Február 25 - Beindult az élet

A mai nappal tényleg elkezdődött a félévem Torinóban: 10-től óra, este 6-tól meg olasz. Tegnap este is, de a biztonság kedvéért ma reggel még neten is ellenőriztem, hogy hol lesz az óra. Miután beértem az egyetemre hamar meg is találtam a termet.

Azért előbb megkérdeztem egy lányt, hogy biztos itt lesz e az óra, mert nem szerettem volna rosszra beülni. A csaj nagyon kedves volt, mondta, hogy üljek le hozzájuk, beszéltünk is pár mondatot. A terem jó nagy, 240 fő fér be. Nem volt tele, de azért sokan voltunk, gondolom több alapszaknak is kötelező az óra. 20 perccel elmúlt 10 óra, mire megjelent a Tanárnő és akkor még nekiállt összerakni a technikát. Mikrofonba beszélt, ami kicsit recsegett, ráadásul jó gyorsan, így pláne nem értettem semmit. 1-1 szót ,vagy mondatot elkaptam, de jegyzetelni nem tudtam, inkább írtam a megfigyeléseimet a kis jegyzetfüzetembe. Pannóniáról többször is szó volt az órán :). Meg a langobardokról, frankokról, a Római Birodalomról, burgundokról, Stilochoról, az óra végén meg néhány langobard lelőhelyről és langobard leletekről néztünk képeket. Azt olvastam, hogy ebből a vizsga szóban lesz. Hajrá a tanárnőnek, ha több, mint 100 embert le tud szóban vizsgáztatni! Sajnos negyed órával tovább is tartott az óra :( Viszont miután vége volt, beszéltem a lánnyal és megbeszéltük, hogy minden héten elkérem fotózásra a jegyzetét. Majd elkaptam a tanárnőt is, hogy beszélt e Paoloval a vizsgámról. Persze beszéltek, de majd beszéljem meg vele, hogy mit tanultam eddig, és attól függően ad valamilyen angol olvasnivalót. Én beszélném tényleg, ha sikerülne összehozni már azt a találkozót...
Az óráról egyenesen ebédelni mentem, majd haza. Megnéztem a szokásos heti sorozatokat, neteztem és ezzel el is ment a délután. 10 perccel 6 előtt elindultam olaszra. Hát a szintfelmérő után igencsak megcsappant a csoport létszáma...kb. fele annyian lettünk. Megnézhettük a tesztet is, de aztán vissza kellett adni. Az órát elég nehéz volt követni, mert végig olaszul beszélt a tanár. Meg belőlünk is próbált ezt-azt kihúzni, több-kevesebb sikerrel. A kedvencem, mikor ha nem tudunk egy szót, akkor valaki mással magyaráztatná el, hogy mit jelent. A nyelvtannal nem lesz gond, mert ahogy néztük, ami a kezdő szint, azt már tanultam, sőt a középhaladónak is a nagy részét. Csak pont az hallás utáni értéssel meg a beszéddel van a bajom. Van pár koreai, japán, vagy valamelyik hasonló országból származó lány is a csoportban. Azt hallani kéne, mikor kimondják az amúgy is csicsergős olasz szavakat. Volt néhány pont, amikor majdnem elröhögtem magam :). De összességében jó lesz a kurzus biztosan. Óra végén kiderült, hogy egy magyar srác is lesz valószínűleg a csoportban, ő az ELTE-ről jött és földrajz szakos.
Olasz után irány vacsorázni mentem a menzára. Már kaja közben feltűnt, hogy egy srác kicsit sem feltűnően bámult. Aztán mikor látta, hogy menni készülök, oda jött hozzám és magyarázott valamit, hogy már látott engem...(én is látok több száz embert egy nap...). Nem igazán vette, hogy nem értékeltem a szövegét, sőt még kaptam két puszit az arcomra, ami olyan meglepetésszerűen jött, hogy nem is tudtam mit csinálni. Azzal búcsúzott, hogy még látjuk egymást (remélem nem), mert ő is rendszeresen itt eszik. Nem szeretem, ha valaki első találkozáskor ennyire nem veszi észre magát. Lehet, hogy valakinek bejön, ha lerohanják, én nálam a puszi az a barátság jele és utálom, ha egy idegen ezt csinálja. De legközelebb, ha meglátom a gyereket, már felkészült leszek XD