Február 18 - A nagy városnéző túra, avagy hogy nem láttuk a torinói leplet

Azt elmúlt időszakhoz képest viszonylag meleg (délben napon kb. 15 fok) nap volt, ezért ebéd után úgy gondoltam, hogy jót tenne egy kis napsütés, menjünk várost nézni! Reggel amúgy is szomorkásan ébredtem, mert hiányoztak az otthoniak, a napsütés meg köztudottan jó a rossz hangulatra. Nem is pakoltam se inni, se enni, mert kb. 1-1,5 órásra terveztem a kirándulást, na ebből lett 3,5 óra!!!

3 körül indultam el otthonról. A koli mellett van közvetlen Torinó egyik legszebb és a legnagyobb tere a Piazza Vittorio Veneto.

Itt meg is találtam a törzshelyemet, még pedig egy állatkereskedésben :D Először csak a nagyon nagy ketrecekre lettem figyelmes, amit tuti nem hörcsögöknek csináltak. A másik kirakatban aztán ott voltak ők:

Sajnos Anyunak megígértem, hogy nem költöm kutyusra az ösztöndíjat, de legszívesebben haza hoztam volna őket. Volt rajtuk kívül még pár "normális" ábrázatú kutyó is. Annyira helyesek voltak, ahogy birkóztak egymással!

Miután elszakadtam ezektől a drágaságoktól, a Pó folyó túloldalán lévő templom, a Chiesa della Madre di Dio volt a kitűzött cél. 

Ekkor még zárva volt, de a lépcső tetejéről szép kilátás nyílt Torinóra, sőt a háttérben a szép idő miatt még a hegyeket is látni lehetett.

Valamelyik nap, mikor éjszakai képeket készítettem, kiszúrtam egy másik templomot egy domb tetején, ami innen viszonylag közelinek tűnt, így elhatároztam, hogy felmászok oda. Kb. 10 perces séta volt, de közben annyira melegem lett, hogy a kabátomat, sálamat le is kellett venni, elég volt egy pulcsi. Na ekkor már éreztem, hogy kár volt víz nélkül elindulni. A domb tetején a Chiesa di Santa Maria del Monte nevű templom található, ahova már be is lehetett menni.



 A templom előtt található egy kis terasz, ahonnan szép időben gyönyörűen látni lehet egész Torinót. Szinte minden képeslapon az innen készült panorámakép látható.



 Miután jó sok képet csináltam, elindultam lefelé, szerencsére addigra kinyitották az előző templomot, így oda is be tudtam menni. Visszafele a Piazza Vittorio Veneto másik oldalán sétáltam, ahol az előzővel nagyjából szemben egy másik állatkereskedés is található. Itt nyuszik voltak a kirakatban: törzshely II. !!!

A másik célom, amit meg szerettem volna keresni, az a Piazza Castello közelében lévő Parco Archeologico. A Via Po-n sétálva elég mókás dologra lettem figyelmes: az egyik bolt kirakatában egy kutyus ült, mint ha ő lenne az eladó.

 Ezt már többször is észrevettem itt, hogy az eladók, tulajdonosok simán elviszik magukkal a kutyát a munkába és amíg a gazdi dolgozik, a kutyus ott csücsül egy sarokban, vagy épp nézi a járókelőket :) Sőt, olyan kávézót is láttam, ahova be lehet vinni a kistestű kutyákat. Ekkor már nem tudom hány óra volt, de eléggé megéheztem, így gondoltam ideje enni valamit. Amíg a boltokkal kapcsolatban azt írtam, hogy nincs olyan óriási különbség az otthoni és az itteni árak között, na ez a kész kaják (szendvics, gyros, pizza ...) esetében már nem így van. 3-4 Eurónál olcsóbban nem lehet kapni szinte semmit, amivel az ember megtömhetné az éhes pocakját és akkor még inni nem is vettünk semmit. Ezért beugrottam a McDonalds-ba, hátha van valami olcsóbb szedvics. Mivel szomjas is voltam, így a Happy Meal mellett döntöttem: 4 nuggets, kis krupli, kis kóla + nesquick szelet 4 Euroért. Persze megkaptam a kis csomagocskát is, amit igyekeztem minél hamarabb eltüntetni, ne égessem már magamat vele :) A legjobb ami benne volt, a kép magáért beszél!!! Ha nincs valakinek kishúga, keresztlánya akkinek kellene ez a gyönyörűség, akkor karácsonykor belekerül egy cipősdobozba és remélem egy kislány tud vele valamit kezdeni, mert én nem XD

Energiával teletöltődve viszonylag hamar megtaláltam a Parco Archeologico-t. Egy római kapu+egyéb római épületek, köztük egy színház maradványai vannak itt, egy részüket épp restaurálják. A térképemre így egy újabb törzshely jelölés került fel, amihez az itt található macskák is hozzájárultak. Személyesen csak egy cicussal találkoztam, akit idős nénik etettek, de jó pár  nekik kialakított kuckót láttam, tehát biztosan többen vannak.

 Itt van egyébként a Museo di Antichitá is, ahol a görög, római és etruszk tárgyak gyűjteménye van. Ha lesz időm múzeumra, akkor ez lesz a következő. A téren a Palazzo Reale-hez csatlakozva található a Duomo di San Giovanni székesegyház, amihez egy jó magas harangtorony is kapcsolódik.

Mivel az utóbbi időszak a vizsgákra való készüléssel, az utazás szervezésével telt, így arra nem igazán jutott időm, hogy jobban utána olvassak a torinói látnivalóknak. Gondoltam ha itt leszek, úgy is lesz elég időm mindenre. Ezért úgy mentem be a dómba, hogy íme egy újabb szép templom. Benn gyújtottam egy gyertyát, hiszen nagyon nagy dolog, hogy itt lehetek! Körbejárva a templomot, feltűnt, hogy van egy rész, ahol nem lehet fotózni és egy nagyon nagy, vastag üveggel lezárt rész van itt. Egy nagy oltár szerű dolog felett pedig egy "ismerős" kép lógott. De úgy voltam vele, hogy ááááááááá, biztosan nem az, ha az lenne, akkor nem csak a fej lenne. Aztán odajött hozzám egy néni, aki megkérdezte olaszul, hogy milyen nyelven beszélek, mire mondtam, hogy inkább angol. Erre bekapcsolt egy nagy LCD tv-t, amin egy feliratozott dokumentum film ment a torinói lepelről. Miután lement a film minden villágos lett. Ebben a dómban őrzik biztonsági üveg mögött a híres torinói leplet. Azért nem tűnt fel először, mert amit én nagy oltárnak néztem, na az alatt van, csak letakarva szintén biztonsági okokból, de a képen csak a fej része van kinagyítva. Vettem is egy angol és olasz nyelvű kis brossúrát.

Mivel már hidegebb lett és kezdett sötétedni, így szép lassan elindultam haza. Végül fél hétre sikerült hazaérni. A koliba érve meglepett, hogy miért van teljesen sötét. Aztán a plakátot látva eszembe jutott, hogy ép a "Gyújtsuk le 1 órára a villanyt" elnevezésű akciót tartották a környezetvédelem jegyében. Legalább valaki komolyan veszi! Szusszantam egyet, majd lementem vacsizni a menzára. Az este pedig a szokásos netezéssel telt el.