A hétfői napot kb. 1 mondattal le lehetne írni: feküdtem az ágyban ölemben a laptoppal. De tényleg ennyi történt! Ott volt ugye a sok kép, amit ki kellett válogatni + jó kis izomlázam lett deréktól lefele a kirándulás miatt.:)Legmesszebb akkor mentem a szobámtól, mikor lementem a portára megkérdezni, hogy nem jött e levelem. Sajnos nem jött, ami eléggé érdekes, hiszen Anya múlt kedden, elsőbbségivel adta fel a jegyemet...
Kedden már összeszedtem magamat és megpróbáltam aktívabban eltölteni a napot, pl tanulással. Délután meg elmentem a pályaudvarra, hogy megvegyem a Milánó-Velence, Velence-Milánó útra a jegyemet, mert a Trenitalia honlapja szerint még volt akciós jegy. Mikor leértem a portára Laura már nyújtotta felém a borítékot: csak megjött és ott volt benne a jegyem is hazaaa!!! Szerencsém volt a jegyvásárlásnál is, mert tényleg volt még olcsó jegy az általam kinézett Eurostar vonatokra, így megúsztam Velencébe 18, vissza Milánóba meg 15 Euróból az amúgy 30 Eurós utat (vagy mehetnék Regionaleval 15 Euro körül, csak úgy 2 órával+várakozás több az út). Most végre nem felejtettem el megnézni, hogy milyenek a csomagmegőrzők. Ez azért érdekel, mert mielőtt megyek haza, Milánó főbb nevezetességeit meg szeretném nézni, de óriási bőrönddel nem igazán lenne kényelmes, így addig beadnám csomagmegőrzőbe, ha olyan, amibe befér :). Szerencsére itt is olyan volt, mint a Vatikánban, hogy nem zárható szekrények vannak, hanem raknak egy vonalkódot a bőröndre, mint a repülőtéren, aztán egy raktárba viszik.
Ha már így minden összejött, gondoltam megengedek annyit magamnak, hogy másik úton megyek haza és közben beugrok a H&M-be mindenféle vásárlási szándék nélkül :). Igazság szerint határozott elképzeléseim voltak: kellett valami olyan cucc, amit 25 fok felett is felvehetek, a hétvégére ugyanis 30 fok körüli időt jósoltak, ilyen melegre meg otthon a pakolásnál még nem számítottam, tehát nem hoztam ki semmi nyári ruhát+cipőt. A 40 perces nézelődés és 33 Euro elköltése után egy ruhával, egy pólóval és egy szandállal térhettem haza. Nagyon örültem a szerzeményeknek, mert ritkán talál az ember olyat, ami pont jó és még nem is drága. Nálam ez általában hetekig tartó keresgélést jelent, ha venni szeretnék valamit. Mivel jól elszórakoztam az időt, habár főzést terveztem estére, inkább beugrottam a menzára, mert este várt még az Aperitivo. Annyira sok kedvem nem volt menni, mert még köhögtem + ott van a fordítani való, de több embernek megígértem + a nyári egyetemekről is szerettem volna megtudni ezt-azt Leonardotól (őt a múltkori Aperitivon ismertük meg). Fél 10 fele értem le, rögtön a bejáratnál Leonardoba+az egyik haverjába, Andreába futottam. Vera + Dia még ekkor nem értek le, így addig megbeszéltük, ami érdekelt a nyári egyetemekkel kapcsolatban. Nem sokkal később befutottak a lányok is. Most nem vettem semmit, mert nem akartam költeni, de a fiúk rendesek voltak, és meghívtak minket egy chupitora (=feles), rum-körtét kaptunk (egy pohárka rum, utána 1 pohárka körtelé). Éjfél fele Veráékkal el is indultunk hazalfele, úgyhogy nem voltam lenn sokáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése