A reggel azzal kezdődött, hogy a Terminihez bementem és megvettem az Archeologia Cardomat. Általában ilyen kártyát nem éri meg 26 éven alulinak megvenni, mivel nekünk amúgy is van kedvezmény mindenhol, de ebből létezett egy kedvezményes verzió is 13 Euróért. Ez belépésre jogosít a Colosseumba, a Forum Romanumra+a Palatinusra, a Római Nemzeti Múzeum 4 részlegébe (Palazzo Altemps - Palazzo Massimo - Crypta Balbi - Terme di Diocleziano), Caracalla fürdőjébe, valamint a Via Appián Cecilia Metella síremlékébe és a Villa dei Quintilibe. Nem csak az az előnye, hogy megkímél minden helyszínen a sorbaállástól (ez főleg a Colosseumnál vészes, ott mindig hatalmas a sor), hanem sokat lehet vele spórolni (csak a Colosseum+Forum Romanum+Palatinusra 7,5 Euro a belépő!), ha mindenhova el akar az ember menni, ahova érvényes (és én el akartam :).
Mivel szép idő volt, erre a napra terveztem a legnagyobb túrát: a Circus Maximustól elmenni Caracalla fürdőjét érintve a Via Appián egészen a Villa dei Quintiliig. Ez így 9 km gyaloglást jelent+a mászkálás az épületekben.
A Terminitől a Circus Maximusig metróval mentem, onnan meg kb. 5 perc séta Caracalla fürdője. Ezt annyira sokan nem látogatják, talán mert nem pont a belváros közepén, a Colosseum mellett van, pedig érdemes, mert hatalmas és a parkja is szép. 3 éve ugyan már voltam itt, de mivel a kártyámmal bemehettem, hát csak nem hagytam ki.
Megint lenyűgözött a látvány! És még milyen lehetett eredeti állípotában?! Miután a létező összes szögből lefotóztam, elindultam a kis térképemmel a Via Appia felé. Az út első fele nem az volt, amit vártam, mert jó ideig aszfaltozott úton kellett menni, ahol ezerrel jöttek az autók mindkét irányból, persze járda semmi, csak egy felfestett fehér vonal 30-50 cm-re az út melletti faltól. Egy idő után elegem lett, mert elég rossz érzés volt, mikor egyik oldalamon fal, a másikon meg pár cm-re tőlem húznak el a turistabuszok. Ezért megálltam egy buszmegállóban és megvártam a következő buszt, amivel mentem egy megállót egy templomig, ahol már nem mentek autók és onnan látszott is Cecilia Metella sírja, vagyis a túra első felének vége.
Belül nem volt sokminden: néhány kerámia, szobor, faragott kövek. De találkoztam egy macskával, akivel egy lépcsőre leülve együtt élveztük a napsütést. Nem voltam itt sokáig, mert szorított az idő, és még el akartam menni a Villa dei Quintiliig. Az út innentől kezdve volt igazán szép: sok helyen a régi köveken lehetett sétálni, az út mentén fenyőfák és síremlékek sokasága. Mire odaértem a villához, kb. 16,20-ra már bezárt, de ahogy láttam sokról nem maradtam le, mert a lényeget kerítésen keresztül is látni lehetett.
![]() |
A Villa dei Quintili a jobb felső sarokban |
Innen aztán gyorsan indultam visszafele egy buszmegállóhoz, amit térképen láttam, hogy van, és csak annyit tudtam róla, hogy valamelyik metróállomáshoz visz. Azért siettem, mert még sötétedés előtt vissza akartam érni a városba, erre ugyanis már nem sokan mászkáltak és világítás nem nagyon volt. A megállót meg is találtam egész hamar, már csak az volt a kérdés, hogy mennyit kell várni a buszra. Rómában nincs kiírva, hogy milyen időközönként járnak a buszok, villamosok stb, de úgy voltam vele, hogy majd jön. Ezért leraktam a térképemet a földre, és leültem a semmi közepén lévő buszmegállóban, hogy megegyem az ebédemet fél öt körül :). Pont, mire elővettem a szendvicset, megláttam a buszt. Egész hamar be is értem vele a metróhoz, onnan meg csak pár megálló volt a Termini.
Sajnos annyi olasztudásom van, hogy megértettem azokat a plakátokat, amiken a másnap tömegközlekedési sztrájkra figyelmeztették az embereket, ezért felmentem az utastájákoztatóhoz megkérdezni, hogy mégis mi várható másnap. Szerencsére nem egész napos, teljes sztájkról volt szó, reggel 8 előtt, majd este 5 és 8 között mennek majd a járatok. Ezért a következő napra jó korai kelést terveztem be, hogy biztosan beérjek a városba.1 nap kimaradása eléggé rosszul érintett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése