Március 19-20 - A pók támadása...

!Figyelmeztetés! Aki még nem evett, vagy épp most evett, azoknak nem ajánlom a bejegyzés elolvasását! XD

Délelőtt 10-re ahogy mostanában lenni szokott órára mentem. Látszott, hogy ünnep volt és szombat, a korábbiakhoz képest alig voltak az órán. Vittem magammal egy kis olasz nyelvkönyvet, hogy azokon a részeken, amikor nem képet magyaráz a Tanárnő és nem értek semmit, legalább csináljak is valami értelmeset. Óra után elmentem ebédelni. Sikerült annyira teleennem magam, hogy egy kicsit hazamentem pihenni és csak azután indultam el a tervezett sétámra. Annyira jó idő volt, hogy kár lett volna egész nap otthon ülni. Megkerestem a torinói H&M-et :), majd sétálgattam a bevásárló utcákon. A boltok nagy részét nem magyar pénztárcának tervezték itt sem, egy Gucci táska pl. 2900 Euro volt. Elmentem a pályaudvarig is, ahol egy kis vásárba botlottam.

Volt itt minden, ami szem-szájnak ingere, igazi olasz ételek: tészták, sajtok, aszalt gyümölcsök, különféle csokoládék...Venni nem vettem semmit, mert pl. a képen látható mogyorós csokinak 10 dkg-ja 4,5 Euro volt. Jó nekem a Milka is :)

Miután hazamentem, nyitva hagytam kicsit az ablakot, hadd jöjjön be egy kis friss levegő, majd elkezdtem nézni az egyik kedvenc sorozatom legújabb részét. Egyszer csak észrevettem valami mozgót az ágyamban...aminek jó sok és  nagy lábai voltak...Kiugrottam a laptoppal együtt az ágyból, majd elrohantam a porszívóért. Persze mire visszaértem, a dög eltűnt valahol a párnám környékén. Aki  ismer, tudja mennyire utálom a pókokat, ráadásul ez egy jó nagy darab volt, 6-7 cm tuti volt a lába. Ilyenkor jön rá az ember, hogy rossz, hogy nincs senki, akire számíthat. Majdnem sírva hívtam fel Anyut, mert muszály volt valakivel beszélnem. Már attól féltem, hogy újra rá kell nézni...nem hogy elkapni valahogy. A lecsapás kizárt volt, mert egy ekkora példány elég undi lett volna szétnyomva, persze aztán meg nekem kellett volna összeszednem a darabjait. Miután Anyuval beszéltem, még mindig nem éreztem magam elég erősnek, hogy szembeszálljak az ádáz ellenséggel, így Facebookon kerestem egy kis bátorítást! (Köszönöm Norbi!). Aztán szétszedtem a partvist, és a nyelével szépen egyesével leszedtem az ágyamon lévő dolgokat, hogy megnézzem nem e oda bújt a pók. Nem akart meglenni, így eltoltam az ágyat, még a matracot is felfordítottam. Ekkor megláttam, hogy valami leesett a rugókról, gyorsan bekapcsoltam a porszívót és felszippantottam....Előtte éhes voltam, de hála ennek az "élménynek", kellett pár óra, hogy visszajöjjön az étvágyam.

Éjjel meg nem mertem elaludni, fél 2 lehetett, mikor le mertem oltani a villanyt! Előtte persze körbenéztem, biztos ami biztos :)

Vasárnap délelőtt  megfőztem a zacskós bablevesemet és mivel itt nincs tejfől, a menzás "majdnemtejföl" joghurtot raktam bele. Nagyon finom lett! Ha nem magam csináltam volna, meg sem mondtam volna, hogy zacskós kaja. Később megcsináltam a pénteken vett raviolimat és hozzá egy kis tejszínes-paradicsomos mártást. Pffúj, de szörnyű volt az a szósz. Ez más típus volt, mint az eddigiek, de tuti nem veszek soha többet ilyet. Szerintem köze nem volt a paradicsomhoz... Ezen a napon más említésre méltó dolog nem történt. Amikor nem főzőcskéztem, a háztartási tennivalókat intéztem, vagy ültem a gép előtt és képeket válogattam, blogot írtam.