Március 15 - Róma, 7. nap: Villa Giulia, Spanyol lépcső, Pantheon, Trevi kút

Az utolsó nap Rómában! :( De legalább erre a napra mondták a legjobb időt.  "Ami a csövön kifér"-ez lehetne a nap jelmondata. A Villa Giuliában található Etruszk Múzeum megtekintése után a lehető legtöbb helyre szerettem volna eljutni, ezért még előző este az útikönyvem és az elképzeléseim alapján a térképen berajzoltam az útvonalat. Már reggel sikerült egy kis csúszást összeszedni, mert a Terminitől metróval, majd a 19-es villamossal mentem, ami hiába kb. a múzeum előtt tett le, jó nagy kerülőt jelentett. Sokkal gyorsabban odaértem volna azon az útvonalon, amin majd később a belváros felé indultam el. A jegypénztár itt a múzeumshopban volt, kértem is a kedvezményes jegyemet olaszul. A nő ekkor visszakérdezett, hogy miért is kérek kedvezményes jegyet...és a végén kiderült, hogy aki Olaszországban régészetet tanul, azoknak a régészeti múzeumokba ingyenes a belépés!!!Még jó, hogy most derült ki, van még 4 hónapom :). Hivatalosan kell róla papír, de persze, hogy nálam nem volt, meg ilyenem nincs is, de azért ingyen jegyet kaptam. Mikor beléptem a kiállításra és épp az első vitrint fotóztam, akkor rám szólt a teremőr nő, hogy itt nem lehet fényképezni. Persze, hogy minden jóban van valami rossz...,vagy csak hozzászoktam a jóhoz? Itt is rengeteg legalább olyan gyönyörű tárgy volt, mint a Vatikánban. A leghíresebb talán a "Házaspár szarkofágja".



Forrás: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Banditaccia_Sarcofago_Degli_Sposi.jpg&filetimestamp=20080508165816

Lelőhelyenként igyekeztek bemutatni az  etruszk anyagi kultúrát, több rekonstruált sírt is meg lehet a múzeumban tekinteni. Az első emeleten volt egy terem, ahol népvándorláskori és középkori ékszerek voltak. Nagyon megörültem, mikor megláttam a kedvenc piros kövekkel díszített langobard S-fibuláimat. Részben azért döntöttem Róma egyéb, hasonlóan érdekes múzeumai helyett a Villa Giulia mellett, mert nagyon szép épülete és parkja van, valamint Róma azon részén (az egyik legnagyobb parkjában) található, amerre még nem jártam.

Miután itt végeztem, a Villa Borghese parkján keresztül indultam el a Piazza del Popolo felé. Bejött amit a meteorológusok mondtak, annyira meleg volt, hogy a kabátomat is le kellett vennem és csak ingben mászkáltam. Gyönyörű volt a park, mert épp kezdtek virágozni a fák, sütött a nap, csiripeltek a madarak és még egy szép kis csónakázó tavat is találtam, aminek a közepén egy kis szigeten egy templom állt.

Egész hamar átsétáltam a parkon és már ott is volt a tér, amit kerestem 3 templommal és egy obeliszkkel a közepén. Itt egy afrikai árus letámadott, hogy nem e akarok magamnak rózsát venni. Kétszer is elmondtam normális hangnemben, hogy bocsi, de nem szeretnék, mikor harmadszorra kicsit erélyesebb voltam, még ő volt megsértődve.

Innen egy Tevere-menti kis utcában Augustus mauzóleuma felé vettem az irányt, amit sajnos nem lehetett normálisan megnézni, mert körbe volt kerítve. Volt egy múzeum is mellette, de az most nem fért bele, majd talán legközelebb. A múzeummal szemben is volt pár templom, de ezeket csak kívülről fényképeztem le.

 A következő utcán befordulva a Spanyol-lépcsőhöz indultam el. Na itt aztán volt minden, ami luxus! Ferrari shop, majd a Via Condottin a világ szinte összes jelentősebb luxusmárkája képviseltette magát. Voltak szép ruhák és táskák az tény, de az öt havi ösztöndíjamból még egy öltözetnyi ruhára sem futotta volna...

Az utcából kiérve már ott is volt a Spanyol-lépcső és persze a szokásos tömeg. Először nem akartam felmászni a tetejére (tartalékolni akartam az energiát:), de aztán győzött a fotózós énem, fentről ugyanis gyönyörű kilátás nyílik Rómára.

Negyed kettő volt, mikor elindultam a Terminihez ebédelni. A mai napra ugynis már nem csináltam szendvicset, a hat nap alatt elegem lett belőle. Nem volt szerencsém az étteremnél, mert jó nagy sor állt és még olyan tészta sem volt, amit szeretek, így átmentem a szomszédos McDonaldsba a szokásos sajtburger+kiskrumpli kombinációért. Mivel ebéd idő volt, persze hogy nem volt egy szabad hely sem, így visszamentem a pályudvarra, ahol egy kis kerengés után sikerült leülnöm és megenni a kaját, közben átnéztem az újságot amit vettem. Annyira sokat nem értettem belőle, mivel olaszul volt, de sajnos a képek beszéltek a szöveg helyett is. Hihetetlen, hogy mire képes a természet és mi nem tudunk ellene mit tenni!

Miután nagyjából elolvastam, elindultam pár dolgot megvenni, amit még első nap néztem itt ki az árusoknál, mert sikerült a hét alatt úgy gazdálkodnom, hogy futotta egy kis pluszra is. Innen a Piazza Veneziára mentem, hogy ott átszálljak egy buszra, ami Marcellus színházához visz. Sétálva sincs messze, csak még sok mindent meg akartam nézni, így minden perc számított. Utólag elcsodálkoztam rajta, hogy mióta itt vagyok, még nem volt meg a nagy égés :). Na most összehoztam XD Mindenkivel megesik, hogy néha nyilvánosan esik egy nagyot, lekakilja a galamb stb. A buszról leszállva megláttam egy szuvenírárust, ahol voltak olyan pólók, amiket szerettem volna Anyunak és magamnak is. Anyának könnyebb venni, de nekem ilyen helyeken alig akad, mert az S-es méret itt akkora, hogy még alvós pólónak is nagy lenne, én meg olyat szerettem volna, amit hordani is lehet. Kicsit turkáltam a kupacok között és pont megláttam a fehér, "I love Roma" feliratosak között egy XS-est, de elég kicsinek tűnt, ezért gondoltam felpróbálom. Ing le, rávettem a hosszú ujjú fehér felsőmre. Épp, hogy jó volt (majd nyúlik egy kicsit a mosásban :) , ezért úgy voltam vele, hogy megveszem. 5 Euroért nem sok. Áldom azt a percet, mikor reggel még felvettem egy spagettipántos topot a hosszú ujjú  alá! Mert mikor húztam volna le a Rómás pólót, jött az is, így majdnem összehoztam egy sztriptízt a Piazza Venezián, Róma egyik legforgalmasabb terén. Végül is nem látszott ki semmi olyan, ami mondjuk nyáron ne látszana, ha top van az emberen, ezért nem volt olyan vészes a helyzet, csak épp jött egy gyerekcsoport, akik persze röhögtek. Gyorsan felvettem az ingem, fizettem és már húztam is el a buszmegálló felé XD

A színház mellett volt még pár látnivaló, pl templomrom, megnéztem azt is, majd kimentem a Tevere partjára és ott sétáltam egy kicsit, hogy legalább kívülről megnézztem a Tiberis-szigetet. A Bocca delle Veritát, vagyis az Igazság száját most sem sikerült megnéztem, mert jó nagy sor állt és egy fotó miatt nem volt kedvem kivárni.

Piazza della Bocca della Veritá.
 A bal felső sarokban lévő képen látható templomban őrzik az Igazság száját.

Itt megint felszálltam egy buszra, amivel a macskás térre mentem, innen ugyanis csak egy pár perc séta a Pantheon és a kedvenc templomom. Közben találtam egy apácáknak&papapoknak való butikot is. Sajnos árakat nem láttam, pedig kíváncsi lettem volna, mennyibe kerül egy apácaruha.

A Santa Maria sopra Minerva kívülről egyszerűnek tűnik, de belül ez az egyik leggyönyörűbb templom, amit valaha láttam. A kék mennyezet és a színes ablakok gondoskodnak arról, hogy aki ide betér, annak elálljon a lélegzete. Nem mellesleg itt található Michelangelo Megváltó című szobra és itt temették el Sienai Szent Katalint. Az obeliszkek közül is a kedvenc a templom előtt található, melynek elefántja Bernini alkotása.

A templom elől látszik a Pantheon hátulja. A turisták körében ez a városrész is nagyon népszerű, így nagyon sokan voltak benn. A kupolája a Szent Péter székesegyházéhoz hasonlóan jó nagy, csak ugye a közepén van egy 9 m átmérőjű nyílás. Most látszott, hogy milyen ha beesik az eső, a középső részt el is kerítették a pocsolyák miatt.

Innen a Piazza Navonára mentem egy kis kerülővel. Ez a tér Róma egyik legszebb tere a templomaival és a 3 szökőkútjával. Még egy nevezetesség volt hátra, ami nélkül nem akartam hazajönni, mégpedig a Trevi kút. Ez egy 5-10 perces sétára van a Piazza Navonától, de útközben szép, tipikus olasz utcákon megy át az ember, közben mindenhol szól a zene.

Ekkor találtam ezt a fagyizót! A képek láttán szerintem egyértelmű, hogy miért világhírű az olasz fagyi. Nem bánnám, ha egy éjszakára bezárnának ide, végig kóstolnám az összeset, az biztos! Végülis itt nem vettem fagyit, mert a legkisebb adag is 4! Euroba került. Útközben átsétáltam a Piazza Colonnán, ahol Marcus Aurelius oszlopa található.

A Trevi kútnál is óriási tömeg volt. Bementem abba a fagyizóba, ahol 3 éve is fagyiztunk és megláttam, hogy itt csak 2 Euro a fagyi. Úgy voltam vele, hogy utolsó este, meg lehetett felesbe is kérni, így vettem egy mentás-nutellás kombinációt. Mentásból ettem már jobbat is, de a nutellás nagyon finom volt. Természetesen dobtam pénzt a kútba, hogy még visszatérjek Rómába. Ekkor már fél 6 volt, így döntenem kellett, hogy a maradék 1,5 órámat mivel töltsem. Még egy múzeumba ingyen bemehettem volna a kártyámmal, de végül a belvárosi séta mellett döntöttem, láttam elég múzeumot a 6 nap alatt, valamit legközelebbre is kell hagyni! A Pantheont érintve visszamentem a Largo Argentinához, hogy elbúcsúzzak a cicáktól.

Ekkorra a teret ellepték a gladiátorjelmezbe és tógába öltözött férfiak és a római hölgynek öltözött asszonyok. Ahogy éreztem az illatokból egy asztalon még volt némi "innivaló" is. Meg a hatás látszott a bácsik arcán is :). Először nem tudtam mire vélni a dolgot, csak fotóztam vadul. Aztán berakták azt a szép nagy koszorút az elkerített részre. Mikor láttam, hogy mások is fotózkodnak velük, megkérdeztem, hogy nekem is lehet e. Nagyon kedvesek voltak, két gladiátorral is lett közös fotóm, egyikük még a kardját is kölcsönadta. Azért nem nagyon mertem megkérni, mert a Colosseum környékén hasonló emberkéknek fizetni kell, ha fotózkodni akar az ember velük. De most nem kellett :). Mikor odamentem, hogy megnézzem a koszorút, azaz, hogy a macskák mit fognak vele kezdeni (lenne egy-két tippem :P ), elolvastam a rajta lévő feliratot és leesett, hogy mi ez az egész. Március 15-e volt...itt ölték meg Caesart...Caesart Kr. e. 44. március idusán ölték meg. Tehát erről szólt a dolog, hogy megkoszorúzzák az évfordulón azt a helyet, ahol Caesart megölték (egy kis iszogatás keretében). Örülök, hogy nem a múzeumot válaszottam, mert az megvár, de ilyen élményben nem biztos, hogy lesz részem. Még bementem gyorsan a Colosseumhoz, hogy utoljára megnézzem, majd hazabuszoztam. Össze is kellett pakolnom, mert másnap 9,46-kor indult a vonat vissza Torinóba és reggel még ki akartam menni a piacra. Mint ahogy az a nők esetében lenni szokott, persze, hogy több cuccom lett, mint idefele jövet volt :)