Március 27-28 - Forma 1 és tanulás

Először is egy kis szolgálati közlemény: az előző napról szóló bejegyzést frissítettem, sőt képet is raktam fel, mert most jutott eszembe, hogy volt egy kis rendezvény a menzán este :)

Vasárnap: Forma 1, idénynyitó Ausztrál Nagydíj! Végre! Eredetileg március 13-án, Bahreinben rendezték volna a nyitó futamot, amit végül a bizonytalan belpolitikai helyzet miatt töröltek, így két hetet még várni kellett.  Mivel a helyszín Ausztrália, Melbourne, így amúgy is korán kellett kelni + még ott volt most az óra átállítás. Nem tudtam, hogy a telefonom átllítja e magát, így biztos ami biztos 6,30-ra állítottam be az ébresztést, hogy legyen időm reggelit is csinálni. Csörögött is reggel, rögtön kapcsoltam be a gépet és láttam, hogy igazából már 7,30 volt és 8-ra írták ki a rajtot. Így melegszendvics gyártásra már nem volt időm, csak arra, hogy megmelegítsem az Auchanban vásárolt péksütimet, csináljak egy cappucinot és kipattogtassam a popcornt.

Forma 1 menü alla Zsike: 1. fogás: erdei gyümölcsös croissan, eper és cappucino, 2. fogás: popcorn és CocaCola

Nem gondoltam volna, hogy találok a neten olyan oldalt, ahol tényleg működni is fog az online közvetítés, de sikerült, végig tudtam nézni. Láttam már izgalmasabb futamot (értsd. amin több autó tört össze), de nem volt rossz. Már várom a Maláj Nagydíjat, ami április 10-én lesz, remélem egy jó kis esővel! :)

Délig eleszegettem a popcornomat, aztán nekiálltam fordítani. 5 óra tájékán megcsináltam az ebédet, majd folytattam ott, ahol abbahagytam: net, fordítás, net, fordítás...

Kb. ennyivel le lehetne írni a hétfői napot is. El akartam menni az Infopointba, hogy megcsináljam a vizsgára jelentkezést és a vizsgához szükséges kis matrica, a statino kinyomtatását, de rossz idő volt és semmi kedvem nem volt kibújni, így inkább itthon maradtam. A múlt heti pókos eset óta teljesen felborult a napirendem. Akkor este azért nem mertem elaludni, mert féltem, hogy visszatér a dög, azóta meg azért nem tudok, mert 1-2 körül leszek csak álmos, viszont reggel meg sokáig alszom. Jó lenne valahogy visszarázódni a normális kerékvágásba, mert így nem lesz jó...mivel estére azért elfáradok annyira, hogy tanulni már nincs kedvem, de aludni meg nem tudok. Ráadásul úgy néz ki, hogy megint előjött a torokfájásom, csak azt remélem, hogy most nem fog egy hónapig tartani...

Március 25-26 - Kirándulás az Auchanba

Ha péntek, akkor jönnek az új részek a kedvenc sorozataimból. Mivel korábban felkeltem, így a Grace Klinikát még reggel sikerült megnézem. Az órából most nem értettem sokat, mert nem működött a vetítő. De legalább Andrea benn volt, így tőle is, meg biztos, ami biztos a Tanárnőtől is meg tudtam kérdezni, hogy 19-én lesz e a vizsga. Igen, akkor lesz, sőt még a terem számát is megtudtam. Óra után ebédelni mentem, majd haza pihenni egy kicsit, közben megnéztem a másik sorozatomat is+a GK következő heti promóját...váááááááá...utálom mikor nagyon izgi részt csinálnak, azaz nem azt utálom, hanem az érzést, hogy egy hetet (vagy nyáron hónapokat) kell várni a folytatásra. A függőség....

Aztán megcsináltam a leckét olaszra+tanultam egy kis nyelvtant. Este kiderült, hogy a következő órán, vagyis kedden tetsztet fogunk írni, olyat, mint amilyen a vizsga lesz...XD Nem mintha tétje lenne ennek, de azért szólhattak volna hamarabb. Bár végül is mindegy, úgy is el fog menni a hétvége minden mással...

Szombaton sikerült elaludnom...felébredtem reggel az ébresztőre, de úgy gondoltam pihenek még egy kicsit. Ebből az lett, hogy legközelebb 9,50-kor ébredtem fel, így nem mentem be órára.

Ebéd után hazajöttem, hogy összeírjam mit is kell vennem itthonra, majd elindultam az Auchanba. Kb. annyira a város szélén van itt is, mint Bp-n, csak az a szerencse, hogy egy villamossal ki tudok jutni és nem kell átszállnom. A villamosmegálló meg 10 perc sétára van csak a kolitól. Jó, hogy nem vittem fényképezőgépet, mert elmentünk néhány szép templom mellett, de azért nem Torinó legszebb részein ment keresztül a villamos...olasz szót is alig hallottam az úton. Ráadásul nagyon idegesítő volt, hogy kívülről reklámmal volt bevonva a villamos, ezért benntről úgy olyan volt az ablak, mintha picike pontokon néznék ki. Nem kellett sok idő, és ettől olyan hányingerem lett, hogy fel kellett állnom és átmentem a villamos másik felébe, ahol már nem volt az ablakon ilyen cucc. Az Auchan kb. olyan, mint nálunk, hogy a hipermarket előtt vannak különféle üzletek. Szétnéztem, de nem volt semmi extra. Amiért kimentem igazából, az a választék. Árakban összességében nem igazán különbözik a belvárosi üzletektől, csak jóval nagyobb, ezért több minden van. Jó sok mindent sikerült is összevásárolni, most már aztán tele vagyok kajával egy időre. Volt egy elég rossz élmény is. Még előző este nézegettem a prospektusukat, mikor csak kíváncsiságból megnéztem azt az oldalt, ahol a húsok vannak. A sok vörös hús között egy tűnt csirkemellnnek, mivel érdekelt, hogy kb. itt mennyi, ezért megnéztem közelebbről. Nem kellett volna! Elég hamar kiderült, hogy nem csirkemell, mivel látszott a gerince. És mivel a kedvenc állataimat tudom olaszul, így kiderül, hogy egy nyuszi volt...Na, ezt sikerült élőben "megcsodálnom", mikor egy nő eltolta mellettem a kocsiját. Nem vágytam másra tényleg, csak egy nyúzott nyuszika látványára...:S

Hazafele szerencsére végig volt hely a villamoson, így le tudtam ülni a sok cuccal, csak aztán a séta volt szenvedés, mert valami mindig ki akart esni a kezemből. Sikerült elhagyni az egyik fülbevalómat is... Persze, hogy nem akkor esett ki, mikor normális, köves/aszfaltos úton sétáltam, hanem akkor, amikor egy szellőzőakna rácsán mentem át, így menthetetlen volt a helyzet...
A menzán ma este "Mensa Music" volt. Amit a kiírásokból láttam, ez egy tehetségkutató-féleség, és a következő két hétben még háromszor lesz. Amíg vacsoráztam, egy afrikai énekesekből álló kórus lépett fel. Nem siettem, mert nagyon tetszett az előadásuk, szeretem az ilyen zenét. 8-kor azért felmentem a szobámba, mert Anya már várt MSN-en. De nem bántam meg, mert egy másik zenekar jött, akik korábban is próbáltak. Ha lenn maradok, tuti megsüketültem volna. Rockot játszottak. Nincs bajom a műfajjal, de mivel kb. a szoba alatt volt a színpad, így hallottam mindent, sőt még az ablak is folyamatosan rezgett!

Az este a pakolgatáson kívül azzal telt, hogy keresgéltem a neten oldalakat, ahol esetleg reggel tudom nézni a Forma 1-et magyarul. A konyhában van tv, de mégis csak jobb, ha értem miről van szó:)

Március 23-24 - Regenerálódás, fordítás...

Mostanában több okból írok dupla bejegyzéseket: 1. a Rómás kiruccanásomm miatt eléggé lemaradtam az írással, 2. vannak napok, amikor nem történik semmi azon kívül, hogy eszek, alszok, netezek és fordítok, ezért nem akarok neki külön bejegyzést szentelni.

Tehát 23-a, szerda. Se óra, se olasz, se elintéznivaló, így egész nap itthon voltam és kipihentem az előző este fáradalmait (=a whisky-kóla és a gin-tonic hatását :). Aztán próbálkoztam a fordítás folytatásával, de nem igazán haladtam vele most sem.

24-én, csütörtökön kivételesen nem volt óra, mert valami elfoglaltsága volt a Tanárnőnek, így a nap szabad volt. Este mikor lementem vacsorázni, találkoztam a magyar lányok egy részével, akik szintén enni jöttek, ugyanis ma spanyol-est volt a menzán és paellát csináltak. Én köszöntem szépen, de maradtam a tésztánál, nem csípem az ilyen kagylóféleségeket :S. Vacsi után kimentem a szomszédos térre fotózni egy kicsit, mert az egy héttel korábbi nemzeti ünnep miatt több épületet is szépen kivilágítottak, amit mindenképp meg akartam örökíteni.

A nap legfontosabb eseménye az volt, mikor este 10 körül elkezdtem böngészni a kar honlapját és sikerült megtalálnom azt a részt, ahol a vizsgákra lehet jelentkezni. Végre meg tudtam nézni, hogy mikor is lesz: április 19, kedd a "nagy nap". Egyik szemem sírt, a másik meg nevetett az időpont láttán. Mivel a vizsgahét itt április 12-20 között van és a következő negyedév 28-án kezdődik, ez azt jelenti, hogy keveset tudok majd otthon lenni. Abból a szempontból viszont jó, hogy 1 héttel több időm van a tanulásra (még azért kéne még pár hét :). De aztán gondolkodtam és lehet, hogy van egy kiskapu, amivel +3 napot otthon tudok majd lenni. 28-a az csütörtök lesz és ha minden igaz, megint kapok valami külön irodalmat a következő vizsgára, így akkor nem vészes, ha az első három órát kihagyom (az olaszok se nagyon járnak be, pedig nekik az órai anyagból kell vizsgázni...).

Mindent a cicákért!

Március 21-22 - Aperitivo

Hétfő: az előző napi borzalmas kaja után a napot nagyjából a menzán kezdtem, hogy helyre álljon a lelki békém. Aztán elsétáltam a közeli postára, hogy feladjak egy levelet: 2,4 Euro volt. Néztem egy nagyot, mikor a postás mondta az árat! Pedig csak egy normál borítékot adtam fel és még nem is kértem, hogy elsőbbségivel, vagy légipostán menjen. Hazafelé jövet rossz voltam egy kicsit, mert megint vettem egy újságot :). Ennyit arról, hogy egy hónapban csak egyet veszek! Kicsit több, mint 1 hónapja vagyok itt és már hármat vettem :). Jó, az utolsó kettő az nem Vogue, tehát nem volt annyira drága. Azért most megfogadtam, hogy tényleg nem veszek 1 hónapig semmit...

A délutánt és az estét főleg a Rómás képek válogatásával, majd Facebookra való feltöltésével töltöttem (tanulás helyett :).

Kedden sem kellett szerencsére korán kelni, így 9 körül ébredtem. Reggelire finom melegszendvicset csináltam a még otthonról hozott kolbászból. Oké, hogy tészta és pizzamániás vagyok, de azért a hazai ízek nagyon hiányoznak. Még jó, hogy van még kb. 20 cm a kolbászból, elég is lesz, míg hazamegyek, aztán meg hozok valami mást :). Napközben elkezdtem az ismerkedést  a vizsgaanyaggal...hát nem tudom, hogy kész leszek e időben a két könyv kiszótárazásával és megtanulásával, mert sokat nem haladtam. Este olasz volt, ami most nagyon mókásan telt. A nyelvtant is értettem amit vettünk, meg maga az óra is jó hangulatban telt, ugyanis az országok kapcsán a sztereotípiákról volt szó. Rengeteget nevettünk, főleg annál a résznél, mikor 1-1 országnál volt 3 lehetőség, és ki kellett választani a helyeset.

Estére a fordítás folytatását terveztem, de csak meggyőztek, hogy mivel eddig még nem voltam, menjek el az esti Aperitivora. Ez a rendezvény arról szól, hogy egy bárba minden kedden odacsődítenek Erasmusosokat, de van sok olasz is, és akkor "italakciók" keretében jól érezheted magad.

Az akciót azért tettem idézőjelbe, mert itteni árakon tényleg az, de magyar, átlagos egyetemista pénztárcának azért drága. Két longdrink 7 Euro, két sör pedig 5. Ezért nem voltam eddig, mert nem piára szeretném elkölteni a pénzemet, hanem inkább utazásra. De végül is nagyon jó volt az este, összefutottunk az olasz csoportból pár lánnyal, plusz olasz srácokkal is beszélgettünk hol angolul, hol olaszul. Meglepő, hogy ilyen helyen hogy megindul az ember beszélőkéje! XD Szerencsére a bár 2 percre van a kolitól, így hamar, még éjfél előtt hazaértem.

Március 19-20 - A pók támadása...

!Figyelmeztetés! Aki még nem evett, vagy épp most evett, azoknak nem ajánlom a bejegyzés elolvasását! XD

Délelőtt 10-re ahogy mostanában lenni szokott órára mentem. Látszott, hogy ünnep volt és szombat, a korábbiakhoz képest alig voltak az órán. Vittem magammal egy kis olasz nyelvkönyvet, hogy azokon a részeken, amikor nem képet magyaráz a Tanárnő és nem értek semmit, legalább csináljak is valami értelmeset. Óra után elmentem ebédelni. Sikerült annyira teleennem magam, hogy egy kicsit hazamentem pihenni és csak azután indultam el a tervezett sétámra. Annyira jó idő volt, hogy kár lett volna egész nap otthon ülni. Megkerestem a torinói H&M-et :), majd sétálgattam a bevásárló utcákon. A boltok nagy részét nem magyar pénztárcának tervezték itt sem, egy Gucci táska pl. 2900 Euro volt. Elmentem a pályaudvarig is, ahol egy kis vásárba botlottam.

Volt itt minden, ami szem-szájnak ingere, igazi olasz ételek: tészták, sajtok, aszalt gyümölcsök, különféle csokoládék...Venni nem vettem semmit, mert pl. a képen látható mogyorós csokinak 10 dkg-ja 4,5 Euro volt. Jó nekem a Milka is :)

Miután hazamentem, nyitva hagytam kicsit az ablakot, hadd jöjjön be egy kis friss levegő, majd elkezdtem nézni az egyik kedvenc sorozatom legújabb részét. Egyszer csak észrevettem valami mozgót az ágyamban...aminek jó sok és  nagy lábai voltak...Kiugrottam a laptoppal együtt az ágyból, majd elrohantam a porszívóért. Persze mire visszaértem, a dög eltűnt valahol a párnám környékén. Aki  ismer, tudja mennyire utálom a pókokat, ráadásul ez egy jó nagy darab volt, 6-7 cm tuti volt a lába. Ilyenkor jön rá az ember, hogy rossz, hogy nincs senki, akire számíthat. Majdnem sírva hívtam fel Anyut, mert muszály volt valakivel beszélnem. Már attól féltem, hogy újra rá kell nézni...nem hogy elkapni valahogy. A lecsapás kizárt volt, mert egy ekkora példány elég undi lett volna szétnyomva, persze aztán meg nekem kellett volna összeszednem a darabjait. Miután Anyuval beszéltem, még mindig nem éreztem magam elég erősnek, hogy szembeszálljak az ádáz ellenséggel, így Facebookon kerestem egy kis bátorítást! (Köszönöm Norbi!). Aztán szétszedtem a partvist, és a nyelével szépen egyesével leszedtem az ágyamon lévő dolgokat, hogy megnézzem nem e oda bújt a pók. Nem akart meglenni, így eltoltam az ágyat, még a matracot is felfordítottam. Ekkor megláttam, hogy valami leesett a rugókról, gyorsan bekapcsoltam a porszívót és felszippantottam....Előtte éhes voltam, de hála ennek az "élménynek", kellett pár óra, hogy visszajöjjön az étvágyam.

Éjjel meg nem mertem elaludni, fél 2 lehetett, mikor le mertem oltani a villanyt! Előtte persze körbenéztem, biztos ami biztos :)

Vasárnap délelőtt  megfőztem a zacskós bablevesemet és mivel itt nincs tejfől, a menzás "majdnemtejföl" joghurtot raktam bele. Nagyon finom lett! Ha nem magam csináltam volna, meg sem mondtam volna, hogy zacskós kaja. Később megcsináltam a pénteken vett raviolimat és hozzá egy kis tejszínes-paradicsomos mártást. Pffúj, de szörnyű volt az a szósz. Ez más típus volt, mint az eddigiek, de tuti nem veszek soha többet ilyet. Szerintem köze nem volt a paradicsomhoz... Ezen a napon más említésre méltó dolog nem történt. Amikor nem főzőcskéztem, a háztartási tennivalókat intéztem, vagy ültem a gép előtt és képeket válogattam, blogot írtam.

Március 17-18 - Unitá d'Italia & pihenés

Már Rómában is láttam a nagy készülődést, így gondoltam, hogy lesz valami ünnep itt, de azt nem tudtam, hogy mikor és pontosan mi. Előző este rákerestem neten, de van ahol 17-ét, máshol 18-át írtak ünnepnapnak . Mivel itt lakok Torinó legnagyobb terének a közvetlen szomszédságában, ezért mindent hallottam a 16-án este elkezdődött buliból...Éjfélkor kezdtek el tüzijátékot lövöldözni+a tömeg itt vonult az ablakom alatt, így csak fél  2 fele sikerült elaludnom. Az olaszok ekkor Olaszország egyesítését ünneplik, aminek most volt a 150. évfordulója. Ráadásul miután 1861. március 17-én II. Viktor Emánuel kihirdette az egységes olasz államot, Torinó lett az első főváros. Ezért is volt itt ekkora buli. Azt sem tudtam, hogy akkor most lesz e órám, vagy sem, mert azt olvastam, hogy ilyenkor minden zárva, de egy másik olasz kurzusnál meg az volt írva, hogy lesz óra. Így elsétáltam reggel az egyetemre, de zárva volt. Ezt még megemésztettem valahogy, az már rosszabb volt, hogy így menza sem volt és a boltok  is zárva voltak. Márpedig nagyon rákészültem a finom, főtt kajára, de így várnom kellett egy napot. Az otthoni készletek is kiürültek, így maradt a zacskós leves, joghurt és a hideg kaja erre a napra is. Nem mentem ki az ünnepségekre, mert inkább pihentem, a lábam még mindig fájt itt-ott a sok mászkálástól. Legalább így volt időm blogot írni és a képeket rendezgetni.

18-án, pénteken minden visszatért a rendes kerékvágásba. 10-re mentem órára, ahol elcsíptem egy mondatot, miszerint a következő két csütörtökön nem lesz megtartva a kurzus. Most meg a 2 óra helyett csak egyet tartott meg a Tanárnő, így még ebéd előtt elmehettem a havi nagybevásárlást elintézni. 18 Euro volt, de jó sok mindent vettem. Ebéd után elmentem még az Erasmus irodába papírokat intézni, majd este 6-kor olaszra. Vicces volt, mikor órán odajött a tanár, hogy szeretnék e vizsgázni vagy sem, mert aki vizsgázni akar, annak a belépő, hogy tartania kell egy 3 perces előadást a saját országa oktatási rendszeréről. Magyarázott még ezt-azt, de nem mindent értettem. De mikor elmondtam neki, hogy nem világos amit mond, rendes volt és elmondta máshogy, így csak sikerült nyugtáznom, hogy vettem az adást :).

Március 16 - Róma -->Torinó

Nagyon korán felkeltem, mert be szerettem volna menni még a belvárosba, hogy megnézzek egy piacot és sétáljak még egy kicsit, de az egészből semmi sem lett. Mikor felébredtem, ugyanis zuhogott az eső. A sok cucc mellett még az esernyőt is nehéz tartani, a fényképezőgép már nem ment volna, így végül visszafeküdtem aludni. Szerencsére a kijelentkezés nem tartott sokáig, csak annyi volt, hogy leadtam a kulcsot és írtam a vendégkönyvbe, aztán mentem is a buszmegállóba. Erre a napra már nem volt érvényes a bérletem, így vettem egy jegyet, amivel 75 percig lehetett utazni. Nem aggódtam, mert ennyi idő alatt elvileg be kell érnem a Terminihez, ha meg nem sikerül, úgy voltam vele, hogy csak nem pont most futok össze ellenőrrel, hiszen olyat én még Rómában nem láttam :). Várni is kellett a buszra, majd a másikra is, ami már a Terminihez vitt. Két órával a vonat indulása előtt indultam el biztos ami biztos, mert nem késhettem le a vonatot.. Naponta csak két normális IC jár Róma és Torinó között, a többi Eurostar, de arra meg egy útra 80-100 Euro a jegy...Nem tudom mitől volt akkora dugó, hogy kb. lépésben haladtunk, de valószínűleg a szokásos római forgalom+eső+a másnapi nemzeti ünnep miatti lezárások miatt lehetett. Egy ideig nem aggódtam, de mikor már csak 40 perc volt az indulásig és még át sem értunk a Teverén, na akkor már kezdtem ideges lenni.

Az volt a szerencse, hogy a Terminihez vezető úton már tudott haladni a busz, így kb. fél 10-kor értem a pályaudvar elé. De még valami kaját is kellett szerezni+meg kellett keresni honnan indul a vonat. Majdnem szívrohamot kaptam, mikor megláttam a kijelzőn, hogy 9,33-kor indul egy vonat Torinóba, de aztán láttam hogy az másik, az enyém is ott van és az 9,46-kor indul, ahogy tudtam. Abban a McDonaldsban, ami a Termini aluljárójában van, persze nem lehetett kapni a muffinokon, croissanokon kívül semmit, még egy adag sült krumplit sem, így végül csak egy lekváros croissant vettem (amiről a vonaton kiderült, hogy simát adtak...). Még volt annyi időm, hogy vegyek egy napilapot, aztán megkerestem a vonatot és a helyemet. Mire a cuccomat elpakoltam, már indutunk is. Eléggé fáradt voltam, így többször is elbóbiskoltam az úton. Mikor jött a kalauz, akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem kitölteni a vonatbérletemen a mai napot, de szerencsére nem szólt semmit, hogy előtte írtam meg. Az út alatt végig esett az eső, párszor kicserélődött a társaság, de nem is tűnt olyan hosszúnak a 7,5 óra. Negyed órát késtünk, de az már szinte mindegy volt. Lusta voltam hazasétálni, így megvártam a 68-as buszt és azzal mentem majdnem a koliig.

Jó volt azért "haza" jönni. Elpakoltam a szerzeményeket és a szuveníreket, majd miest kinyitott a menza, rohantam is le. Azt nem lehet szavakba önteni, hogy egy hét szendvics és McDonalds után mennyire jól esett a paradicsomos tészta és a krumplpüré spenótos fasírttal XD. Anyával aztán maratoni webkamerázás következett, majd megpróblátam bepótolni a net segítségével, amiről az 1 hét alatt lemaradtam.

Március 15 - Róma, 7. nap: Villa Giulia, Spanyol lépcső, Pantheon, Trevi kút

Az utolsó nap Rómában! :( De legalább erre a napra mondták a legjobb időt.  "Ami a csövön kifér"-ez lehetne a nap jelmondata. A Villa Giuliában található Etruszk Múzeum megtekintése után a lehető legtöbb helyre szerettem volna eljutni, ezért még előző este az útikönyvem és az elképzeléseim alapján a térképen berajzoltam az útvonalat. Már reggel sikerült egy kis csúszást összeszedni, mert a Terminitől metróval, majd a 19-es villamossal mentem, ami hiába kb. a múzeum előtt tett le, jó nagy kerülőt jelentett. Sokkal gyorsabban odaértem volna azon az útvonalon, amin majd később a belváros felé indultam el. A jegypénztár itt a múzeumshopban volt, kértem is a kedvezményes jegyemet olaszul. A nő ekkor visszakérdezett, hogy miért is kérek kedvezményes jegyet...és a végén kiderült, hogy aki Olaszországban régészetet tanul, azoknak a régészeti múzeumokba ingyenes a belépés!!!Még jó, hogy most derült ki, van még 4 hónapom :). Hivatalosan kell róla papír, de persze, hogy nálam nem volt, meg ilyenem nincs is, de azért ingyen jegyet kaptam. Mikor beléptem a kiállításra és épp az első vitrint fotóztam, akkor rám szólt a teremőr nő, hogy itt nem lehet fényképezni. Persze, hogy minden jóban van valami rossz...,vagy csak hozzászoktam a jóhoz? Itt is rengeteg legalább olyan gyönyörű tárgy volt, mint a Vatikánban. A leghíresebb talán a "Házaspár szarkofágja".



Forrás: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Banditaccia_Sarcofago_Degli_Sposi.jpg&filetimestamp=20080508165816

Lelőhelyenként igyekeztek bemutatni az  etruszk anyagi kultúrát, több rekonstruált sírt is meg lehet a múzeumban tekinteni. Az első emeleten volt egy terem, ahol népvándorláskori és középkori ékszerek voltak. Nagyon megörültem, mikor megláttam a kedvenc piros kövekkel díszített langobard S-fibuláimat. Részben azért döntöttem Róma egyéb, hasonlóan érdekes múzeumai helyett a Villa Giulia mellett, mert nagyon szép épülete és parkja van, valamint Róma azon részén (az egyik legnagyobb parkjában) található, amerre még nem jártam.

Miután itt végeztem, a Villa Borghese parkján keresztül indultam el a Piazza del Popolo felé. Bejött amit a meteorológusok mondtak, annyira meleg volt, hogy a kabátomat is le kellett vennem és csak ingben mászkáltam. Gyönyörű volt a park, mert épp kezdtek virágozni a fák, sütött a nap, csiripeltek a madarak és még egy szép kis csónakázó tavat is találtam, aminek a közepén egy kis szigeten egy templom állt.

Egész hamar átsétáltam a parkon és már ott is volt a tér, amit kerestem 3 templommal és egy obeliszkkel a közepén. Itt egy afrikai árus letámadott, hogy nem e akarok magamnak rózsát venni. Kétszer is elmondtam normális hangnemben, hogy bocsi, de nem szeretnék, mikor harmadszorra kicsit erélyesebb voltam, még ő volt megsértődve.

Innen egy Tevere-menti kis utcában Augustus mauzóleuma felé vettem az irányt, amit sajnos nem lehetett normálisan megnézni, mert körbe volt kerítve. Volt egy múzeum is mellette, de az most nem fért bele, majd talán legközelebb. A múzeummal szemben is volt pár templom, de ezeket csak kívülről fényképeztem le.

 A következő utcán befordulva a Spanyol-lépcsőhöz indultam el. Na itt aztán volt minden, ami luxus! Ferrari shop, majd a Via Condottin a világ szinte összes jelentősebb luxusmárkája képviseltette magát. Voltak szép ruhák és táskák az tény, de az öt havi ösztöndíjamból még egy öltözetnyi ruhára sem futotta volna...

Az utcából kiérve már ott is volt a Spanyol-lépcső és persze a szokásos tömeg. Először nem akartam felmászni a tetejére (tartalékolni akartam az energiát:), de aztán győzött a fotózós énem, fentről ugyanis gyönyörű kilátás nyílik Rómára.

Negyed kettő volt, mikor elindultam a Terminihez ebédelni. A mai napra ugynis már nem csináltam szendvicset, a hat nap alatt elegem lett belőle. Nem volt szerencsém az étteremnél, mert jó nagy sor állt és még olyan tészta sem volt, amit szeretek, így átmentem a szomszédos McDonaldsba a szokásos sajtburger+kiskrumpli kombinációért. Mivel ebéd idő volt, persze hogy nem volt egy szabad hely sem, így visszamentem a pályudvarra, ahol egy kis kerengés után sikerült leülnöm és megenni a kaját, közben átnéztem az újságot amit vettem. Annyira sokat nem értettem belőle, mivel olaszul volt, de sajnos a képek beszéltek a szöveg helyett is. Hihetetlen, hogy mire képes a természet és mi nem tudunk ellene mit tenni!

Miután nagyjából elolvastam, elindultam pár dolgot megvenni, amit még első nap néztem itt ki az árusoknál, mert sikerült a hét alatt úgy gazdálkodnom, hogy futotta egy kis pluszra is. Innen a Piazza Veneziára mentem, hogy ott átszálljak egy buszra, ami Marcellus színházához visz. Sétálva sincs messze, csak még sok mindent meg akartam nézni, így minden perc számított. Utólag elcsodálkoztam rajta, hogy mióta itt vagyok, még nem volt meg a nagy égés :). Na most összehoztam XD Mindenkivel megesik, hogy néha nyilvánosan esik egy nagyot, lekakilja a galamb stb. A buszról leszállva megláttam egy szuvenírárust, ahol voltak olyan pólók, amiket szerettem volna Anyunak és magamnak is. Anyának könnyebb venni, de nekem ilyen helyeken alig akad, mert az S-es méret itt akkora, hogy még alvós pólónak is nagy lenne, én meg olyat szerettem volna, amit hordani is lehet. Kicsit turkáltam a kupacok között és pont megláttam a fehér, "I love Roma" feliratosak között egy XS-est, de elég kicsinek tűnt, ezért gondoltam felpróbálom. Ing le, rávettem a hosszú ujjú fehér felsőmre. Épp, hogy jó volt (majd nyúlik egy kicsit a mosásban :) , ezért úgy voltam vele, hogy megveszem. 5 Euroért nem sok. Áldom azt a percet, mikor reggel még felvettem egy spagettipántos topot a hosszú ujjú  alá! Mert mikor húztam volna le a Rómás pólót, jött az is, így majdnem összehoztam egy sztriptízt a Piazza Venezián, Róma egyik legforgalmasabb terén. Végül is nem látszott ki semmi olyan, ami mondjuk nyáron ne látszana, ha top van az emberen, ezért nem volt olyan vészes a helyzet, csak épp jött egy gyerekcsoport, akik persze röhögtek. Gyorsan felvettem az ingem, fizettem és már húztam is el a buszmegálló felé XD

A színház mellett volt még pár látnivaló, pl templomrom, megnéztem azt is, majd kimentem a Tevere partjára és ott sétáltam egy kicsit, hogy legalább kívülről megnézztem a Tiberis-szigetet. A Bocca delle Veritát, vagyis az Igazság száját most sem sikerült megnéztem, mert jó nagy sor állt és egy fotó miatt nem volt kedvem kivárni.

Piazza della Bocca della Veritá.
 A bal felső sarokban lévő képen látható templomban őrzik az Igazság száját.

Itt megint felszálltam egy buszra, amivel a macskás térre mentem, innen ugyanis csak egy pár perc séta a Pantheon és a kedvenc templomom. Közben találtam egy apácáknak&papapoknak való butikot is. Sajnos árakat nem láttam, pedig kíváncsi lettem volna, mennyibe kerül egy apácaruha.

A Santa Maria sopra Minerva kívülről egyszerűnek tűnik, de belül ez az egyik leggyönyörűbb templom, amit valaha láttam. A kék mennyezet és a színes ablakok gondoskodnak arról, hogy aki ide betér, annak elálljon a lélegzete. Nem mellesleg itt található Michelangelo Megváltó című szobra és itt temették el Sienai Szent Katalint. Az obeliszkek közül is a kedvenc a templom előtt található, melynek elefántja Bernini alkotása.

A templom elől látszik a Pantheon hátulja. A turisták körében ez a városrész is nagyon népszerű, így nagyon sokan voltak benn. A kupolája a Szent Péter székesegyházéhoz hasonlóan jó nagy, csak ugye a közepén van egy 9 m átmérőjű nyílás. Most látszott, hogy milyen ha beesik az eső, a középső részt el is kerítették a pocsolyák miatt.

Innen a Piazza Navonára mentem egy kis kerülővel. Ez a tér Róma egyik legszebb tere a templomaival és a 3 szökőkútjával. Még egy nevezetesség volt hátra, ami nélkül nem akartam hazajönni, mégpedig a Trevi kút. Ez egy 5-10 perces sétára van a Piazza Navonától, de útközben szép, tipikus olasz utcákon megy át az ember, közben mindenhol szól a zene.

Ekkor találtam ezt a fagyizót! A képek láttán szerintem egyértelmű, hogy miért világhírű az olasz fagyi. Nem bánnám, ha egy éjszakára bezárnának ide, végig kóstolnám az összeset, az biztos! Végülis itt nem vettem fagyit, mert a legkisebb adag is 4! Euroba került. Útközben átsétáltam a Piazza Colonnán, ahol Marcus Aurelius oszlopa található.

A Trevi kútnál is óriási tömeg volt. Bementem abba a fagyizóba, ahol 3 éve is fagyiztunk és megláttam, hogy itt csak 2 Euro a fagyi. Úgy voltam vele, hogy utolsó este, meg lehetett felesbe is kérni, így vettem egy mentás-nutellás kombinációt. Mentásból ettem már jobbat is, de a nutellás nagyon finom volt. Természetesen dobtam pénzt a kútba, hogy még visszatérjek Rómába. Ekkor már fél 6 volt, így döntenem kellett, hogy a maradék 1,5 órámat mivel töltsem. Még egy múzeumba ingyen bemehettem volna a kártyámmal, de végül a belvárosi séta mellett döntöttem, láttam elég múzeumot a 6 nap alatt, valamit legközelebbre is kell hagyni! A Pantheont érintve visszamentem a Largo Argentinához, hogy elbúcsúzzak a cicáktól.

Ekkorra a teret ellepték a gladiátorjelmezbe és tógába öltözött férfiak és a római hölgynek öltözött asszonyok. Ahogy éreztem az illatokból egy asztalon még volt némi "innivaló" is. Meg a hatás látszott a bácsik arcán is :). Először nem tudtam mire vélni a dolgot, csak fotóztam vadul. Aztán berakták azt a szép nagy koszorút az elkerített részre. Mikor láttam, hogy mások is fotózkodnak velük, megkérdeztem, hogy nekem is lehet e. Nagyon kedvesek voltak, két gladiátorral is lett közös fotóm, egyikük még a kardját is kölcsönadta. Azért nem nagyon mertem megkérni, mert a Colosseum környékén hasonló emberkéknek fizetni kell, ha fotózkodni akar az ember velük. De most nem kellett :). Mikor odamentem, hogy megnézzem a koszorút, azaz, hogy a macskák mit fognak vele kezdeni (lenne egy-két tippem :P ), elolvastam a rajta lévő feliratot és leesett, hogy mi ez az egész. Március 15-e volt...itt ölték meg Caesart...Caesart Kr. e. 44. március idusán ölték meg. Tehát erről szólt a dolog, hogy megkoszorúzzák az évfordulón azt a helyet, ahol Caesart megölték (egy kis iszogatás keretében). Örülök, hogy nem a múzeumot válaszottam, mert az megvár, de ilyen élményben nem biztos, hogy lesz részem. Még bementem gyorsan a Colosseumhoz, hogy utoljára megnézzem, majd hazabuszoztam. Össze is kellett pakolnom, mert másnap 9,46-kor indult a vonat vissza Torinóba és reggel még ki akartam menni a piacra. Mint ahogy az a nők esetében lenni szokott, persze, hogy több cuccom lett, mint idefele jövet volt :)

Március 14 - Róma, 6. nap: Vatikán

Hétfő, úgyhogy irány a Vatikán és a Szent Péter tér! Megint korán keltem, mivel a Vatikáni Múzeumokba igen nehéz bejutni, már reggel is nagyon nagy sorok vannak. Mikor odaértem 9 körül, néztem is egy nagyot, mert azt reméltem, hogy legalább a bejárat utcájában lesz a sor vége, de nem, egy másik utcában volt jó messze...Eddig nem csináltam ilyet, de úgy gondoltam, most az egyszer én is lehetek kicsit pofátlan, így nem a sor végére álltam be, hanem kb. a közepére (előrébb nem tudtam, mert ott már korlát volt:). A csoportok nagy része úgy is azt csinálja, hogy két óra alatt átrohanja a felét, akkor meg nem mindegy nekik ez az egy ember! :)

Így is 1 órát álltam sorba, mire bejutottam. A belépő 26 éves kor alatt 8 Euro, de szeritnem ennyi kiállításért ez abszolút megéri. A "kedves" biztonsági őrök lerakatták velem a hátizsákomat a ruhatárba, aminek nem nagyon örültem, mert így vissza kellett jönnöm ide és nem mehettem ki a Szent Péter bazilika fele, ami jó nagy kerülőt jelentett és kaját sem vihettem magammal, csak egy kis sütit tudtam becsempészni a fotóstáskámba. A múzeumshopban találtam egy vezetőt, ami megérte az árát, mert sok információ és néhány kép is van benne, a térképe nélkül meg biztosan elvesztem volna, akkora az egész múzeum. Mivel rengeteg részlege van, így esélytelen lett volna mindent ugyanolyan részletesen megnézni (meg egyes részek annyira nem is érdekelnek:), így elsősorban az ókori görög-római részlegekre (Pio-Clementine Museum, Chiaramonti Museum, Braccio Nuovo, Gregorian Profane Museum), az egyiptomi (Gregorian Egyptian Museum), valamint az etruszk (Gregorian Etruscan Museum) kiállításra koncentráltam. Ami borzalmasan idegesítő, az a nagy tömeg, főleg a "főútvonalon". Normális képeket itt csak nagy türelemmel és határozott fellépéssel (értsd. törj utat magadnak, ha meg akarsz valamit nézni és ne várd, hogy odaengednek, mert nem fognak!) lehet készíteni.

Fenn Claudius császár és a Laokoón-szoborcsoport, alul Augustus szobra

A görög-római szobrok a múzeum elején találhatóak, közéjük ékelődik be az egyiptomi kiállítás. 9 teremből 7-et az egyiptomi gyűjtemény foglal el, a maradák 2 termen meg  szíriai, mezopotámiai és asszír tárgyak osztoznak. Szép dolgok voltak nagyon itt is, de a torinói múzeumot azért nem közelíti meg. Nagy kedvenc volt a fekete kőből készült Ápisz bika szobor :)

Amelyik részért a leginkább odavoltam, az az etruszk kiállítás. Eddig élőben ha jól emlékszem nem is láttam etruszk tárgyakat, de csodálatos volt az a sokféle díszesebbnél díszesebb kerámia, bronz edény és arany ékszer 22!!! termen keresztül. Új rajongót nyertek az etruszkok! Itt ültem le kicsit egy kamera és teremőr mentes zugban, hogy megegyem a sütimet, a nélkül biztosan nem bírtam volna tovább.

Ez után jött még nagyon sok szobor, faliszőnyeg, térkép, Raffaelo szobái, majd a Sixtus kápolna.

Bal felső és bal alsó sarokban: Raffaelo szobái, a többi a Sixtus-kápolna

Az utóbbi esetében vicces, hogy mikor vezetéssel voltam itt akkor is külön kihangsúlyozták, meg volt kitéve most is nem egy figyelmeztető felirat, hogy ez szent hely, tilos a beszélgetés, vaku használata stb. Belépve meg úgy érzi magát az ember, mint ha piacon lenne, akkora a hangzavar és folyamatosan kattognak a vakuk. Itt jó pár percet ácsorogtam ennek ellenére, mert nagyon szép az egész terem. Kár, hogy amikor a pápát választják, nem közvetítik webcamerán, megnézném :).

Fél 3 múlt már, mikor kijöttem a Sixtus-kápolnából, de amik ez után jöttek termek, azokon csak átsétáltam. Persze voltak olyan részek, ahol még olyan tárgyak voltak, amik jobban érdekeltek, ott azért meg-megálltam, de pl. a modern képek, szobrok gyűjteményével nem tudtam mit kezdeni.

Az ilyen képek láttán gondolkozok el azon, hogy mit keresnek ezek itt???Egyátalán mi ez???Esküszöm, hogy oviban szebbet csináltam, bezzeg azt nem rakják ki sehova. :( Művészet ez??? És ilyenekkel volt tele nem egy terem...Aki nem ért a véleményemmel egyet, szívesen várom a kommenteket :).

Nem sokkal a kiállítások vége előtt megtaláltam a gyorséttermeket. Nem kellett volna! Egy normális menü 18! Euróba került és ez csak gyorskaja, nem is normális étterem. Aztán még várt rám egy jó kis sorbaállás a ruhatárnál, de miest megkaptam a táskámat és elpakoltam, el is kezdtem enni a szendvicsemet. 3/4 4 volt mire a Szent Péter térre értem, persze ott is sor volt a táskák átvizsgálása miatt, de csak bejutottam a bazilikába.

Vatikáni rendőrautó, helyes svájci gárdisták és a Szent Péter tér

Ha egy szóval kéne jellemezni: óriási! Méretben és minden értelemben is! Itt van Michelangelo Pietája  egy üvegfal mögött. Minden megbecsülésem azoké, akiknek van bátorságuk felmenni a kupolába (biztos szép lehet a kilátás) de nekem nem volt :), már attól kirázott a hideg, mikor láttam a kis vonalkának tűnő alakokat mozogni fenn. Végül minden erőmet összeszedve elsétáltam a legközelebbi metrómegállóba és bementem a Terminihez enni és leülni. Most másodszorra ettem főtt kaját (tészta:), amióta itt vagyok. Ennél már csak leülni volt jobb, mert amióta reggel felkeltem, csak akkor ültem le, mikor megettem a sütimet az etruszk kiállításon. Megvártam míg elkezd sötétedni, majd a Piazza Venezia felé vettem az irányt, hogy éjszakai képeket csináljak a Colosseumról és környékéről.

8 után értem végül haza. Nem kellett altatódal, hogy elaludjak, annyira fáradt voltam. Csak egy valami miatt volt rossz kedvem: a turisták kapcsán szóba került Japán és ekkor mondta el Anyu, hogy mi történt :((( El sem akartam hinni először!Pár napja egy olasz újságban láttam egy durva képet, de akkor még nem tudtam, hogy mi volt. Elhatároztam, hogy másnap miest tudok, szerzek én is egy újságot.

Március 13 - Róma, 5 nap: Római Nemzeti Múzeumok

Ahogy a neten írták, meg is jött vasárnapra a zuhogó eső. Míg hétfőn a múzeumok, vasárnap a Vatikáni Múzeumok vannak zárva, ezért a Római Nemzeti Múzeumok ( Palazzo Massimo - Terme di Diocleziano - Crypta Balbi  - Palazzo Altemps) 4 részlegéből amennyit csak lehet, bele akartam sűríteni ebbe a napba. Elsőként a Palazzo Massimoval kezdtem, mert az a Termini mellett van közvetlen, meg azt írták, itt van a legjelentősebb gyűjtemény. Először rögtön a múzeumshopba mentem, hogy nézzek valami könyvet, de sajnos pont elfogyott az, amit szerettem volna. Azért nézelődtem még egy kicsit, hátha van valami, ami nekem is megéri, de nem találtam semmit. Azaz találtam, de megint az árral volt a gond. És akkor most kapaszkodjon mindenki meg a székében: Pompeiről láttam egy komolyabb kötetet 400!!!, azaz négyszáz Euróért! Kétszer is megnéztem, hogy jól látok e, de igen, annyi volt! Ezután leraktam a cuccomat a ruhatárban és a fényképezőgéppel a kezemben elindultam felfedezni a múzeumot.

A földszinten és az első emeleten szobrok és egyéb faragott kövek, szarkofágok találhatóak. Több híres szobor is itt van, pl. a Diszkoszvető, és a császárok jó részével is lehet "találkozni", a képen Augustus szobra és Marcus Aurelius portréja látható (Augustussal le is fényképezkedtem :).

A második emeleten római feltárásokról származó mozaikokat és freskókat helyeztek el. Nagyon szeretem a mozaikokat, nem egyet 1-2mm x 1-2 mm-es kövekből raktak ki. A freskók közül itt vannak Livia Prima Portai villájából származó gyönyörű kertet ábrázoló(jobb alsó kép), valamint a Farnesina villa(felül a középső kép) falfestményei. Nagyon jól meg van csinálva a kiállítás, mert a rendezők a termekben igyekeztek az eredeti szobákat, folyosókat utánozni, így a látogató még jobban elképzelheti milyen is lehetett valójában egy római villa belülről.

Majdnem nem vettem észre, hogy van egy -1. szint is, pedig itt jöttek csak a szívemnek igazán kedves tárgyak, az ékszerek! Na ezeket nem tudnám megunni! Miután végigfotóztam a legszebbeket, még egyszer körbejártam ezt a sajnos picike termet, hogy ekkor már csak a látványban gyönyörködhessek. Én lennék a legboldogabb ember a földön, ha egyszer hasonlót sikerülne kibontanom, találnom, de egy langobard bármilyen fibulától is ugrálnék örömömben! :)
Ezen a szinten volt még egy terem, ahol lándzsák voltak, és itt volt a páncélterem is, ahol a római kortól az euroig egy pénztörténeti kiállítás volt. Külön kiemelendő a terembe vezető kb. 30-40 cm vastag dupla ajtó. Jól meg is néztem, mert ekkorát sem láttam még! A pénzek közül csak egy-kettőt fotóztam le, olyan sok volt. Ezt a részt is jól megcsinálták, mert egy gombokkal irányítható nagyító is volt az üveg mögött, amivel  meg lehetett nézni az apróbb darabokat is. Itt nem időztem annyit, mert még 3 múzeum várt rám.

Diocletianus fürdői nagyjából a múzeummal szembe vannak, így ez volt a következő állomás. Eléggé esett és fújt a szél, ezért beiktattam egy köztes "megállót" is. Az fürdő egyik részét később keresztény templommá alakították, amit a mai napig használnak. Gyorsan megnéztem, majd átmentem a múzeum részbe. Itt is természetesen a római szobrok, kövek voltak túlsúlyban, de az első emeleten  szép nagy részt szenteltek Itália korábbi történetének is.

Mivel a cuccom és a szendvicseim a ruhatárban volt és már fél 4 körül járt (utoljára reggel ettem) eléggé nyűgös voltam, de szerencsére az udvaron egy kis beugróban találtam egy automatát és vettem egy Twixet jobb, mint a semmi alapon. Nagyon tetszett a múzeum udvara, főleg a középső részt díszítő nagy állat fejek. A bikák mellett volt még orrszarvú, kos stb. is.

Végül a fürdő egyik szárnyát is meg lehetett nézni. A múzeumshopban találkoztam megint egy macskával. Helyes volt, nagyon élvezte, hogy a turisták fotózzák. Négy óra is elmúlt, mire itt végeztem. A következő állomás a Crypta Balbi volt. Míg átmentem az út túloldalán lévő 64-es busz megállójába, gyorsan megettem a szendvicsemet, ebéd letudva :). Már ekkor látszott, hogy a 4. részlegre, a Palazzo Altempsre nem lesz időm.

Előtte még beugrottam egy másik templomba is.Az Il Gesú Róma híresebb barokk templomai közé tartozik. Belül annyira  nem tetszett, nekem túl csicsás a barokk, ez a templom ráadásul még a díszesebbek közül való. A Crypta Balbi a "macskás térhez", vagyis a Largo Argentinához nagyon közel található. A felső szinteken múzeum van, a pincerészen meg a feltárt területet lehetett vezetéssel megnézni.

 Itt végre voltak népvándorláskori tárgyak:) A sok szobor és sírkő után akármilyen fáradt is voltam, nagyon tudtam örülni a sok fibulának, csatnak és ékszernek. 18,45-kor léptem ki a múzeumból,még jó, hogy itt 19,45-ig vannak nyitva! Hazafele sétáltam egy-két buszmegállót, hogy készíthessek megint néhány éjszakai fotót, Rómának ugyanis kivilágítva szinte más arca van!

Március 12 - Róma, 4. nap: Ostia Antica

Erre a napra még nem mondtak esőt, így egy újabb kirándulást terveztem, most Ostiába. Ostia már Rómán kívül van, közel a tengerhez, de a neten pontos leírásokat találtam a kijutásról, ezért ide mentem és nem Tivoliba a Villa Adrianához. Rómából a Piramide metrómegálló mellől indulnak ide HÉV-szerű járatok. Szerencsém volt megint, mert ahogy beért a metró, 5 perc múlva indult is a vonat. Hosszabb útra számítottam, de mindössze csak 20 percet kellett utazni, majd pár perc séta, és máris a park bejáratánál voltam. A belépő sem volt sok, 3,25 Euro. Vezetőt és térképet nem vettem, mert a netről még otthon letöltöttem a netes oldalukról egyet, és azt még Torinóban kinyomtattam (bár nem sokat segített...). Most ömlesztve lesznek a képek és nem írom oda, hogy mi micsoda, mert nem tudom fejből, meg ki sem volt mindig írva :), de úgy is a látvány a lényeg.

Összességében egy kicsit csalódás volt. Nem azért, mert olyat vártam, mint Pompei, mert tudtam, hogy nem olyan lesz. A maga nemében gyönyörű és izgalmas ami itt van. Csak az nem tetszett ahogy kezelik a helyet. Először is eléggé le van pusztulva, aminek részben a turisták az okai, de a kezelők meg hogy hagyják...Ugyanis egy-két lezárt rész kivételével szinte bárhova be lehetett menni. Ennek én nagyon örültem :), de vannak akik nem tudják helyén kezelni a dolgokat, értsd. normálisan viselkedni egy régészeti parkban. Főleg a gyerekek...Nem egy iskolás csoportot láttam, a gyerekek meg mindenhova felmásztak, aztán potyogott a tégla, stb...nesze neked restaurálás! A tanárnak sem volt annyi esze, hogy rászóljon. Egy másik esetben meg le szerettem volna fényképezni egy épületet, de ott egy apa és anya annyira el voltak foglalva egy kő oszlop körül pózoló 15-20 éves lányaik fotózásával, hogy még ők néztek rám csúnyán, hogy miért nem húzok már arrébb, hadd fotózzák már le a 100. szögből is a lányokat. Csoda, hogy nem dőlt el az oszlop! De nem hagytam magam, én is visszanéztem csúnyán és nyertem:), hagytak fotózni, de aztán folytatták ahol abbahagyták...Ennek az is lehetet az oka, hogy sehol nem volt figyelmeztető tábla, hogy talán nem kéne felmászkálni a romokra....

Nem játszótér ez! Sok helyen meg a táblák, amin az infók voltak rozsdásak voltak, vagy annyira kifakultak a napon, hogy azért nem lehetett normálisan elolvasni a szöveget. A freskók egy része, meg ami szabadon, esetleg egy kis tetővel védve kinn hagytak, remélem csak, hogy nem igaziak, hanem másolat, hogy illusztrálják, hogy milyen lehetett, mert nem egyszer láttam, hogy az esővíztől elkezdett lerohadni. Ezeket leszámítva élmény volt a házak között sétálgatni és bejárni ezt a hatalmas területet. 4-4,5 órát biztosan voltam itt, és csak egyszer ültem le megenni a szendvicsemet. Legjobban a színház és az előtte lévő rész tetszett, ami tele volt mozaikokkal. Itt találkozam a 2. képen lévő cicussal, aki igen erőszakosan próbált a turistáknól némi husit kunyerálni:). Jó volt az is, hogy bár sokan voltak, de a csoportok sok felé szóródtak a parkban, meg a legtöbben csak a főbb útvonalak környékét járták be, így az eldugottabb részeken nyugi volt, pedig néha itt lehetett egy-egy szebb házat, templomot találni.

A végére hagytam a múzeum megtekintését, mert eléggé lógott az eső lába, és úgy voltam vele, ha netán elkezdene esni, legalább lesz hova menekülnöm. De szerencsére nem esett, sőt kisütött még a nap is. A múzeumban sajnos nem lehetett fotózni, de végülis olyan sokról nem maradtam le, mert a Vatikánban és a római múzeumokban aztán volt elég szobor, még sok is :).

Délelőtt a park fele jövet lettem figyelmes arra a középkori várra, ami a kép jobb alsó sarkában látható, így hazafele menet tettem egy kitérőt, hogy legalább kívülről megnézzem. Rómába érve pedig nem mentem azonnal be  belvárosba, hanem közelebbről is megnéztem Cestius piramisát és a mellette található Porta Ostiensét. Innen sem egyenest haza mentem, hanem még sétálgattam egy kicsit a Tevere és az Angyalvár környékén, mert pénzt is kellett felvennem+szerettem volna pár éjszakai fotót csinálni, de még várni kellett a sötétedésre. Addig betértem egy szuvenír boltba, ahol az addig látottaknál sokkal olcsóbban tudtam venni ezt-azt :), sőt magamnak is találtam egy Rómás hógömböt 2,5 Euróért, mert a régi eltört (imádom a hógömböket :). 3 éve 4 Euróért vettem, úgyhogy nem volt rossz vétel :).

Mire a boltban végeztem, már besötétedett, és az Angyalok hídján átsétálva abszolút megérte, hogy hulla fáradtan mégsem mentem haza.

Annyira jó volt, mikor az Angyalvár tövében egy szaxofonos a Mamma Miából is ismert ABBA számot, az I have a dream-et játszotta (http://www.youtube.com/watch?v=V-Gdyuz57M0). Illett a pillanathoz, mert nekem is az volt az álmom, hogy visszajöjjek Rómába és sikerült!