Mai napi elintézendő feladat: megszerezni valahogyan a The Franks c. könyvet. A könyvtár holnapját ugyan sikerült megtalálni, de beiratkozásról, beiratkozási díjról nem volt semmi info. 10-re mentem órára, ahol ott volt Andrea is, így megint mellé ültem le. Ezen az órán elég sokat értettem, amihez persze hozzájárult a bőséges képanyag is, amit a tanárnő vetített. Volt minden: ékkőberakásos csatok, fibulák... Az óra végén elkértem Andreától a füzetet és megkérdeztem tőle, hogy merre van a könyvtár. Volt olyan kedves, hogy le is kísért, sőt még beiratkozni is segített.
Az egyetem udvarán van ez az üvegkalitka, ahol egy lépcsőn lehet lemenni kb. két emelet mélyre a könyvtárhoz.
Itt olyasmi szekrényekbe kell berakni a cuccot, mint amilyenek a TIK-ben vannak, csak ezek fémek és sokkal kisebbek, valamint nem vonalkóddal, hanem egy 1 Euros érmével működnek. Szerencsére az információs pultnál lévő hölgy beszélt angolul, így Andrea és az ő segítségével megbeszéltük a kölcsönzés folyamatát stb. Persze kiderült, hogy ahoz, hogy kivihessem a könyvet, kell valami azonosítószám, ami a Librettomban van, amit meg a koliban hagytam...De aztán eszembe jutott, hogy nálam van az az igazolás, amit első nap kaptam az Infopoinban és tadááááááááááám, azon rajta volt a kód :). Ezen kívül csak a személyit kérték+hogy adjam meg az itteni címem, tel.számom, email címem és nem kellett fizetni semmit. Míg vártam a könyvre, körbenéztem kicsit. Szabadpolcon csak egy-egy könyv érhető el, a többségüket raktárból kell kikérni. Van ingyenes wifi a könyvtárban, meg találtam egy nagy olvasótermet. De a TIK-hez képest kicsi az egész, ami nem csoda, hiszen ez csak a töris könyvtár. Lehet fénymásolni, ami nem is annyira drága, csak kell egy kártya hozzá, de ahhoz nem tudom hol lehet hozzájuni.
20 percet kellett várnom és meg is jött a könyv. Addigra azonban az angolul beszélő hölgy eltűnt és egy csak olaszul beszélő idősebb úr volt a pultnál. Magyarázott valamit amit nem értettem, aztán mondta, hogy várjam meg a nőt és addig egy másik olvasóval foglalkozott. Közben összeszedtem a gondolataimat és végül összehoztam azt a mondatot, hogy otthon szeretném használni a könyvet (mert az, hogy kikölcsönözni nem jutott eszembe:). De megértette és mosolygott. Így én is mosolyogva távoztam a könyvvel a táskámban. Mivel már egy óra is elmúlt, így eléggé éhes voltam, úgyhogy először a menzára, majd onnan haza mentem. Délután neteztem, lefotóztam Andrea jegyzetét, majd fordítottam és szótáraztam egy kicsit a másnapi olaszra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése