Február 19 - Irány az Egyiptomi Múzeum!

Már kb. tavaly ilyenkor tudtam, hogy amint kijutok Torinóba és időm engedi, el kell mennem az Egyiptomi Múzeumba, vagy ahogy olaszul mondják a Museo Egizo-ba (link: http://www.museoegizio.it/index.jsp , itt lehet nézelődni, van fenn pár kép is). Szép napsütéses idő volt ma is, így egy kis városnézés is belefért a múzeum előtt. Szokásomhoz híven elmúlt 1 óra, mire elkészültem. Első utam a menzára vezettett, hiszen éhes gyomorral nem lehet kiállítást nézni (Ugye emlékszünk még Kassára ??? :) Úgy döntöttem, hogy kipróbálom a pizza menüt. És milyen jól tettem! Rég ettem ilyen jó pizzát: vékony tészta, de puha, nem olyan átsült, hogy alig lehet elharapni, a paradicsomszósz és a mozzarella is nagyon finom volt.

Direkt nem a legrövidebb útvonalon indultam el a múzeum felé, hogy útba ejtsem a városközpont másik szép terét a Piazza San Carlo-t. A téren két templom is található: a Chiese di San Carlo e di Santa Cristina. Az egyik nyitva is volt, oda gyorsan be is kukkantottam.

Már egyre több fotó van, amin én is szerepelek bizonyítékként, hogy tényleg itt vagyok és nem elszöktem a milliomos szeretőmmel Amerikába XD. Két jó módszer van, ha egyedül mászkálsz és szeretnél magadról normális képet (értsd. nem a saját fejedet fotózod le kicsavart kézzel). 1. Keress hasonló, lehetőleg angolul beszélő turistákat, akik magukat próbálják fotózni és ajánld fel nekik, hogy csinálsz róluk képet, ha aztán ők is csinálnak rólad (így készült ez a kép is). 2. Ha van 10mp-es időzítő a gépeden és hely, ahova lerakva a gépet jó fotó készíthető, akkor még segítség sem kell. Ezt játszottam el egyszer az kiállításon is: gép beállít, gomb megnyom,  Zsike rohan és pózol, Anya meg boldog, hogy a kicsi lánya és egy szép egyiptomi szobor egy képen van :).  A kötelező fényképezkedés után elindultam térképem szerint a múzeum felé. De a múzeum csak nem akart meglenni! Kétszer jártam körbe a tömböt, de ahol a térkép jelezte ott nem volt. Végül egy újságárust kérdeztem meg, aki útbaigazított. Ezután hamar meg is találtam, a jegyet is megvettem, ami 3,5 Euróba került. Egy ilyen kiállításért ez egyátalán nem sok, sőt! A kedvemet kicsit csak a ruhatáros nő rontotta el. Fél Euro volt kiírva a ruhatár díjának, de mivel a kabátomat és a táskámat is beraktam ,így 1 Eurót kért. Persze azt nem írták ki, hogy darabonként értendő, ha ezt tudom, belerakom a kabátot a táskába!

Az első terem volt az egész kiállításon a legjobb! Szarkofágok, színes szobrok és múmiák vannak itt kiállítva rögtön, hogy felkeltsék az ember érdeklődését. Ezt a termet először kihagytam, mert 2 iskolás csoport is volt itt, mikor megérkeztem. 30 rohangáló, ordítozó gyermek mellett meg nem lehet normálisan megnézni és végig fotózni mindent! Igen, lehetett fényképezni! Kár, hogy ez nálunk otthon nem így van! A délután alatt, amit itt töltöttem több, mint 800 képet csináltam és ez már a szelektált változat! Hihetetlen, hogy milyen gyűjteménnyel rendelkezik a múzeum: a honlapja és a vezetője szerint, a kairói Egyiptomi Múzeumon kívül, ezt az egyetlen múzeum, amit csak egyiptomi tárgyaknak szenteltek. Ennek ellenére a kiállítás összességében hagy néhány kivetnivalót maga után (de ezt már inkább szakmai szemmel nézve mondom). Ami nagyon zavart, az a magyarázó feliratok összevisszasága. Témánként vagy tárolónként találhatóak a vitrinek felső részében a tárgyak értelmezését segítő, néhány soros feliratok. Általában olaszul, néha angolul is, de volt olyan rész, ahol olasz sem volt. Egy ilyen volumenű kiállításnál azért elvárná az ember, hogy az ország nyelvén kívül minimum angolul is tegyék közzé ezeket. A tárgyaknál legalább ez megtörtént! Másik ami zavaró volt, az a világítás. Egyes termeknél az ablakok elhelyezkedése miatt szinte sötét volt és ezt nem kompenzálták lámpával, így bizonyos tárgyakat alig lehetett látni, pedig nem tartoztak abba a kategóriába, amelyeknek speciális fényviszonyok kellenek. Facebookra raktam fel néhány képet, ide csak egyet-kettőt mutatóba:

Az egyik kedvencem volt  a terem, ahol állatmúmiákat állítottak ki (volt krokodil, bika, majom, macska...), ott volt ez a kis szobor. Szinte bájos, ahogy az 5 macska ül a tetején.

A másik kedvenc volt ez a terem: sok-sok nagy szobor, hangulatos világítás! Gyönyörű! Mivel nem volt a közelben senki, itt követtem el a fentebb említett ön-fényképezési technikát:

 Nem is tudom hány órát töltöttem a kiállításon, de alig akartam eljönni. Csak azért indultam hazafele, mert már fájt a derekam és éhes voltam. De azért még betértem a múzeumi ajándékboltba és jól bevásároltam szuvenírekből :)