Április 3 - Piancenza, Parma, Modena

Normális esetben nem ez lett volna a bejegyzés címe, mert eredetileg Parmát és Bolognát akartam megnézni ezen a napon. Még a Rómás kiruccanásomból maradt 1 nap a vonatbérletemből, amit április 8-ig fel kellett használnom. Ezért az utóbbi napokban bőszen nézegettem a térképet, hogy hova is kéne menni. Valami messzebb lévő, de 1 nap alatt oda-vissza megjárható várost kerestem. Milánó és Genova így kiestek, mert oda olcsóbb, ha nem bérlettel megyek, ezért esett a választás Bolognára és egy gyors vizit erejéig Parmára.

Sajnos a bérletet csak a Regionale és IC-vonatokra lehet felhasználni, az Eurostarokra nem, így igen korán kellett elindulnom ahhoz, hogy nagyjából meg is tudjam nézni a városokat. 3,45-kor csörgött a telefon, először azt sem tudtam hol vagyok és miért kéne nekem ilyenkor felkelnem. Kb. 10 percbe telt, mire kikászálódtam az ágyból, majd gyorsan összepakoltam mindent a hátizsákomba. Majdnem fél 5 volt mire elindultam, először az itthoni papucsomban :). Miután bezártam a szobám ajtaját, akkor eszméltem rá, hogy hoppá, nem ártana inkább tornacipőbe menni. Az út a pályaudvarra most nem volt annyira zökkenőmentes. Előző nap ugye szombat volt, a bulik éjszakája, így egy rakat részeg ember, fiatal volt az utcákon. Egyszer egy láthatóan részeg srác felém ordított egy olasz káromkodást, de szerencsére nem közelített meg (mert volna...). Aztán a pályaudvarnál meg egy férfi üldözött egy másikat...De végül időben kiértem, megtaláltam a Milánóba induló vonatot, kerestem egy jó helyet, időben kitöltöttem a vonatbérletemet, aztán megpróbáltam pihenni egy kicsit. Minden rendben ment, pontosan ért be a vonat Milánóba, így elértem a csatlakozást.

Ezzel a vonattal mentem tovább. Eddig csak az alsó részén ültem, de most elhatároztam, hogy kipróbálom milyen felül: melegebb volt jóval, mint az alsó szinten. :) Milánóban eléggé fáztam, ezért vaciláltam, hogy menjek egyenest Bolognába és Parmát majd Modenával legközelebb megnézem, vagy tartsam magamat az eredeti tervhez. Piacenzáig ( kb. fél órára volt Parmától) nem sikerült eldöntenem a dolgot, így a sors eldöntötte helyettem is. Már gyanús volt, hogy kicsit többet állunk a kelleténél, amikor egyszer csak jött a kalauz és magyarázni kezdtett valamit, amiből én kb. ennyit értettem: gejrgjtrphjpurizthjzph "ritardo" tjijgitrjhit. Ritardo=késés. Ez eddig feltűnt. Megkérdeztem beszél e angolul, de nem volt szerencsém, így olaszul+mutogatva próbálta elmagyarázni, hogy mi van. A kézmozdulataiból először azt hittem, hogy kisiklott a vonat. Jól csinálhatta a mozdonyvezető, mert nem éreztem semmit. :) Aztán megkérdeztem egy nőt, aki szintén nem beszélt angolul, de őt legalább megértettem: valahol elgázolt egy embert a vonat. Azt is hozzátette, hogy ilyenkor 2-3 órás késésekre kell számítani...Mikor kiszálltam a vonatból, láttam, hogy volt olyan vonat, ami már több órát késett, először a mi vonatunkra is csak 40 percet írtak ki. Ezért úgy gondoltam, hogy biztos jó ideje történt a dolog és hamarosan újraindul a forgalom, ezért megvárom, max. akkor nem szállok ki Parmában. Elmentem addig WC-t keresni, mire visszaártem, már 90 perc késést írtak ki. Újratervezés-->ha már ott voltam Piacenza, majd Parma és ha belefér Modena a program. Így már Bolognának sem lett volna értelme, mert az se volt biztos, hogy 90 perc múlva elindul a vonat. Mivel még mindig fáztam, megvártam míg kinyit a McDonalds és vettem egy forró cappucinot, majd az állomás előtti térképet lefotózva indultam el várost nézni.

Park az álllomás előtt. A jobb alsó sarokban pedig egy bevásárlóközpont részlete, amibe beleépítették a romokat:)

Útközben összefutottam egy fehér angol bulldoggal. Mivel lassan mentem és a kutyó megállt megszagolgatni, ezért megsimogattam a ráncos buksiját. Imádom, ahogy néznek és közben röfögnek :).

A dóm a bal oldali képeken látható

Nagyon tetszett ez a kisváros: sok szép templom, turisták sehol, csak a helyiek sétáltak reggel az utcákon. Olyan sem volt még, hogy egyedül voltam egy templomban. Mikor beléptem a dómba, szinte félelmetes volt, hogy sehol senki, félhomály...Aztán hallottam valami beszédet, amire először azt hittem, hogy hangszóró, de aztán láttam, hogy egy elzárt kis részben megy a mise. Egyszer meg is ilyedtem, mikor hirtelen a monoton beszéldből felordított a pap valami olyasmit, hogy: "És halott!". A dóm előtti téren helyes kis vásár volt, ahol főleg virágokat és házi készítésű élelmiszereket árultak.

Kb. 1,5 óra alatt szép lassan körbe is jártam a belvárost. Mikor 10-re visszaértem a pályaudvarra, néztem egy nagyot: volt vonat ami 340!, több másik 180-200 percet késett, ami meg nem ennyit, azt törölték...Megláttam egy Bologna felé induló vonatot, de mire átértem a vágányhoz, azt is törölték... Fogalmam sem volt, hogy akkor most mi legyen, menjek vissza Milánóba és legyen a mai program az, vagy próbáljak eljutni Parmába és aztán csak haza érek valahogy. Egyszer fel is szálltam a milánói vonatra, mert úgy tűnt, hogy az indul hamarabb, de végül meggondoltam magam és leszálltam, mert kiírtak egy Bolognába induló vonatott, igaz 40 perc késéssel. Szerencsém volt, mert meg is jött, így kb. 3/4 12-re Parmában  voltam. A bizonytalan helyzet miatt nem sok, kicsit több mint két órám volt a városra.

Először a Dóm tér fele indultam, ahol bár fizetős volt, de bementem a keresztelő kápolnába. A képeken annyira nem látszik, de szép halvány rózsaszín kövekből épült.

A dómmal nem volt szerencsém, pont az orrom előtt csukták be a kaput a szieszta miatt...De aztán találtam egy másik templomot, ahol ugyan mise volt, de be lehetett menni. A belvárosi séta után a Parco Ducale felé vettem az irányt, amit még neten néztem ki.

Nagyon kellemes hely volt, főleg a közepén elhelyezkedő kis tó tetszett. Innen már sietnem kellett, hogy elérjem a Modenába induló vonatot, de hamar kiértem az állomásra. Útközben sok finomságot árusító boltot láttam: volt hentes, ahol igazi pármai sonkát árultak, cukrászda, aminek a kirakata tele volt húsvéti tojásokkal és süteményekkel.

Úton Modenába már nem bírtam a meleget, átvettem a térdnadrágomat. Nem gondoltam volna, hogy április elejére már ilyen meleg lesz. Modenába érve az első dolgom volt keresni egy térképet, amit lefotózhatok, mert fogalmam sem volt, hogy merre induljak.

Nem volt szerencsém itt sem a harangtoronnyal, mert a pármaihoz hasonlóan ezt is épp tatarozták. Nem mintha fel akartam volna mennni :), de legalább egy fotót jó lett volna készíteni. Először a dóm is zárva volt, de addig körbesétáltam a belvárost, mire visszaértem ki is nyitották. Nagyon tetszett! Semmi giccs, egyszerű téglafalak. Az ilyen templomokat szeretem igazán. Ráadásul olyan részeibe is be lehetett menni, amit másol lezárnak. Az állomásra menet először fagyit akartam venni, de aztán rájöttem, hogy szomjas is vagyok, így vettem egy kiwis jégkását. Ilyen finomat még nem ittam! A vonat szerencsére nem késett, bár Piacenzáig összeszedtünk 18 perc késést. 1 órát kellett várnom a Torinóba induló vonatra, így elmentem keresni egy postaládát, hogy feladjam Anyunak a szokásos képeslapot. Modenában különösen hiányzott az a +1 óra, amivel hamarabb eljöttem, de jó döntés volt, mert ha egy későbbivel jövök (aminél 9 percem elvileg lett volna az átszállásra), akkor lekésem a torinói vonatot, és kerülnöm kellett volna Milánó felé, ami +2 órás út lett volna. Az úton elnézegettem egy cicust, aki végig a gazdija ölében ült, nyugodtabban, mint egy ember a saját székében.

Végül csodák csodájára, de pontosan 21,40-re értünk Torinóba. 20 perc alatt haza sétáltam, majd rövid otthoni webcamerás bejelentkezés után hulla fáradtan estem be az ágyba.