Április 19 - Az első vizsga

Reggel már 6-kor felkeltem, hogy még átolvassak ezt-azt. Persze nem sikerült mindent amit terveztem, mert folyton belealudtam. Indulás előtt  magamba erőltettem egy kis kaját , összepakoltam, majd gyorsan megnéztem még a listát. 2 nap alatt páran lejelentkeztek, így ekkor már az előkelő 38. helyen voltam. Vittem magammal a laptopot is, mert azon volt egy kis netről leszedett rövidebb szöveg a frankokról és a gótokról. Sikerült  fél 10-re beérnem az egyetemre, hamar megtaláltam a termet is, ami persze dugig volt, de Andrea mellett pont volt szabad hely így leültem mellé.

Beszélgettünk, próbáltam ugyanis minél többet megtudni a tanárok vizsgáztatási szokásairól, hátha nyugodtabb leszek. Közben megérkezett a tanárnő, Prof. Negro Ponzi, akinél papíron az órám volt, és sárga pulcsijában Prof. de Vingo. Névsor olvasással kezdődött az egész, meglepett, hogy az itt létem óta először ki tudták mondani azt, hogy Erzsébet! Aztán ketté szedték a társaságot a "normál" tanrendesekre, gondolom ez egyenlő a BA-sokkal, és a speciális képzésesekre+hozzájuk csaptak engem is (lehettünk kb. 10-en). Valami olyasmit mondtak, hogy mi elmegyünk Prof. de Vingoval, aztán még vissza kell jönnünk pár kérdésre a tanárnőhöz is. Elindultunk hát termet keresni...Találtunk egy üres termet a folyósó végén, de innen hamar kiraktak minket, mert hogy óra lesz...A következő teremben végig hallgattam pár vizsgázót, mert nem volt merszem jelentkezni:), majd olyan dél tájban kimentem a mosdóba. A vissza úton jöttem rá, hogy nem emlékszem melyik teremben voltunk éppen XD, de miután hármat megnéztem, a negyedikre csak megtaláltam hol is vagyunk. Az ott létünk sem tartott sokáig, mert megint kirakták a társaságot, mert hogy ott is óra lesz...A negyedik terem már a végleges lett! Fél kettő lehetett, mikor elegem lett az egészből és úgy döntöttem, hogy már semmi értelme olvasgatni a könyveket, nem érdekel ha megbuktatnak, csak haladjak már valamerre. Így miest befejezték azok a lányok a vizsgázást, akik még az előző teremben kezdték, jelentkeztem, hogy én lennék a következő. Visszadtam a gótos könyvet, amit még a félév elején kaptam kölcsön, majd már minden mindegy alapon vártam a kérdéseket...Először az kérte a Prof., hogy meséljek a gótok és a rómaiak viszonyáról. Azt hitte szerintem, hogy nem értem, mert leírta papírra is a kérdést. Pedig értettem, csak az elején nem igazán jöttek ki angolul a szavak, az első, amit kinyögtem, hogy háborúztak...sokat...! De aztán egy-két  kisebb kérdést is feltett és fokozatosan jöttek elő a  mondatok, bár egy angol tanár szentségelt volna a nyelvtanon és  kiejtésen, az tuti! Végül elővette a könyvet és kinyitotta a hátsó részénél...Ekkor kicsit megijedtem, mert a végét persze nem sikerült kiszótárazni=nem igazán tudtam. Azt mondta, hogy válasszak egy fejezetet, amit tudok és meséljek arról. Mivel fejezetenként nem jegyzeteltem ki, elkezdtem általánosságban beszélni a gótokról, a vándorlásuktól egészen a 6-7. századig és ellőttem a legfontosabb neveket és évszámokat. Egy-kettőt belekérdezett, de nagyon rendes volt, nem úgy kezelt, mint az olasz diákokat. Felírt egy egész jó pontszámot a papírra, majd átmentünk a tanárnőhöz és a társaság másik feléhez. Ekkor még mindig abban a tudatban voltam, hogy még produkálnom kell valamit és féltem, hogy most a frankok jönnek. Pont Andrea következett, szerencsére jól sikerült neki a vizsga, 30/29 pontot kapott. Aztán közölték, hogy most lesz egy ebédszüntet és majd később folytatódik a vizsga. Na ekkor odamentem az asztalhoz, hogy velem most akkor mi lesz, mire annyit mondtak, hogy hozzam a statinomat és a librettomat(=index). Egy pillanatra megijedtem, mert arra számítottam, hogy a szünet miatt lesz még időm pár dolgot átolvasni. De kiderült, hogy nem lesz már több kérdés, ennyi volt az egész, túl vagyok az első vizsgán, csak az adminisztrációs teendőket csinálták még meg. Végül 30/27 pontot kaptam, aminek rettenetesen örültem!!! Az itteni rendszerben ez ugyan csak az 5 "átment" jegyből a 3. legjobb, de a lényeg az átment szón volt! Gyorsan rákérdeztem még a következő vizsga anyagára+a nyári ásatásra, de abban maradtunk, hogy majd Prof. de Vingoval emailben megbeszélem a részleteket.

Aztán kerestem egy nyugott helyet és hívtam Anyut, aki szintén nagyon boldog volt, majd még az egyetemen bekapcsoltam a gépet, hogy persze Facebookon is kiírjam az én nagy örömömet. :) Ha már netnél voltam, megnéztem, hogy jött e új emailem...és jött. Válaszolt több, mint egy hét után az a tanár, akivel a következő órám lesz (Római kor) május 2-től. Azt írta, hogy persze nem baj, ha az órájára járok, beszélhetek a vizsgán angolul, de mivel Olaszországban vagyok, "értékelné", ha megpróbálnám olaszul...Túl fáradt voltam ahhoz, hogy válaszoljak neki, mert hirtelen nem is tudtam, hogy erre mit írhatnék, így a következő emailre váltottam, ami az AEGEE-től, a nyári egyetemek szervezőjétől jött. Azt írták, hogy ők nem látják, hogy megjött volna az 5 nappal korábbi utalásom...Csodálatos! Nehogy már jó legyen egy nap...Gyorsan válaszoltam nekik, hogy megpróbálom kideríteni mi lehet a probléma, aztán elindultam haza ledobni a cuccot.

Mentem fel a koliban a lépcsőn, mikor Laura, a portás nő utánam szólt, hogy itt van két bolgár lány, akik szintén Erasmusosok. Ők is az angolt preferálták az olasz helyett, így jól megértettük egymást. Kiderült, hogy hozzám hasonlóan két hónapja itt vannak, csak a 4. emeletek laknak, ezért nem futottunk eddig még össze (meg ugye senki nem szólt róluk...).

A menzán úgy örültem a sajtos pizzámnak, mint eddig még soha. Rég volt az a 6 óra, amikor utoljára kajáltam. Hazaérve pakolnom kellett volna, mert másnapra Milánó és Velence volt betervezve, de annyira fáradt voltam, hogy csak ledőltem az ágyra és néztem magam elé. Még jó, hogy beállítottam az ébrsztést 3/4 6-ra, mert kicsit el is aludtam. Olaszra kivételesen semmi kedvem nem volt menni, de nem hiányozhattam, így nagy nehezem rászántam magam, hogy kimásszak az ágyból. Persze egész órán már a hazaúton járt az agyam, így nem igazán tudtam koncentrálni, amit a tanár ki is szúrt, de csak mosolygott. :) Mindenesetre elég volt ez a két óra ahhoz, hogy rájöjjek, én bizony nem leszek képes másnap korán kelni, így Milánót töröltem a programból, majd máskor egy egész napos kirándulás keretében megnézem.

Az esti szokásos webkamerázás Anyuval a "nem megérkezett" nyári egyetemes pénz körül forgott, volt is vagy 10 óra, mire befejeztük. És ekkor kezdtem el csak pakolni...Ahogy vártam, természetesen nem fértem be a bőrönd+hátizsák kombinációba, még a tornazsákom+oldaltáskám is tele lett...

Már nem emlészem pontosan mikor, de jóval éjfél után kerültem ágyba. Viszont már nyugodtabban aludhattam el, mert 3/1 vizsga teljesítve és másnap 2 hónap után otthon leszek!

Április 14-18 - Vizsgapánik...

Az öt nap eseményei bőven beleférnek egy bejegyzésbe, hiszen másról sem szólt ez a pár nap, mint a tanulásról...

Amúgy is izgulós embernek tartom magam, aki csak akkor hiszi el, hogy sikeresen átmehet egy vizsgán, ha az tényleg megtörtént. Most még fokozta a dolgot, hogy nem ismertem a tanár vizsgáztatási szokásait és még az az "apróság", hogy ezúttal nem magyarul, hanem angolul kell majd valamit összehozni. Kivételesen örültem, hogy egyedül voltam és a barátok+család meg otthon, mert nagyon nyűgösen telt el a hazautazás előtti hét. Ha lett volna valaki ismerős a közelemben, szegény csak hisztis Zsikéből kapott volna rendesen. :)

Amikor épp nem tanultam, az otthoni programok+tennivalók szervezésével, összeírásával töltöttem el az időmet, vagy épp colomba  vadászatra mentem, hogy megtaláljam a legjobbat otthonra. A colomba az a süti, amit az olaszok húsvétkor esznek.

Kép forrása:http://www.mizchef.com/wp-content/uploads/2010/03/colomba.jpg

Nem a legolcsóbbak, a képen látható klasszikus variációk 3,5 Eurótól kezdődnek, de láttam 15-ért is. Végül csokisat vettem 4 Euroért a Conadban 50%-os kedvezménnyel. :)

16-án, szombaton aztán elkezdtem összepakolni az eddig vett szuveníreket, könyveket, újságokat és kajákat, amiket haza akartam hozni, ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy szép küzdelem elé nézek, amikor mindezeket megpróbálom majd begyömöszölni a bőröndömbe. A nap megdöbbenését a menza szolgáltatta: vacsira nyúlcomb volt...ezért maradtam a tésztánál!

17-én vasárnap délután írtam sms-t Andreának, annak az olasz lánynak, akit az órán ismertem meg, hogy biztos akkor és ott lesz e a vizsga, ahogyan tudom. Szerencsére megerősített a dologban, de a hosszas sms-ezésünk során több olyan dologra is fény derült, amiről eddig fogalmam sem volt. Még szerencse, hogy nem hallgattam az Infopointosokra, akik azt mondták, hogy Erasmusosoknak nem kell online jelentkezni, mert kellett. A feljelentkezés ideje sem mindegy, mint nálunk, ez adja ugyanis a vizsgázó hallgatók sorrendjét. Andrea segítségével tudtam meg, hogy van egy lista, amit látva először igencsak kikerekedett a szemem: 68!!! hallgató volt 1 napra feljelentkezve, ebből én voltam a 48. ... Ráadásul azt is megtudtam, hogy van, amikor nem fejezik be 1 nap alatt a vizsgát, hanem átcsúszik másnapra is. Ennél a résznél ijedtem meg igazán, mert 19-én este nekem olaszom van, másnap meg megyek haza, így azon túl, hogy átmegyek e, már aggódhattam azért is, hogy sorra kerülök e aznap.

18-a, hétfő a totális káosz napjának is nevezhető. Olvastam, olvastam, de nem sok minden maradt meg belőle. Hajnali 2-3 táján aztán úgy döntöttem, hogy lefekszem és alszok egy kicsit, mert sok értelme nem volt már akkor a tanulásnak...

Április 12-13 - A pók visszatér & Erotika kiállítás XD

Még mielőtt bárki arra az Erotika Kiállításra gondolna, amit kis hazánkban szoktak néha rendezni, ki kell ábrándítanom mindenkit, nem erről lesz szó, tehát aki e miatt kattintott ide, az csalódott lesz! :)

Április 11-17 között rendezték idén Olaszországban a Kultúra Hetét, amikor is minden állami múzeumba ingyenes a belépés. Jobb időpontra nem is tehették volna, mint a vizsga előtti hétre, amikor egy perc szabad ideje nincs az embernek...De azért nem hagytam magam és elhatároztam, hogy valahova akkor is elmegyek. 12.-re, keddre a Museo di Antichitá-t terveztem be, de mivel nem volt olyan jó idő, így inkább átpakoltam másnapra a dolgot, erre a napra maradt a tanulás. Természetesen egy körül még javába fenn voltam és szótáraztam a gépnél, mikor egyszer csak feltűnt, hogy valami "leesett" a plafonról. Szétnézek...hát nem egy újabb büdös pók mászott a földön?! Persze nem rohanhattam a porszívóért, mert ha hajnali 1-kor bekapcsoltam volna, tuti még mindig én lennék a közellenség a koliban. Mikor elkezdett mászi a falon nem hagyhattam megszökni, felkaptam a legnehezebb újságot amit találtam (természetesen nem a Vogue-ot :) és hozzávágtam. Egy ideig néztem...semmi mozgás, majd fogtam a partvist, hogy kilökjem az újságot pókhullástól a folyosóra és akkor megmozdult a dög...már nem érdekelt mi lesz és a partvissal adtam neki rendesen...Az incidens jobban felébrsztett, mint két doboz energiaital, de komolyan! Bár azért a továbbiakban maradnék a trutti-fruttis löttyöknél...



A múzeum bejárata

Szerdán aztán nagyon szép idő volt, így ebéd után elsétáltam a múzeumba. Fényképezni nem lehetett, bár ez most annyira nem szomorított el. A honlapjuk alapján, miszerint etruszk, római, görög, népvándorláskori és középkori gyűjteményük van, meg a tény, hogy itt volt az egyik langobard hercegség, sokkal jobbra számítottam. Angol kiírások sehol, könyvesbolt nem volt, a kiállított tárgyak még nem is kronológiai sorrendben voltak, hanem össze-vissza, néhol elég rossz megvilágítással. A langobardokat pl. csak egy-egy tárlónyi kard+kerámia képviselte, fibulából volt 2-3 pár + 1 korongfibula. Bezzeg ugyanolyan szürkésbarna pattintott kőeszközökből annyi volt, hogy egy csorda mammutot meg lehetne ölni vele...

Mikor már kifelé indultam, akkor akadt meg a szemem egy termen, ahol még nem jártam. Ez mentette meg az egész napot. Itt egy időszaki minikiállítást rendeztek be a következő címmel: "Amore ed erotismo nell'antichità" XD Olasz tudás nem kell a megértéséhez, volt itt minden, ami fallosz...Mottója lehetne a kiállításnak, hogy "Sok jó fallosz kis helyen is elfér". XD Az egész ugyanis nem volt nagyobb, mint pár négyzetméter, de volt ott minden: kis fallosz, nagy fallosz, fallosz szárnyakkal, bronz fallosz, mérethű üveg fallolsz, nyakláncra fűzhatő amulett fallosz, fallosz ábrázolás terra sigillatán, mécseseken, szélcsüngő falloszokkal és még sorolhatnám! Hát azt hiszem ilyen sokszor sem írtam még le ezt a szót! :) Ilyneket látva, meg egy pár ókori, középkori sztorit ismerve nem bírom, amikor idősebb nénikék/bácsikák azzal jönnek, hogy a mai fiatalok mennyire romlottak!

Hazafele aztán kerülő uton mentem, hogy vegyek pár dolgot hétvégére és csináltam néhány újabb fotót a kizöldült városról.

Ünnepi ruhákat árusító bolt kirakata

Szolgálati közlemény!

Amint látjátok, egy hete nagyjából nem írtam új bejegyzést! Ez azért van, mert holnap vizsga és ezerrel tanulok! De ha minden jól megy, akkor a haza úton lesz időm utólag bepötyögni a bejegyzéseket, így leghamarabb csütörtök délután fogom frissíteni a blogot. Ha sikerül a vizsga és lesz erőm szerdán korán kelni, akkor Milánó és Velence lesz a tervezett program a vonat indulása előtt, így lehet számítani sok-sok képre. Persze a múlt heti múzeumi élményeim sem maradnak el (kiállítás-->falloszok minden méretben és  mindenféle anyagból XD)! Akinek lesz egy csepp felesleges energiája, kérem gondoljon rám holnap 9,30-tól a fene tudja meddig...lehet, hogy még este is ott ülök és várok a soromra! Minden + energiára szükségem lesz! Köszönöm!

Április 10-11 - Forma 1, Grace klinika, tanulás

Vasárnap megint volt Forma 1, most épp a Maláj Nagydíj. Sajnos a közvetítés neten igencsak akadozott, így nem láttam az egészet. Persze a popcorn és a cappucino most sem maradhadott el. Egész nap itthon voltam, kipihentem az előző napi túrát, főztem, tanultam, képeket válogattam stb.

Hétfőn is tanulással kezdtem a napot, majd ebéd után el kellett mennem befizetni a kolit (nagyon messzire..., a szomszéd utcába :). Mindig kell fizetni a havi összegen felül 1,81 Euro adót is, de mivel nem volt apróm, így gondoltam beugrok egy közeli üzletbe és felváltatom a 20 Eurosomat. Nekem nem kellett semmi, de cicusnak még nem vettem szuvenírt, így egy 40 centbe kerülő kis zacskós tápot vettem (lazacos-tonhalas, imádni fogja :). A pénztárnál a nő totál ki volt akadva, hogy ilyen "nagy" összeggel akarok fizetni. Még odaszólt a kollégájának is elég gúnyolódóan, de mondtam, hogy nincs kisebb, ezért elfogadta. Mikor kinyílt a kassza, láttam hogy dugig volt apróval a pénztár, így nem értem min problémázott, örüljön, hogy náluk vásárolok. Ha még 200, vagy 500 Eurossal akartam volna fizetni, vagy netán nem lett volna apró a gépben, még megérteném a reakcióját. Mondjuk itt nem ez az első eset, hogy furcsán néznek. De nem értem azt sem, hogy akkor meg miért van 1 centesük és 500 Eurosuk is? Ha aprót adok az a baj, ha nagy pénzt (mert 20 Euro akkora összeg...), akkor meg az. Mikor végre megkaptam a visszajárót, azt hittem végre mehetek, de a nőci fokozta még a helyzetet. Magyarázott valamit, amit nem értettem, mire mondtam, hogy bocs, de nem vagyok olasz. Ezt is egy gúnyos mosoly követte, majd beszólt, hogy ugye csak ezt az egyet veszem és nincs e a táskámban több...Az volt a szerencséje, hogy nem pakoltatta ki a táskámat és hogy nem tudok még olaszul melegebb éghajlatra küldeni senkit sem, különben most megtettem volna....Az üzletbe belépve nagyon megörültem, hogy jéé, egy bolt ami fél percre van a kolitól és nem is drága. De ezzel a hozzáállással vesztettek egy vásárlót, mert hogy ide többet be nem teszem a lábam, az is biztos. Inkább sétálok 15 percet...

De legalább a befizetésnél minden rendben ment. Kicsit aggódtam, hogy akkor most júliusra plusz egy hónapot ki kell fizetnem, mert havi számlákat kapok ilyenkor, de ugye én február közepén érkeztem és július közepéig maradok valószínűleg, ami 6 hónapot érint, de csak 5-öt fedez az ösztöndíj. A hölgy viszont megnyugtatott, hogy naptól napig számolják! :)

Más téma: április 1-jén láttam ugye a Grace Klinika musical epizódját. Akkor még úgy voltam vele, hogy érdekes volt, jó volt, de semmi extra. A hétvégén viszont már nem is tudom miért, de elkezdtem hallgatni a dalokat Youtube-on. Na, azóta nem tudok leszakadni róla, annyira tetszenek. Az énekelt számok közül 2 volt benne a kedvenc számaim (összességében, nem csak a GK-ból) Top10-es listájában, sajnos több klasszikust GK-s számot, ami nagy kedvenc, nem vettek bele a részbe, de a lényeg, hogy lett egy új kedvenc:  http://www.youtube.com/watch?v=MjEFTdtT3T8  És sokkal jobb, mint az eredeti! Azóta csengőhangot is gyártottam belőle a telefonomra! :)

A hétfőhöz visszatérve más említésre méltó dolog nem történt. Tanultam...

Április 8-9 - Nyár van, nyár!

Végre meg jött a nagyon jó idő amit vártam! 26-28 fokot mondtak a hétvégére, de napközben jólval 30 fok felett volt a hőmérséklet. Ez az én időm! :) Pénteken reggel kihagytam az órát, mert nem láttam sok értelmét annak, hogy megint végig köhögjem az egészet + úgy voltam vele, hogy a jövö héten úgy is bemegyek minden órára. Legalább fordítottam egy keveset délelőtt is. Ebédkor aztán sikerül úgy telennem magam, hogy ha hazamegyek, tuti azonnal elalszok, így inkább lementem a Pó partjára sétálni egy kicsit.

Amikor legutoljára erre jártam, zöld és virágzó fáknak nyoma sem volt. Teljesen más képet mutat így tavasszal a város! Kb. 20 perc után elindultam hazafele, mert farmerben nem bírtam a 30 fokot, meg ugye várt a tanulnivaló.

Szombaton fel is keltem, be is értem időben az egyetemre. Már gyanús volt, hogy be van csukva a terem ajtaja (még órán sem szokták becsukni) és hogy sötét van: nem is volt benn senki. Pedig csütörtökön még határozottan azt mondta a tanárnő, hogy lesz óra. Nem sokkal később leesett, hogy a következő héten nem lesz több óra, mert az már vizsgahét...Na, ez kb. olyan befejezése volt a negyedévnek, mint ahogy kezdődött, amikor az első órán nem találtam meg a termet... De elvileg tudom, hogy mikor és hol lesz a vizsga, már csak fel is kéne készülni rendesen. :)

Óra helyett így elmentem vásárolni, mert húsvétra szeretnék pár dolgot hazavinni: pl. olyan kalácsot/sütit amit itt esznek + meglepetéseket :) Útközben belebotlottam egy Vespa boltba, ahol megláttam álmaim robogóját! Eddig a vajszínű és a halvány mentazöld volt a kedvenc, de mostmár ő:

Csak 2600 Euro körül volt az ára...úgyhogy most nem veszünk robogót... :(((((

Mire hazaértem és elpakoltam már mehettem is ebédelni. Kaja után kicsit hazajöttem pihenni és fordítani, majd  2-3 között ha már ilyen szép idő volt, egy kis kerülővel a Parco Valentino felé vettem az irányt.

Eredeti célom a botanikus kert lett volna, de nem sikerült megtalálni a bejáratot. Volt egy annak kinéző kapu, de ott nem volt senki sem, ráadásul egy táblára az volt kiírva, hogy 50 m-re balra lehet bemenni. Erről annyit, hogy kb. 200 m-en keresztül csak kerítés volt...De legalább megnéztem a Castello del Valentinot. Nem láttam, hogy be lehetne menni, de remélem egyszer sikerül, mert már kívülről is gyönyörű az épület. Maga a park is nagyon szép. Olyan érzésem volt, mint ha a Margit-szigeten sétálnék.

Végül is nem kellett botanikus kert ahhoz, hogy virágzó fákat, tavacskákat és vízesést lássak, mert az egész olyan, mintha egy nagy botanikus kert lenne. Mivel meleg volt, mindenképp szerettem volna venni valamilyen hűsítőt, jégkrém persze nem volt olyan, amilyet akartam, de csak sikerült találni egy standot, ahol volt jégkása. Mivel a citromos dolgokat nem szeretem, az epres meg nem volt kész, így mentásat kértem. Nem kellett volna! Akármilyen jól is néz ki, az íze szörnyű volt. Korábban szerettem a mentás dolgokat, de két rossz élmény után egy időre elment a kedvem tőlük.

Nem igazán húzott haza a szívem tanulni, így még elsétáltam a Borgo Medievalehoz. Ez egy a 19. század végén épült falu rekonstrukció, ami a 15. századi piemonti építészetet mutatja be. Azt hittem, hogy fizetős lesz, de a falu részbe ingyen lehetett bemenni, csak a vár fizetős, ahol a múzeum van. Oda majd leközelebb! Nagyon-nagyon tetszett! Tényleg olyan volt, mint ha egy középkori faluban sétálna az ember. Volt templom, vár, különféle mesterségek  műhelyei is képviseltették magukat. Az ajándékboltokban nagyon vissza kellett fognom magamat, hogy ne vegyek semmit, de kinéztem egy cica alakú Torinós kulcstartót, amit később lehet, hogy megveszek. Ami még nagyon tetszett, az az egyik képen látható mini fegyver arzenál, abból is a buzogányok. A pár évvel ezelőtti fegyvertöri vizsga óta szeretnék egyet! XD Olyan 15-20 cm-sek voltak és 13 Euroba kerültek. Ez szerintem nem olyan sok, csak nem akarom buzogányra költeni a pénzemet! :) Megnéztem még egy szép szökőkutat, majd elindultam hazafele. 2-3 órás kirándulást terveztem, ebből lett 4 és fél óra! A part mentén sétálva láttam, hogy közlekednek menetrend-szerinti hajók is. Mivel a jegyár nem olyan vészes, így még az is elképzelhető, hogy legközelebb hajóval jövök megnézni a várat. :)

Április 6-7 - Amikor tényleg semmi nem történik

Mivel mostanában szinte mindig a koliban vagyok, így sok említésre méltó dolog nincsen.
Viszont azt hiszem elért a vizsgapánik...Próbálom olvasni a könyveket és szótárazok egész nap, de sokat nem haladok, így már szinte biztos, hogy nem fogom időre befejezni. Ha magyarul lenne, meg sem kottyanna ez a pár száz oldal, mi ez az avar anyagismeretes, vagy honfoglaláskoros bibliográfiákhoz képest. XD  De így, hogy lefordítani is nehéz, aztán még megérteni és valahogy majd el is kell mondani...Vááá! Csak az vigasztal, hogy utána megyek haza, és vár 8+2 fél nap otthon. Lassan el kell kezdenem a beosztást csinálni, hogy melyik nap mit akarok majd csinálni, mert annyi tervem van. Anya azt már írogatja, hogy mit akarok enni (cigánypecsenye, csirkepaprikás, körözött, túrós csusza és sushi szerepel az elsők között), így nekem legalább nem kell. :)
Szerdán elmentem a LIDL-be vásárolni, mert minden innivalóm elfogyott. Persze szatyrot nem vittem, mert ugye csak 1 üveg vizet és üdítőt akartam venni...ebből lett még 1 doboz tej, gyümölcslé, műzli, meg pár energiaital is. Alig bírtam hazahozni.
Csütörtökön 10-től óra volt, amin nagyrészt fordítottam. Ma sikerült megdönteni az eddigi 20 fős rekordot az órán résztvevők számát illetően. A terem ugye 240 fős. Az első 1-2 hétben a fele biztos tele volt, de ma (leszámítva az a két leányzót akik 20 perc késéssel érkeztek, majd kb. 30 perc után leléptek) a tanárnőn és rajtam kívül 8-an, azaz nyolcan voltunk!!! No comment...
Este hivatalos lettem volna Verához+Diához vacsira, de mivel az órát is végigprüszköltem és köhögtem, így végül lemondtam és itthon töltöttem az estét.
A következő sztori még a március 22-ei Aperitivon történt, csak mindig elfelejtettem leírni és inkább a kollégáknak lesz érdekes, de muszáj megosztanom (legalább kitölti a helyet :). Ugye az Aperitivo lényege, hogy minél több különböző országból érkezett emberkéket megismerjünk. Így nekem is sikerült beszédbe elegyednem néhány sráccal ongolul, vagy ha úgy tetszik anglaszul (ezt a nyelvet beszélem én, kár hogy nincs belőle nyelvvizsga XD ). Az egyikük feltett nekem pár olyan kérdést, amire este 11 tájban egy olasz bárban igazán nem voltam felkészülve: "Mi ugye akkor a hunok leszármazottai vagyunk?", ez meg a kedvencem: "Te hunnak érzed magad?". Hmmmm...csak ennyit tudtam kinyögni, majd hosszas hallgatásba kezdtem, hogy összeszedjem a gondolataimat és megpróbáltam nem nevetni. Végül annyit mondtam, hogy csak a név hasonló és bármilyen meglepő, de nem érzem magam hunnak, magyar vagyok! 100%-ig biztos vagyok benne, hogy másnap egy szóra sem fog  emlékezni, de én megtettem a tőlem telhetőt! :)

Április 4-5 - Pihenés & Vásárlás

A hétfői napot kb. 1 mondattal le lehetne írni: feküdtem az ágyban ölemben a laptoppal. De tényleg ennyi történt! Ott volt ugye a sok kép, amit ki kellett válogatni + jó kis izomlázam lett deréktól lefele a kirándulás miatt.:)Legmesszebb akkor mentem a szobámtól, mikor lementem a portára megkérdezni, hogy nem jött e levelem. Sajnos nem jött, ami eléggé érdekes, hiszen Anya múlt kedden, elsőbbségivel adta fel a jegyemet...

Kedden már összeszedtem magamat és megpróbáltam aktívabban eltölteni a napot, pl tanulással. Délután meg elmentem a pályaudvarra, hogy megvegyem a Milánó-Velence, Velence-Milánó útra a jegyemet, mert a Trenitalia honlapja szerint még volt akciós jegy. Mikor leértem a portára Laura már nyújtotta felém a borítékot: csak megjött és ott volt benne a jegyem is hazaaa!!! Szerencsém volt a jegyvásárlásnál is, mert tényleg volt még olcsó jegy az általam kinézett Eurostar vonatokra, így megúsztam Velencébe 18, vissza Milánóba meg 15 Euróból az amúgy 30 Eurós utat (vagy mehetnék Regionaleval 15 Euro körül, csak úgy 2 órával+várakozás több az út). Most végre nem felejtettem el megnézni, hogy milyenek a csomagmegőrzők. Ez azért érdekel, mert mielőtt megyek haza, Milánó főbb nevezetességeit meg szeretném nézni, de óriási bőrönddel nem igazán lenne kényelmes, így addig beadnám csomagmegőrzőbe, ha olyan, amibe befér :). Szerencsére itt is olyan volt, mint a Vatikánban, hogy nem zárható szekrények vannak, hanem raknak egy vonalkódot a bőröndre, mint a repülőtéren, aztán egy raktárba viszik.

Ha már így minden összejött, gondoltam megengedek annyit magamnak, hogy másik úton megyek haza és közben beugrok a H&M-be mindenféle vásárlási szándék nélkül :). Igazság szerint határozott elképzeléseim voltak: kellett valami olyan cucc, amit 25 fok felett is felvehetek, a hétvégére ugyanis 30 fok körüli időt jósoltak, ilyen melegre meg otthon a pakolásnál még nem számítottam, tehát nem hoztam ki semmi nyári ruhát+cipőt. A 40 perces nézelődés és 33 Euro elköltése után egy ruhával, egy pólóval és egy szandállal térhettem haza. Nagyon örültem a szerzeményeknek, mert ritkán talál az ember olyat, ami pont jó és még nem is drága. Nálam ez általában hetekig tartó keresgélést jelent, ha venni szeretnék valamit. Mivel jól elszórakoztam az időt, habár főzést terveztem estére, inkább beugrottam a menzára, mert este várt még az Aperitivo. Annyira sok kedvem nem volt menni, mert még köhögtem + ott van a fordítani való, de több embernek megígértem + a nyári egyetemekről is szerettem volna megtudni ezt-azt Leonardotól (őt a múltkori Aperitivon ismertük meg). Fél 10 fele értem le, rögtön a bejáratnál Leonardoba+az egyik haverjába, Andreába futottam. Vera + Dia még ekkor nem értek le, így addig megbeszéltük, ami érdekelt a nyári egyetemekkel kapcsolatban. Nem sokkal később befutottak a lányok is. Most nem vettem semmit, mert nem akartam költeni, de a fiúk rendesek voltak, és meghívtak minket egy chupitora (=feles), rum-körtét kaptunk (egy pohárka rum, utána 1 pohárka körtelé). Éjfél fele Veráékkal el is indultunk hazalfele, úgyhogy nem voltam lenn sokáig.

Április 3 - Piancenza, Parma, Modena

Normális esetben nem ez lett volna a bejegyzés címe, mert eredetileg Parmát és Bolognát akartam megnézni ezen a napon. Még a Rómás kiruccanásomból maradt 1 nap a vonatbérletemből, amit április 8-ig fel kellett használnom. Ezért az utóbbi napokban bőszen nézegettem a térképet, hogy hova is kéne menni. Valami messzebb lévő, de 1 nap alatt oda-vissza megjárható várost kerestem. Milánó és Genova így kiestek, mert oda olcsóbb, ha nem bérlettel megyek, ezért esett a választás Bolognára és egy gyors vizit erejéig Parmára.

Sajnos a bérletet csak a Regionale és IC-vonatokra lehet felhasználni, az Eurostarokra nem, így igen korán kellett elindulnom ahhoz, hogy nagyjából meg is tudjam nézni a városokat. 3,45-kor csörgött a telefon, először azt sem tudtam hol vagyok és miért kéne nekem ilyenkor felkelnem. Kb. 10 percbe telt, mire kikászálódtam az ágyból, majd gyorsan összepakoltam mindent a hátizsákomba. Majdnem fél 5 volt mire elindultam, először az itthoni papucsomban :). Miután bezártam a szobám ajtaját, akkor eszméltem rá, hogy hoppá, nem ártana inkább tornacipőbe menni. Az út a pályaudvarra most nem volt annyira zökkenőmentes. Előző nap ugye szombat volt, a bulik éjszakája, így egy rakat részeg ember, fiatal volt az utcákon. Egyszer egy láthatóan részeg srác felém ordított egy olasz káromkodást, de szerencsére nem közelített meg (mert volna...). Aztán a pályaudvarnál meg egy férfi üldözött egy másikat...De végül időben kiértem, megtaláltam a Milánóba induló vonatot, kerestem egy jó helyet, időben kitöltöttem a vonatbérletemet, aztán megpróbáltam pihenni egy kicsit. Minden rendben ment, pontosan ért be a vonat Milánóba, így elértem a csatlakozást.

Ezzel a vonattal mentem tovább. Eddig csak az alsó részén ültem, de most elhatároztam, hogy kipróbálom milyen felül: melegebb volt jóval, mint az alsó szinten. :) Milánóban eléggé fáztam, ezért vaciláltam, hogy menjek egyenest Bolognába és Parmát majd Modenával legközelebb megnézem, vagy tartsam magamat az eredeti tervhez. Piacenzáig ( kb. fél órára volt Parmától) nem sikerült eldöntenem a dolgot, így a sors eldöntötte helyettem is. Már gyanús volt, hogy kicsit többet állunk a kelleténél, amikor egyszer csak jött a kalauz és magyarázni kezdtett valamit, amiből én kb. ennyit értettem: gejrgjtrphjpurizthjzph "ritardo" tjijgitrjhit. Ritardo=késés. Ez eddig feltűnt. Megkérdeztem beszél e angolul, de nem volt szerencsém, így olaszul+mutogatva próbálta elmagyarázni, hogy mi van. A kézmozdulataiból először azt hittem, hogy kisiklott a vonat. Jól csinálhatta a mozdonyvezető, mert nem éreztem semmit. :) Aztán megkérdeztem egy nőt, aki szintén nem beszélt angolul, de őt legalább megértettem: valahol elgázolt egy embert a vonat. Azt is hozzátette, hogy ilyenkor 2-3 órás késésekre kell számítani...Mikor kiszálltam a vonatból, láttam, hogy volt olyan vonat, ami már több órát késett, először a mi vonatunkra is csak 40 percet írtak ki. Ezért úgy gondoltam, hogy biztos jó ideje történt a dolog és hamarosan újraindul a forgalom, ezért megvárom, max. akkor nem szállok ki Parmában. Elmentem addig WC-t keresni, mire visszaártem, már 90 perc késést írtak ki. Újratervezés-->ha már ott voltam Piacenza, majd Parma és ha belefér Modena a program. Így már Bolognának sem lett volna értelme, mert az se volt biztos, hogy 90 perc múlva elindul a vonat. Mivel még mindig fáztam, megvártam míg kinyit a McDonalds és vettem egy forró cappucinot, majd az állomás előtti térképet lefotózva indultam el várost nézni.

Park az álllomás előtt. A jobb alsó sarokban pedig egy bevásárlóközpont részlete, amibe beleépítették a romokat:)

Útközben összefutottam egy fehér angol bulldoggal. Mivel lassan mentem és a kutyó megállt megszagolgatni, ezért megsimogattam a ráncos buksiját. Imádom, ahogy néznek és közben röfögnek :).

A dóm a bal oldali képeken látható

Nagyon tetszett ez a kisváros: sok szép templom, turisták sehol, csak a helyiek sétáltak reggel az utcákon. Olyan sem volt még, hogy egyedül voltam egy templomban. Mikor beléptem a dómba, szinte félelmetes volt, hogy sehol senki, félhomály...Aztán hallottam valami beszédet, amire először azt hittem, hogy hangszóró, de aztán láttam, hogy egy elzárt kis részben megy a mise. Egyszer meg is ilyedtem, mikor hirtelen a monoton beszéldből felordított a pap valami olyasmit, hogy: "És halott!". A dóm előtti téren helyes kis vásár volt, ahol főleg virágokat és házi készítésű élelmiszereket árultak.

Kb. 1,5 óra alatt szép lassan körbe is jártam a belvárost. Mikor 10-re visszaértem a pályaudvarra, néztem egy nagyot: volt vonat ami 340!, több másik 180-200 percet késett, ami meg nem ennyit, azt törölték...Megláttam egy Bologna felé induló vonatot, de mire átértem a vágányhoz, azt is törölték... Fogalmam sem volt, hogy akkor most mi legyen, menjek vissza Milánóba és legyen a mai program az, vagy próbáljak eljutni Parmába és aztán csak haza érek valahogy. Egyszer fel is szálltam a milánói vonatra, mert úgy tűnt, hogy az indul hamarabb, de végül meggondoltam magam és leszálltam, mert kiírtak egy Bolognába induló vonatott, igaz 40 perc késéssel. Szerencsém volt, mert meg is jött, így kb. 3/4 12-re Parmában  voltam. A bizonytalan helyzet miatt nem sok, kicsit több mint két órám volt a városra.

Először a Dóm tér fele indultam, ahol bár fizetős volt, de bementem a keresztelő kápolnába. A képeken annyira nem látszik, de szép halvány rózsaszín kövekből épült.

A dómmal nem volt szerencsém, pont az orrom előtt csukták be a kaput a szieszta miatt...De aztán találtam egy másik templomot, ahol ugyan mise volt, de be lehetett menni. A belvárosi séta után a Parco Ducale felé vettem az irányt, amit még neten néztem ki.

Nagyon kellemes hely volt, főleg a közepén elhelyezkedő kis tó tetszett. Innen már sietnem kellett, hogy elérjem a Modenába induló vonatot, de hamar kiértem az állomásra. Útközben sok finomságot árusító boltot láttam: volt hentes, ahol igazi pármai sonkát árultak, cukrászda, aminek a kirakata tele volt húsvéti tojásokkal és süteményekkel.

Úton Modenába már nem bírtam a meleget, átvettem a térdnadrágomat. Nem gondoltam volna, hogy április elejére már ilyen meleg lesz. Modenába érve az első dolgom volt keresni egy térképet, amit lefotózhatok, mert fogalmam sem volt, hogy merre induljak.

Nem volt szerencsém itt sem a harangtoronnyal, mert a pármaihoz hasonlóan ezt is épp tatarozták. Nem mintha fel akartam volna mennni :), de legalább egy fotót jó lett volna készíteni. Először a dóm is zárva volt, de addig körbesétáltam a belvárost, mire visszaértem ki is nyitották. Nagyon tetszett! Semmi giccs, egyszerű téglafalak. Az ilyen templomokat szeretem igazán. Ráadásul olyan részeibe is be lehetett menni, amit másol lezárnak. Az állomásra menet először fagyit akartam venni, de aztán rájöttem, hogy szomjas is vagyok, így vettem egy kiwis jégkását. Ilyen finomat még nem ittam! A vonat szerencsére nem késett, bár Piacenzáig összeszedtünk 18 perc késést. 1 órát kellett várnom a Torinóba induló vonatra, így elmentem keresni egy postaládát, hogy feladjam Anyunak a szokásos képeslapot. Modenában különösen hiányzott az a +1 óra, amivel hamarabb eljöttem, de jó döntés volt, mert ha egy későbbivel jövök (aminél 9 percem elvileg lett volna az átszállásra), akkor lekésem a torinói vonatot, és kerülnöm kellett volna Milánó felé, ami +2 órás út lett volna. Az úton elnézegettem egy cicust, aki végig a gazdija ölében ült, nyugodtabban, mint egy ember a saját székében.

Végül csodák csodájára, de pontosan 21,40-re értünk Torinóba. 20 perc alatt haza sétáltam, majd rövid otthoni webcamerás bejelentkezés után hulla fáradtan estem be az ágyba.

Április 2 - Csokifesztivál megint :)

Mikor megtudtam, hogy csütörtökön, pénteken és szombaton lesznek óráim, még úgy voltam vele, hogy nem mindegy, hogy melyik három nap van a héten? Mostanra rá kellett, hogy jöjjek: nem! Valahogy szombatra előjön az az érzésem, hogy suli???most???De mivel a múlt szombatot sikerült kihagynom :), így erőt vettem magamon és bementem. Nem volt semmi extra, óra közben fordítgattam egy keveset. Viszont miután vége lett,  odamentem a tanárnőhöz és megkérdeztem, nem baj e, ha a következő negyedév első hetét kihagyom, mert haza szeretnék menni. Megint nagyon kedves volt és azt mondta, hogy semmi probléma, menjek nyugodtan. Így akkor szinte már biztos, hogy április 21-30 között leszek otthon. :)

Mivel annyira szép idő volt, nem volt szívem haza menni tanulni, így harmadszorra is kimentem a csokifesztiválra. Egész jól jártam, mert kóstolókat is osztogattak, így szereztem pár falatnyi Milka csokit, bonbont, meg sós rágcsálnivalót, aztán kiültem napozni egy fél órára. Nagyon meleg volt!!! Ha ilyen idő lesz, vagy még melegebb mielőtt hazamennék, gondban leszek, mert nem hoztam nyári ruhákat, csak egy-két darabot.

Persze miután hazamentem, akkor sem a fordításnak esetem neki először, hanem a vasárnapi Pármába és Bolognába tervezett kirándulásomhoz gyártottam a térképeket és néztem a menetrendeket. Szerettem volna hamarabb lefeküdni, hogy másnap legyen erőm 3,50-kor!!! felkelni, de csak éjfél után kerültem ágyba, annyi mindent kellett még elintézni.

Április 1 - Órák, vásárlás, Infopoint

Reggel már 7-kor! felkeltem, mert hajat akartam mosni és megnézni a Grace klinika legújabb részét még óra előtt. Érdekes volt nagyon! Már hónapokkal ezelőtt olvastam róla, hogy csinálnak egy musical epizódot, de nem gondoltam, hogy egy nagyon izgalmas részben valósítják meg. A legjobb az volt, hogy nem új dalokat énekeltek, hanem a sorozat 7 évadjának legnépszerűbb dalait énekelték a szereplők és ezek között ott volt több kedvenc számom is. Ami annyira nem tetszett, hogy oké, hogy musical epizód, de nem kellett volna mindenkire ráerőltetni, hogy énekeljen XD. Mivel egész hamar végeztem vele, így még "maradt" időm a Dr. Addison-ra is: bár ez azt jelentette, hogy míg ment a sorozat, közben öltöztem, reggeliztem, fésülködtem stb. 9,48-kor lett vége, így most odáig "süllyedtem", hogy 10,05-kor indultam el a suliba. De még ennyire sem kellet volna sietnem, mert mikor beértem az egyetemre, a tanárnő még sehol sem volt, végül csak 10,30-kor kezdődött el az óra.

Innen  aztán a Conad-ba mentem bevásárolni. Szerencsére volt olyan bögre, amit szerettem volna, igaz nem tehenes, mert az csak fül nélküli verzióban volt, de csak túlélem valahogy. :) Elnézelődtem egy ideig a sok húsvéti süti és óriási meglepetés tojások között. Persze amit kinéztem tojás, az 14 Euro volt, na ennyit játékért nem adok ki, inkább a H&M-ben nézek valamit. Még mielőtt haza mentem, beugrottam az Infopointba a statinomért. Persze most egy másik nő volt ott, aki az mondta, hogy az Erasmusosoknak nem kell online jelentkezni a vizsgára, csak a statinot+librettot kell vinni. Jó, hogy megint ugyanazt mondják...

Most nem a menzán ebédeltem, hanem elhatároztam, hogy csinálok végre tepsis krumplit. Jól elszórakoztam vele, hála a sütőnek, kb. 4 óra volt, mire kész lett. De megérte, mert a "joghurttejfölbe" mártogatva nagyon finom volt.

 Este a majdnem 3 hetes szünet előtti utolsó olasz óra volt. Sajnos, a tanár nem javította ki a teszteket, így még várni kell az eredményre, pedig már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lett. Elalvás előtt még fordítottam egy kicsit, persze nem sikerült annyit haladni, amennyit kellett volna. :(

Március 31 - Szabadnap...és takarítás

Reggel 10-kor indultam el a 10-kor kezdődő órámra. Nem siettem, mert tudtam, hogy úgy sem fog elkezdődni időben (olyan még nem volt). Odaérve láttam, hogy nem lesz óra, mert valami tájékoztató volt a tanároknak. Akkor mégis csak jól értettem két hete, hogy elmarad megint. Így hazamentem, hogy fordítsak, de nem lett belőle semmi, mert kicsit elaludtam. Ebéd után elmentem megvenni Anyunak is a csokit, amit kért (meg persze magamnak a banános fehér csokit:). Pisztáciásat szeretett volna, de olyan persze nem volt, így kókuszosat kap majd. De nagyon rendes volt az eladó csaj, még egy dobozt is kipakolt nekem, hogy megnézze van e. Végül nem bírtam ellenállni a kísértésnek és vettem még egy epres étcsokit is.

A trió..jól néz ki. Jöhetne még párszor ennyi :)

Mikor hazaértem alkottam egy nagyot...Tele volt a szekrény, ahova a kajákat, poharakat szoktam pakolni, így arrébb akartam pár dolgot rakni, hogy a csokikat lerakjam. Ekkor véletlen kicsúszott a tehenes porcelán bögre a kezemből és mivel kőpadlóm van, esélye sem volt szegénynek...:( Jó nagyon szólt mikor széttört. Így előrehoztam a nagytakarítást: felsöprés, porszívózás, felmosás...elszórakoztam vele egy ideig. Ahhoz már nem volt kedvem, hogy elmenjek a boltba, mert akkor tényleg elment volna az egész nap. Este boldogan újságoltam Anyunak, hogy másnak reggel bizony cappucinos nap lesz, csak épp azt felejtettem el, hogy nem lesz miből innom a cappucinot :( Mivel porcelán cuccokat nem hoztam ki, így érzékenyen érintett, hogy eltört. Csak remélhettem, hogy másnap kapok hasonlót.

Március 29-30 - Rohangálás, teszt és a csokifesztivál

Március 29, kedd

Délelőtt elmentem az Infopointba, hogy feljelentkezzek a vizsgámra és kinyomtassák nekem a statinomat (egy matrica, amit a vizsgára kell vinni). Statino: jöjjek vissza 2-3 nap múlva, akkorra kész lesz. Vizsga jelentkezés: nem működött a rendszer, ott álltam fél órát a semmiért...Végül a nő adott egy cetlit, hogy próbáljam meg otthon. Innen a pályaudvarra mentem, hogy megérdeklődjem van e akciós jegy 29 vagy 39 Euroért Velencéből Budapestre április 20-ra (megyek hazaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!! :). A netes oldaluk szerint van, az állomáson persze azt mondták nincs, csak 55 Euros normál jegy. Nagyon jó!!!

Az állomásra menet találtam ezt: tökéletes húsvéti ajandék lenne: alul csokitojás, felül meg egy bika :)

Mentem is haza gyorsan, Anya már várt is MSN-en. Elmeséltem, hogy mi van és míg elmentem ebédelni, ő otthon elment és megvette a jegyet. 29 Euros sajna nem volt, de a 39-esből elhozta az utolsót. Én komolyan nem tudom, hogy hány akciós jegy van 1 vonatra, ha 3 héttel az indulás előtt már nincs... Már csak azért aggódhatok, hogy megjön e a levél :S

Jól elment a nap a semmivel, így olaszra maradt kb. 1,5 órám tanulni...A teszt úgy érzem jobb lett, mint az előző, mert most a szövegek nagy részéből valamit legalább értettem és nem úgy volt, hogy se kép, se hang az összesnél. Csak a hallgatós rész nem ment, mert a teremben nagyon rossz a magnó, de a tanár mondta, hogy a többiek sem értették. A legutolsó feladat az mókás volt: 4 téma közül kellett választani és írni max 1,5 oldalt. Az írással is úgy vagyok, mint a beszéddel, hogy hiányos szókinccsel nem igazán megy. De fél oldalt csak összehoztam. Végül azt választottam, amiben egy olasz könyvről/filmről kellett írni. Mivel a "State buoni se potete"(Legyetek jók, ha tudtok) az egyik kedvenc filmem, ezért nem volt kérdés, hogy erről írok. Este szerettem volna menni Aperitivora, mert annyira jó volt a múltkor is, de nem éreztem jól magam, meg esett is, így aztán otthon maradtam.

Március 30, Szerda

Ezt a napot a fordításnak szántam, de ebéd után rossz voltam, nem tudtam ellenállni a kísértésnek és kimentem a csokifesztiválra. Egy hétig Torinó a csokifőváros! Volt itt minden: forró csokoládé, kerek csokoládé, legó csokoládé, fehér csokoládé, rózsaszínű csokoládé és még sorolhatnám órákig, de inkább beszéljenek a képek.

Persze jó drága volt minden, 1 egyszerű tábla kézműves csoki 3,5 Euro, a többiből is 10 dkg 4-8 Euro között mozgott. Így végül csak egy pici, 32 grammos epres fekete csokit vettem 1 Euroért. Este meg is ettem! Nem hiába drága (nekünk), nagyon-nagyon finom volt! Elhatároztam, hogy egy fehér csoki másnap még belefér :) . A nagy kedvenc az utolsó képen látható, általam CsokItáliának nevezett csokoládé-költemény volt. 13,5 méter hosszú, 14,000 kg csokoládéból készült mestermű, amire dísznek még Olaszország leghíresebb nevezetességeit is kifaragták! Anya csak annyit mondott, hogy neki Szardínia is elég lenne, de én beérném a Colosseummal is :)