2011. március 18., péntek

Március 12 - Róma, 4. nap: Ostia Antica

Erre a napra még nem mondtak esőt, így egy újabb kirándulást terveztem, most Ostiába. Ostia már Rómán kívül van, közel a tengerhez, de a neten pontos leírásokat találtam a kijutásról, ezért ide mentem és nem Tivoliba a Villa Adrianához. Rómából a Piramide metrómegálló mellől indulnak ide HÉV-szerű járatok. Szerencsém volt megint, mert ahogy beért a metró, 5 perc múlva indult is a vonat. Hosszabb útra számítottam, de mindössze csak 20 percet kellett utazni, majd pár perc séta, és máris a park bejáratánál voltam. A belépő sem volt sok, 3,25 Euro. Vezetőt és térképet nem vettem, mert a netről még otthon letöltöttem a netes oldalukról egyet, és azt még Torinóban kinyomtattam (bár nem sokat segített...). Most ömlesztve lesznek a képek és nem írom oda, hogy mi micsoda, mert nem tudom fejből, meg ki sem volt mindig írva :), de úgy is a látvány a lényeg.
Összességében egy kicsit csalódás volt. Nem azért, mert olyat vártam, mint Pompei, mert tudtam, hogy nem olyan lesz. A maga nemében gyönyörű és izgalmas ami itt van. Csak az nem tetszett ahogy kezelik a helyet. Először is eléggé le van pusztulva, aminek részben a turisták az okai, de a kezelők meg hogy hagyják...Ugyanis egy-két lezárt rész kivételével szinte bárhova be lehetett menni. Ennek én nagyon örültem :), de vannak akik nem tudják helyén kezelni a dolgokat, értsd. normálisan viselkedni egy régészeti parkban. Főleg a gyerekek...Nem egy iskolás csoportot láttam, a gyerekek meg mindenhova felmásztak, aztán potyogott a tégla, stb...nesze neked restaurálás! A tanárnak sem volt annyi esze, hogy rászóljon. Egy másik esetben meg le szerettem volna fényképezni egy épületet, de ott egy apa és anya annyira el voltak foglalva egy kő oszlop körül pózoló 15-20 éves lányaik fotózásával, hogy még ők néztek rám csúnyán, hogy miért nem húzok már arrébb, hadd fotózzák már le a 100. szögből is a lányokat. Csoda, hogy nem dőlt el az oszlop! De nem hagytam magam, én is visszanéztem csúnyán és nyertem:), hagytak fotózni, de aztán folytatták ahol abbahagyták...Ennek az is lehetet az oka, hogy sehol nem volt figyelmeztető tábla, hogy talán nem kéne felmászkálni a romokra....

Nem játszótér ez! Sok helyen meg a táblák, amin az infók voltak rozsdásak voltak, vagy annyira kifakultak a napon, hogy azért nem lehetett normálisan elolvasni a szöveget. A freskók egy része, meg ami szabadon, esetleg egy kis tetővel védve kinn hagytak, remélem csak, hogy nem igaziak, hanem másolat, hogy illusztrálják, hogy milyen lehetett, mert nem egyszer láttam, hogy az esővíztől elkezdett lerohadni. Ezeket leszámítva élmény volt a házak között sétálgatni és bejárni ezt a hatalmas területet. 4-4,5 órát biztosan voltam itt, és csak egyszer ültem le megenni a szendvicsemet. Legjobban a színház és az előtte lévő rész tetszett, ami tele volt mozaikokkal. Itt találkozam a 2. képen lévő cicussal, aki igen erőszakosan próbált a turistáknól némi husit kunyerálni:). Jó volt az is, hogy bár sokan voltak, de a csoportok sok felé szóródtak a parkban, meg a legtöbben csak a főbb útvonalak környékét járták be, így az eldugottabb részeken nyugi volt, pedig néha itt lehetett egy-egy szebb házat, templomot találni.

A végére hagytam a múzeum megtekintését, mert eléggé lógott az eső lába, és úgy voltam vele, ha netán elkezdene esni, legalább lesz hova menekülnöm. De szerencsére nem esett, sőt kisütött még a nap is. A múzeumban sajnos nem lehetett fotózni, de végülis olyan sokról nem maradtam le, mert a Vatikánban és a római múzeumokban aztán volt elég szobor, még sok is :).
Délelőtt a park fele jövet lettem figyelmes arra a középkori várra, ami a kép jobb alsó sarkában látható, így hazafele menet tettem egy kitérőt, hogy legalább kívülről megnézzem. Rómába érve pedig nem mentem azonnal be  belvárosba, hanem közelebbről is megnéztem Cestius piramisát és a mellette található Porta Ostiensét. Innen sem egyenest haza mentem, hanem még sétálgattam egy kicsit a Tevere és az Angyalvár környékén, mert pénzt is kellett felvennem+szerettem volna pár éjszakai fotót csinálni, de még várni kellett a sötétedésre. Addig betértem egy szuvenír boltba, ahol az addig látottaknál sokkal olcsóbban tudtam venni ezt-azt :), sőt magamnak is találtam egy Rómás hógömböt 2,5 Euróért, mert a régi eltört (imádom a hógömböket :). 3 éve 4 Euróért vettem, úgyhogy nem volt rossz vétel :).
Mire a boltban végeztem, már besötétedett, és az Angyalok hídján átsétálva abszolút megérte, hogy hulla fáradtan mégsem mentem haza.
Annyira jó volt, mikor az Angyalvár tövében egy szaxofonos a Mamma Miából is ismert ABBA számot, az I have a dream-et játszotta (http://www.youtube.com/watch?v=V-Gdyuz57M0). Illett a pillanathoz, mert nekem is az volt az álmom, hogy visszajöjjek Rómába és sikerült!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése