Mivel mostanában szinte mindig a koliban vagyok, így sok említésre méltó dolog nincsen.
Viszont azt hiszem elért a vizsgapánik...Próbálom olvasni a könyveket és szótárazok egész nap, de sokat nem haladok, így már szinte biztos, hogy nem fogom időre befejezni. Ha magyarul lenne, meg sem kottyanna ez a pár száz oldal, mi ez az avar anyagismeretes, vagy honfoglaláskoros bibliográfiákhoz képest. XD De így, hogy lefordítani is nehéz, aztán még megérteni és valahogy majd el is kell mondani...Vááá! Csak az vigasztal, hogy utána megyek haza, és vár 8+2 fél nap otthon. Lassan el kell kezdenem a beosztást csinálni, hogy melyik nap mit akarok majd csinálni, mert annyi tervem van. Anya azt már írogatja, hogy mit akarok enni (cigánypecsenye, csirkepaprikás, körözött, túrós csusza és sushi szerepel az elsők között), így nekem legalább nem kell. :)
Szerdán elmentem a LIDL-be vásárolni, mert minden innivalóm elfogyott. Persze szatyrot nem vittem, mert ugye csak 1 üveg vizet és üdítőt akartam venni...ebből lett még 1 doboz tej, gyümölcslé, műzli, meg pár energiaital is. Alig bírtam hazahozni.
Csütörtökön 10-től óra volt, amin nagyrészt fordítottam. Ma sikerült megdönteni az eddigi 20 fős rekordot az órán résztvevők számát illetően. A terem ugye 240 fős. Az első 1-2 hétben a fele biztos tele volt, de ma (leszámítva az a két leányzót akik 20 perc késéssel érkeztek, majd kb. 30 perc után leléptek) a tanárnőn és rajtam kívül 8-an, azaz nyolcan voltunk!!! No comment...
Este hivatalos lettem volna Verához+Diához vacsira, de mivel az órát is végigprüszköltem és köhögtem, így végül lemondtam és itthon töltöttem az estét.
A következő sztori még a március 22-ei Aperitivon történt, csak mindig elfelejtettem leírni és inkább a kollégáknak lesz érdekes, de muszáj megosztanom (legalább kitölti a helyet :). Ugye az Aperitivo lényege, hogy minél több különböző országból érkezett emberkéket megismerjünk. Így nekem is sikerült beszédbe elegyednem néhány sráccal ongolul, vagy ha úgy tetszik anglaszul (ezt a nyelvet beszélem én, kár hogy nincs belőle nyelvvizsga XD ). Az egyikük feltett nekem pár olyan kérdést, amire este 11 tájban egy olasz bárban igazán nem voltam felkészülve: "Mi ugye akkor a hunok leszármazottai vagyunk?", ez meg a kedvencem: "Te hunnak érzed magad?". Hmmmm...csak ennyit tudtam kinyögni, majd hosszas hallgatásba kezdtem, hogy összeszedjem a gondolataimat és megpróbáltam nem nevetni. Végül annyit mondtam, hogy csak a név hasonló és bármilyen meglepő, de nem érzem magam hunnak, magyar vagyok! 100%-ig biztos vagyok benne, hogy másnap egy szóra sem fog emlékezni, de én megtettem a tőlem telhetőt! :)
Viszont azt hiszem elért a vizsgapánik...Próbálom olvasni a könyveket és szótárazok egész nap, de sokat nem haladok, így már szinte biztos, hogy nem fogom időre befejezni. Ha magyarul lenne, meg sem kottyanna ez a pár száz oldal, mi ez az avar anyagismeretes, vagy honfoglaláskoros bibliográfiákhoz képest. XD De így, hogy lefordítani is nehéz, aztán még megérteni és valahogy majd el is kell mondani...Vááá! Csak az vigasztal, hogy utána megyek haza, és vár 8+2 fél nap otthon. Lassan el kell kezdenem a beosztást csinálni, hogy melyik nap mit akarok majd csinálni, mert annyi tervem van. Anya azt már írogatja, hogy mit akarok enni (cigánypecsenye, csirkepaprikás, körözött, túrós csusza és sushi szerepel az elsők között), így nekem legalább nem kell. :)
Szerdán elmentem a LIDL-be vásárolni, mert minden innivalóm elfogyott. Persze szatyrot nem vittem, mert ugye csak 1 üveg vizet és üdítőt akartam venni...ebből lett még 1 doboz tej, gyümölcslé, műzli, meg pár energiaital is. Alig bírtam hazahozni.
Csütörtökön 10-től óra volt, amin nagyrészt fordítottam. Ma sikerült megdönteni az eddigi 20 fős rekordot az órán résztvevők számát illetően. A terem ugye 240 fős. Az első 1-2 hétben a fele biztos tele volt, de ma (leszámítva az a két leányzót akik 20 perc késéssel érkeztek, majd kb. 30 perc után leléptek) a tanárnőn és rajtam kívül 8-an, azaz nyolcan voltunk!!! No comment...
Este hivatalos lettem volna Verához+Diához vacsira, de mivel az órát is végigprüszköltem és köhögtem, így végül lemondtam és itthon töltöttem az estét.
A következő sztori még a március 22-ei Aperitivon történt, csak mindig elfelejtettem leírni és inkább a kollégáknak lesz érdekes, de muszáj megosztanom (legalább kitölti a helyet :). Ugye az Aperitivo lényege, hogy minél több különböző országból érkezett emberkéket megismerjünk. Így nekem is sikerült beszédbe elegyednem néhány sráccal ongolul, vagy ha úgy tetszik anglaszul (ezt a nyelvet beszélem én, kár hogy nincs belőle nyelvvizsga XD ). Az egyikük feltett nekem pár olyan kérdést, amire este 11 tájban egy olasz bárban igazán nem voltam felkészülve: "Mi ugye akkor a hunok leszármazottai vagyunk?", ez meg a kedvencem: "Te hunnak érzed magad?". Hmmmm...csak ennyit tudtam kinyögni, majd hosszas hallgatásba kezdtem, hogy összeszedjem a gondolataimat és megpróbáltam nem nevetni. Végül annyit mondtam, hogy csak a név hasonló és bármilyen meglepő, de nem érzem magam hunnak, magyar vagyok! 100%-ig biztos vagyok benne, hogy másnap egy szóra sem fog emlékezni, de én megtettem a tőlem telhetőt! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése