangáló, ordítozó gyermek mellett meg nem lehet normálisan megnézni és végig fotózni mindent! Igen, lehetett fényképezni! Kár, hogy ez nálunk otthon nem így van! A délután alatt, amit itt töltöttem több, mint 800 képet csináltam és ez már a szelektált változat! Hihetetlen, hogy milyen gyűjteménnyel rendelkezik a múzeum: a honlapja és a vezetője szerint, a kairói Egyiptomi Múzeumon kívül, ezt az egyetlen múzeum, amit csak egyiptomi tárgyaknak szenteltek. Ennek ellenére a kiállítás összességében hagy néhány kivetnivalót maga után (de ezt már inkább szakmai szemmel nézve mondom). Ami nagyon zavart, az a magyarázó feliratok összevisszasága. Témánként vagy tárolónként találhatóak a vitrinek felső részében a tárgyak értelmezését segítő, néhány soros feliratok. Általában olaszul, néha angolul is, de volt olyan rész, ahol olasz sem volt. Egy ilyen volumenű kiállításnál azért elvárná az ember, hogy az ország nyelvén kívül minimum angolul is tegyék közzé ezeket. A tárgyaknál legalább ez megtörtént! Másik ami zavaró volt, az a világítás. Egyes termeknél az ablakok elhelyezkedése miatt szinte sötét volt és ezt nem kompenzálták lámpával, így bizonyos tárgyakat alig lehetett látni, pedig nem tartoztak abba a kategóriába, amelyeknek speciális fényviszonyok kellenek. Facebookra raktam fel néhány képet, ide csak egyet-kettőt mutatóba:

Az egyik kedvencem volt  a terem, ahol állatmúmiákat állítottak ki (volt krokodil, bika, majom, macska...), ott volt ez a kis szobor. Szinte bájos, ahogy az 5 macska ül a tetején.

A másik kedvenc volt ez a terem: sok-sok nagy szobor, hangulatos világítás! Gyönyörű! Mivel nem volt a közelben senki, itt követtem el a fentebb említett ön-fényképezési technikát:

 Nem is tudom hány órát töltöttem a kiállításon, de alig akartam eljönni. Csak azért indultam hazafele, mert már fájt a derekam és éhes voltam. De azért még betértem a múzeumi ajándékboltba és jól bevásároltam szuvenírekből :)

Február 18 - A nagy városnéző túra, avagy hogy nem láttuk a torinói leplet

Azt elmúlt időszakhoz képest viszonylag meleg (délben napon kb. 15 fok) nap volt, ezért ebéd után úgy gondoltam, hogy jót tenne egy kis napsütés, menjünk várost nézni! Reggel amúgy is szomorkásan ébredtem, mert hiányoztak az otthoniak, a napsütés meg köztudottan jó a rossz hangulatra. Nem is pakoltam se inni, se enni, mert kb. 1-1,5 órásra terveztem a kirándulást, na ebből lett 3,5 óra!!!

3 körül indultam el otthonról. A koli mellett van közvetlen Torinó egyik legszebb és a legnagyobb tere a Piazza Vittorio Veneto.

Itt meg is találtam a törzshelyemet, még pedig egy állatkereskedésben :D Először csak a nagyon nagy ketrecekre lettem figyelmes, amit tuti nem hörcsögöknek csináltak. A másik kirakatban aztán ott voltak ők:

Sajnos Anyunak megígértem, hogy nem költöm kutyusra az ösztöndíjat, de legszívesebben haza hoztam volna őket. Volt rajtuk kívül még pár "normális" ábrázatú kutyó is. Annyira helyesek voltak, ahogy birkóztak egymással!

Miután elszakadtam ezektől a drágaságoktól, a Pó folyó túloldalán lévő templom, a Chiesa della Madre di Dio volt a kitűzött cél. 

Ekkor még zárva volt, de a lépcső tetejéről szép kilátás nyílt Torinóra, sőt a háttérben a szép idő miatt még a hegyeket is látni lehetett.

Valamelyik nap, mikor éjszakai képeket készítettem, kiszúrtam egy másik templomot egy domb tetején, ami innen viszonylag közelinek tűnt, így elhatároztam, hogy felmászok oda. Kb. 10 perces séta volt, de közben annyira melegem lett, hogy a kabátomat, sálamat le is kellett venni, elég volt egy pulcsi. Na ekkor már éreztem, hogy kár volt víz nélkül elindulni. A domb tetején a Chiesa di Santa Maria del Monte nevű templom található, ahova már be is lehetett menni.



 A templom előtt található egy kis terasz, ahonnan szép időben gyönyörűen látni lehet egész Torinót. Szinte minden képeslapon az innen készült panorámakép látható.



 Miután jó sok képet csináltam, elindultam lefelé, szerencsére addigra kinyitották az előző templomot, így oda is be tudtam menni. Visszafele a Piazza Vittorio Veneto másik oldalán sétáltam, ahol az előzővel nagyjából szemben egy másik állatkereskedés is található. Itt nyuszik voltak a kirakatban: törzshely II. !!!

A másik célom, amit meg szerettem volna keresni, az a Piazza Castello közelében lévő Parco Archeologico. A Via Po-n sétálva elég mókás dologra lettem figyelmes: az egyik bolt kirakatában egy kutyus ült, mint ha ő lenne az eladó.

 Ezt már többször is észrevettem itt, hogy az eladók, tulajdonosok simán elviszik magukkal a kutyát a munkába és amíg a gazdi dolgozik, a kutyus ott csücsül egy sarokban, vagy épp nézi a járókelőket :) Sőt, olyan kávézót is láttam, ahova be lehet vinni a kistestű kutyákat. Ekkor már nem tudom hány óra volt, de eléggé megéheztem, így gondoltam ideje enni valamit. Amíg a boltokkal kapcsolatban azt írtam, hogy nincs olyan óriási különbség az otthoni és az itteni árak között, na ez a kész kaják (szendvics, gyros, pizza ...) esetében már nem így van. 3-4 Eurónál olcsóbban nem lehet kapni szinte semmit, amivel az ember megtömhetné az éhes pocakját és akkor még inni nem is vettünk semmit. Ezért beugrottam a McDonalds-ba, hátha van valami olcsóbb szedvics. Mivel szomjas is voltam, így a Happy Meal mellett döntöttem: 4 nuggets, kis krupli, kis kóla + nesquick szelet 4 Euroért. Persze megkaptam a kis csomagocskát is, amit igyekeztem minél hamarabb eltüntetni, ne égessem már magamat vele :) A legjobb ami benne volt, a kép magáért beszél!!! Ha nincs valakinek kishúga, keresztlánya akkinek kellene ez a gyönyörűség, akkor karácsonykor belekerül egy cipősdobozba és remélem egy kislány tud vele valamit kezdeni, mert én nem XD

Energiával teletöltődve viszonylag hamar megtaláltam a Parco Archeologico-t. Egy római kapu+egyéb római épületek, köztük egy színház maradványai vannak itt, egy részüket épp restaurálják. A térképemre így egy újabb törzshely jelölés került fel, amihez az itt található macskák is hozzájárultak. Személyesen csak egy cicussal találkoztam, akit idős nénik etettek, de jó pár  nekik kialakított kuckót láttam, tehát biztosan többen vannak.

 Itt van egyébként a Museo di Antichitá is, ahol a görög, római és etruszk tárgyak gyűjteménye van. Ha lesz időm múzeumra, akkor ez lesz a következő. A téren a Palazzo Reale-hez csatlakozva található a Duomo di San Giovanni székesegyház, amihez egy jó magas harangtorony is kapcsolódik.

Mivel az utóbbi időszak a vizsgákra való készüléssel, az utazás szervezésével telt, így arra nem igazán jutott időm, hogy jobban utána olvassak a torinói látnivalóknak. Gondoltam ha itt leszek, úgy is lesz elég időm mindenre. Ezért úgy mentem be a dómba, hogy íme egy újabb szép templom. Benn gyújtottam egy gyertyát, hiszen nagyon nagy dolog, hogy itt lehetek! Körbejárva a templomot, feltűnt, hogy van egy rész, ahol nem lehet fotózni és egy nagyon nagy, vastag üveggel lezárt rész van itt. Egy nagy oltár szerű dolog felett pedig egy "ismerős" kép lógott. De úgy voltam vele, hogy ááááááááá, biztosan nem az, ha az lenne, akkor nem csak a fej lenne. Aztán odajött hozzám egy néni, aki megkérdezte olaszul, hogy milyen nyelven beszélek, mire mondtam, hogy inkább angol. Erre bekapcsolt egy nagy LCD tv-t, amin egy feliratozott dokumentum film ment a torinói lepelről. Miután lement a film minden villágos lett. Ebben a dómban őrzik biztonsági üveg mögött a híres torinói leplet. Azért nem tűnt fel először, mert amit én nagy oltárnak néztem, na az alatt van, csak letakarva szintén biztonsági okokból, de a képen csak a fej része van kinagyítva. Vettem is egy angol és olasz nyelvű kis brossúrát.

Mivel már hidegebb lett és kezdett sötétedni, így szép lassan elindultam haza. Végül fél hétre sikerült hazaérni. A koliba érve meglepett, hogy miért van teljesen sötét. Aztán a plakátot látva eszembe jutott, hogy ép a "Gyújtsuk le 1 órára a villanyt" elnevezésű akciót tartották a környezetvédelem jegyében. Legalább valaki komolyan veszi! Szusszantam egyet, majd lementem vacsizni a menzára. Az este pedig a szokásos netezéssel telt el.

Február 17 - Orientation meeting, bevásárlás II. és egy kis séta

Az első nap, amikor nem esett az eső, így gondoltam ma beiktatunk egy kis városnézést. 3-kor kezdődött a kötelező Orientation Meeting, ahol angolul és/vagy olaszul kellett meghallgatni egy általános tájékoztatót az itteni egyetemi életről, órákról, vizsgákról stb. Amit elmondtak, megkaptuk kinyomtatott formában is, hogy el ne felejtsük :) A kb. félórás előadás után az olasz órákra lehetett jelentkezni. Ahogy néztem, ebben  a félévben kevesebb kurzust hirdettek meg, mint az előzőben, de találtam egyet ami jónak tűnik. 3 szint van, a 2-at választottam (aztán majd a szintfelmérő eldönti az igazságot :). Ha maradok azon, amit kinéztem, akkor kedden és pénteken este 6-tól 8-ig lesznek az órák, amiért kiderült, ha a 40/30-on ott vagyok és megírom a tesztet a végén, 5 kreditet kapok. Szuper! Kredit nélkül már nem megyek haza :D



Az Egyetem egyik épülete, itt volt a tájékoztató



Ezután különböző asztaloknál újabb adag prospektusokat lehetett beszerezni, sőt egy fekete kis szatyrot is kaptunk az egyik diákszervezettől, akik a bulikat szervezik.

A két nap alatt szerzett prospektus mennyiség (felül az a kis piros az index)

Amikor itt végeztem, elindultam a környékre sétálni. Nem is kellett messzire mennem, már is a Piazza Castellon találtam magam. Jó nagy tér, itt található két szép épület, a Palazzo Madama  és a Palazzo Reale.



A Palazzo Madama két oldala



        

Palazzo Reale

Kis kerülővel a Lidl felé vettem az irányt, hogy ott beszerezzem, ami még kell a háztartásba. Nem sikerült! Elég szűkös volt a kínálat, az árak is magasabbak, mint a Conad-ban és még a kártyámmal sem lehet fizetni...

Gyorsan hazadobtam azt a pár dolgot, amit vettem, fogtam a szótárat és elmentem a Conad-ba. Útközben találtam egy kis eurós boltot, vettem is pár dolgot még otthonra. Szerencsére ezzel a körúttal sikerült már mindent megvennem, ami a háztartásban szükséges és viszonylag jó áron. Cuccot ledobtam megint, majd lementem vacsorázni a menzára.

Olivás-paradicsomos tészta, nyammi :D

Most egy kis menüt kértem 1,6 euróért. Nagyon megérte és eddig ez volt a legfinomabb. Az estét a szokásos netezéssel, az otthoniakkal történő webcamozással töltöttem.

Február 16 - Infopoint, étterem felfedezése

Kicsit elcsúsztam a blog írással, ezért elnézést kérek, de ebben több ok is szerepet játszott: az utóbbi napokban volt pár hivatalos teendőm, aztán olyan szép idő lett, hogy kár lett volna kihagyni a belváros felfedezését, máskor meg nem volt netem, továbbá sikerült a kedvemet is elvenni az írástól.

Ez utóbbi miatt most egy rövid szolgálati közlemény következik:

Nem kötelező olvasni a blogomat! Elsősorban azoknak a barátaimnak és ismerőseimnek írom, akiket tudom, hogy érdekel mi van velem és akiktől az utóbbi napokban sok pozitív visszajelzés érkezett az írásaimmal kapcsolatban. Mert ők elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nem csak olyan témákról írok majd, hogy jééé, milyen szép ez a város, vagy xy építtette ezt a palotát. Biztosan szó lesz a divatról, ételekről is, véleményem szerint ezek is hozzá tartoznak Olaszország kultúrájához. Ha találkozok egy aranyos macskával, kutyával, előfordulhat, hogy berakom ide a fotóját, mert tetszik. Ez vagyok én, a nagy állat mániámmal. Ha nem tetszik, lehet találni más elfoglaltságot. De köszönöm szépen nem kérek a blogom reklámozásából, mert nem azért írom, hogy minél többen olvassák. Pláne nem kérek belőle, ha "nem létező elmének" titulál az illető! Véleményem szerint ez nem fér bele a cukkolás kategóriába, hanem inkább sértés!

Ez a nap a legfontosabb hivatalos dolgok elintézésének lett volna szánva, de sajnos ezeket csak részben sikerült megvalósítani. Direkt korán felkeltem, hogy elintézzek mindent időbben és odaérjek a 12-re, a Paolo de Vingoval (ő a régészeknél az Erasmus koordinátor) megbeszélt találkozóra az itteni Régészeti Tanszékre. El kellett mennem az Infopointba, ahol a bejövő Erasmusosokkal foglalkoznak. Még mindig szakadt az eső és direkt az útra vásárolt esernyőm naná, hogy szétjött, ezért addig húztam a dolgot, hogy 11 után sikerült elindulni. Jó, hogy minden itt van a koli 5 perces környékén. Az Erasmus irodában szerencsére nem volt senki, így rögtön velem tudott foglalkozni az ott dolgozó úr. Kinyomtatott egy igazolást a megérkezésemről, megkaptam az indexszem (libretto), ami egy pici, piros könyv, és egy egyetemes dossziéban adott egy rakat szórólapot, tájékoztatót, térképet (még jó, hogy otthon nem vettem 1700 Ft-ért!). A legjobban annak a chipkártyának örültem, amivel kedvezményes étkezést lehet igénybe venni az otthoninál is olcsóbb árakon!

Pont délre értem a tanszékre, ahol a portás hölgy csak olaszul beszélt :) Annyit sikerült elmondanom, hogy kit keresek, ő mondta, hogy nincs itt, hanem konferencián van, mire én mondtam, hogy tudom, aztán meg néztem ártatlan szemekkel. Végül megkérdezte, hogy megbeszéltük a találkozót? Erre én mondtam, hogy sí, sí (ez már nagyon megy :).  Majd leültem és vártam, vártam, vártam...50 perc után meguntam a dolgot és mivel éhes is voltam, eljöttem. Sajnálom, hogy nem tudtunk beszélni, főleg mert elvileg jött volna az a Tanárnő is, akivel először lesz órám. De talán a jövő héten! Mivel egy óra is elmúlt, már jó éhes voltam. Elővettem azt a prospektust, amiben azok az éttermek vannak, ahol kedvezményesen lehet étkezni. A címek szerencsémre térképekkel vannak rajta illusztrálva, így kiszúrtam az egyiket ami a kolihoz közel van. Sétáltam, sétáltam, mikor odaértem jött a meglepetés: jééé, ez a kollégium és a szobám alatt van. Benn aztán feltöltöttem a kártyámat pénzzel, majd fél órát böngésztem az árakat, hogy akkor most hogy is van: kis menü, nagy menü. pizza menü, mit tartalmaz egy menü stb...Végül egy kis adag tészta mellett döntöttem, mert még nem láttam át az egész rendszert.

Tészta 0,88 Euróért ( kb. 240 Ft)



Ha az ember nagyon éhes azért magában kevés, de tudván, hogy otthon vár Anya muffin+pogácsa hegye, gondoltam elég lesz. De azzal a tudattal távoztam, hogy jövünk ide vacsorázni is!

Hazaérve írtam emailt Prof. de Vingonak, hogy akkor máskor ráér e (azóta sem kaptam választ), majd átnéztem a kapott papírokat.

Sajttal töltött sonkatekercs főtt burgonyával, buci, körte és csokipuding

7-kor nyit újból az étterem, le is mentem azonnal. Egész menühöz nem voltam elég éhes, ezért csak a 2. fogást kértem ki és a tészta helyett csokipudingot választottam.  Egy egész menü egyébként 2,5 Euro és tartalmaz egy adag tésztát, húst (vagy halat, sajtot) körettel, gyümölcsöt vagy édességet, kenyeret egy bucit és vizet. A kis menü (1,6 Euro) ugyanez, csak hús+köret nélkül, de salátával. Minden fogásnál van 2-3 választási lehetőség, így változatosan lehet étkezni. Ja, meg van még a pizza menü 2,5 Euróért, ami tartalmaz 1 egyszerűbb pizzát, salátát, gyümölcsöt vagy édességet. Ezért nem nagyon fogok főzni, mert amennyit eszek, nem érné meg. Vasárnap nincs menza, szóval akkor kell, de hétköznap és szombaton egyszerűbb és változatosabb, ha menzán eszek.

Vacsora után a közelben sétáltam kicsit, de sajnos még mindig esett, ezért nem merészkedtem messzire. Ami rögtön megfogott még itt, azok az édességboltok. Tele van velük a város, mindenhol finomabbnál finomabb és persze jó drága csokoládékat árulnak sokféle kiszerelésben.

Az egyik bolt kirakata csokikrokodillal:)

Február 15 - A nagy utazás, Part II.

Tegnap tehát ott hagytam abba, hogy volt a határ ellenőrzés. Na ezt még egyszer eljátszották, a horvát-szlovén határon. Csak akkor egy csapat G.I Jane jött :). De tényleg úgy néztek ki: fegyver, bilincs, headset, walkie talkie+érdekes sapkájuk volt. Szerencsére az olasz határánál nem volt megint ellenőrzés , akkor "csak" az olasz kalauz jött.

Direkt beállítottam a telefonom még otthon, hogy reggel véletlen se felejtsek el leszállni Mestrében, de nem volt szükség ébresztésre, fél 5-től nagyjából magamnál voltam. 7,03-ra pontosan beértünk, leszállásban segített két magyar férfi is, ezúton is köszönöm nekik! Egyikükkel, Istvánnal Milánóig ráadásul együtt utaztam tovább. Mestrében kiderült, hogy van egy korábbi Eurostar vonat Milánóba, így arra vettem jegyet (olaszul!!!), hogy tuti elérjem a csatlakozást. Aztán megrohamoztam az újságost, ahol megvettem a régóta áhított olasz Vogue-omat normális áron. Jó, persze ahhoz drága, hogy minden hónapban megvegyem, de otthon 2x ennyiért árulják. Jó lesz gyakorolni az olaszt:) Itt jut eszembe: Edit! Van benne egy reklám, amin kölyök fehér tigris van! Majd linkelek képet:).Aztán vettem egy igaz olasz cappucinot, hogy valami felmelegítsen.

Gyorsan hazatelefonáltam anyunak, hogy ne aggódjon, aztán mentem megkeresni a vágányt, ahonnan a vonat indult tovább. Istvánt is megtaláltam, nem is tudom mi lett volna, ha nem segít. A vonat persze, hogy az állomás másik feléről indult, és persze, hogy aluljáró volt és sehol egy lift. Így csomagot cseréltünk, én vittem az ő kis bőröndjét, ő meg az én "lakókocsimat". Így is elég volt a maradék 18 kg cuccot+ bőröndöt 2 emeletnyi lépcsőn át cipelni. Megpróbáltunk egy helyre ülni, habár külön kocsiba szólt a jegyünk. De persze jöttek aztán oda. Mókás volt 5 kocsin átvonszolni a bőröndöt, de szerencsére segített nekem megint...Sajna egy olyan helyre szólt a jegyem, ahol 4/3-ember már ült és én ültem belül. Alig fértem el, de viszonylag hamar eltelt az út Milánóig. Érdekes arcok ültek körülöttem: velem szemben srácon D&G szemüveg, mellettem lévő lánynak meg (aki nálam tuti fiatalabb volt) Louis Vuitton táskája és Iphone-ja volt...nesze neked válság!

Főleg gyárak és szőlőskertek mentén haladt a vonat (jajj mennyi finom borocska lesz abből :D ), de elmentünk egy tehenészet mellett is! Itt a fekete-fehér tehenek vannak divatban, ahogy láttam :)



A milánói pályaudvar egyik része



Milánóba érve búcsút vettem Istvántól és megkerestem a Torióba induló vonatot. A pályaudvar jó nagy és akadt pár szuper vonat is.



Ezzel a vonattal jöttem Milánóig

Jó, hogy volt egy korábbi vonat, mert késett ez is. De hamar megtaláltam a torinói vonatot, ráadásul egy "alacsonypadlós" járat volt és pont találtam egy 1 székes részt, ahol jól elfértem a csomaggal. Csak nagyon hideg volt az egész úton.

Torinóba pontosan ért a vonat. Az állomáson kicsit elvesztem, elég labirintus szerű, de csak sikerült buszjegyet is venni. Zuhogott az eső, de ez sem szegte kedvemet, hiszen a lehető leghamarabb sikerült ideérnem. Hamar jött is a busz. Szerencsére két kis srác segített kilyukasztani a jegyemet, örültem, hogy legalább az ajtóban megálltam a bőrönddel. Sajnos 1 megállóval hamarabb szálltam le, így többet kellett cipekedni, de így is egész hamar megtaláltam a kolit, ő az:

Jó volt, hogy a portás hölgy, Laura, tudta, hogy ki vagyok. Olaszul beszélt, amit nagyjából értettem is, de azért hívott egy olasz srácot, Matteot, aki angolul segített elintézni a hivatalos teendőket. Kifizettem az első hónapot, a kauciót és még egy kolis pólót is kaptam:) Aztán megmutatta mi hol van, sőt még egy kölcsön netkábelt is szerzett nekem és beállította a gépemen a netet, hogy be tudjak jelentkzezni itthonra. Miután ez is megvolt, elindultam a városba hátizsákkal és térképpel: Vodafone-bevásárlás-netkábel, ezt el kellett intézni gyorsan. Már otthon böngésztem az itteni díjcsomagokat, nagy szerencsémre van is egy olyan, amivel viszonylag olcsón beszélhetek a saját országommal, így azt választottam. 20 Euro volt a SIM, de ezt a 20-at le is beszélhetem. Ezután egy Conad nevű bolt felé vettem az irányt, amit Matteo ajánlott. Félig sikerült bevásárolnom, 20 Eurót költtem itt is, de ennek nagy része háztartásban szükséges dolgokra ment el, amire nem nagyon kell majd költenem ezután, pl. bögre:)

Meglepetésemre az átlagos olasz termékek nem drágábbak, mint otthon. A világmárkákkal már nem ez a helyzet, de azért nem vészes. Hazafele egy másik úton jöttem, hogy megézzem az egyetemet, de már térkép nélkül. Gyorsan beugrottam még netkábelért, ami 5 euró volt. Itthon elpakoltam amiket vettem. kipucoltam a mosdót. Este még beszéltünk Anyuval webkamerán, közben elnyammogtam a spenótos lasagna-t, amit az útra csinált. Nagyon kellett már valami kaja, egész nap csak 4-5 pogácskát ettem (pogácska = kicsi, kb. 2 cm átmérőjű pogácsa). Blogot írtam, aztán 11 után bezuhantam az ágyba és hamar el is aludtam!



Február 14 - A nagy utazás....

Komolyan nem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg eljön ez a nap. Egy évvel ezelőtt olyan távolinak tűnt az egész.Már a karácsonyi szünetben voltak olyan pánik roham-szerűségek, amikor arra gondoltam milyen lesz itt hagyni mindent.

Ugyanúgy keltem fel mint egy átlagos nap. Volt némi elintézni való, de az igazán rossz érzés csak kb. egy órával az indulás előtt, 3 körül jött rám. Negyed 5 körül kellett volna indulnuk az állomásra, de csak elhúztam még egy kicsit. Nem tudtam elszakadni az otthontól, Rotyikától :(  Nagy nezen kiszenvedtük magunkat Anyuval az állomásra, itt még viszonylag könnyebb dolgom volt, segített nekem vinni pár cuccot. A 43 kg-s, vagyis 0,914 Zsikényi cucc igazán csak Olaszországba érve volt kínszenvedés.

Anyutól is nagyon rossz volt elválni, bár rosszabbra számítottam, mármint, hogy tovább fogok bőgni. 17,05-kor indult a vonat a Keletiből. Míg Magyarországon mentünk, addig hívott Anya, Orsi, így azért elviselhetőbb volt az út :) Ezúton köszönném meg mindenkinek, aki írt Facebookon meg itt-ott és jó utat kívánt!Nagyon jól esett :)

Szerencsém volt, mert az Euronight-on csak én ültem a négyes ülésben, így viszonylag kényelmesen el tudtam helyezni magamat és a "lakókocsit" (értsd: bőrönd). 7 óra körül elkezdtem lapozgatni az olasz társalgási kézikönyvemet, hogy kibővítsem a még igencsak hiányos szókincsemet a vonatjegy vásárlással és utazgatással kapcsolatban. És ekkor ért a meglepetés: két oldal között találtam egy kiszáradt négylevelű lóherét!!! Nem sokkal később beugrott, hogy ez még a 2005-ös osztálykirándulásról, Trevisoból való :) Remélem tényleg végigkíséri a szerencse az itt létemet.

Négy órával!!! az indulás után, de még a határ előtt gondoltam ideje kimenni Wc-re, nehogy a hátárnál jöjjön rám. A végén még illegális bevándorlónak, vagy menekültnek néznének, ha ott érne az ellenőrzés XD.  Itt ért a következő meglepetés: konnektor volt a WC-ben! Esküszöm, ha nem lett volna büdi, beköltöztem volna filmet nézni :D Bezzeg az utastérbe nem tudnak rakni...

21,25-útlevél ellenőrzés. Először jött egy magyar rendőrcsávó, aki benézett a vonat tetején lévő panelek mögé, nem e bújkál ott valaki (nem bújkált). Mivel egy kocsiban 10 volt, így elvolt egy darabig. Aztán egy másik bácsi találomra kipakoltatta egyesek csomagjait. Hál' Istennek az enyémet nem. Elsőként Vilma esett volna ki XD

Más téma. Az előttem lévő 4-es ülésben egy házaspár utazott. Nem volt velük semmi probléma, de a leányzó egyszer-kétszer elejtett pár beszólást, amiből rögtön kiderült, hogy elkerülte rendesen a földrajz órákat. 1. "Hová mégy?Venezuela?" (Hát nem talált, gondolom Veneziát akart mondani). 2. "Ez most melyik határ? A lengyel?" (horvát-magyar). Nehezen, de kibírtam röhögés nélkül.

Ezzel nagyjából el is érkeztünk az éjfélhez. Egyben akartam a két napot leírni, de túl sok minden történt és túl fáradt vagyok, szóval majd holnap. És akkor már lesz 1-2 kép is :)