Február 15 - A nagy utazás, Part II.

Tegnap tehát ott hagytam abba, hogy volt a határ ellenőrzés. Na ezt még egyszer eljátszották, a horvát-szlovén határon. Csak akkor egy csapat G.I Jane jött :). De tényleg úgy néztek ki: fegyver, bilincs, headset, walkie talkie+érdekes sapkájuk volt. Szerencsére az olasz határánál nem volt megint ellenőrzés , akkor "csak" az olasz kalauz jött.

Direkt beállítottam a telefonom még otthon, hogy reggel véletlen se felejtsek el leszállni Mestrében, de nem volt szükség ébresztésre, fél 5-től nagyjából magamnál voltam. 7,03-ra pontosan beértünk, leszállásban segített két magyar férfi is, ezúton is köszönöm nekik! Egyikükkel, Istvánnal Milánóig ráadásul együtt utaztam tovább. Mestrében kiderült, hogy van egy korábbi Eurostar vonat Milánóba, így arra vettem jegyet (olaszul!!!), hogy tuti elérjem a csatlakozást. Aztán megrohamoztam az újságost, ahol megvettem a régóta áhított olasz Vogue-omat normális áron. Jó, persze ahhoz drága, hogy minden hónapban megvegyem, de otthon 2x ennyiért árulják. Jó lesz gyakorolni az olaszt:) Itt jut eszembe: Edit! Van benne egy reklám, amin kölyök fehér tigris van! Majd linkelek képet:).Aztán vettem egy igaz olasz cappucinot, hogy valami felmelegítsen.

Gyorsan hazatelefonáltam anyunak, hogy ne aggódjon, aztán mentem megkeresni a vágányt, ahonnan a vonat indult tovább. Istvánt is megtaláltam, nem is tudom mi lett volna, ha nem segít. A vonat persze, hogy az állomás másik feléről indult, és persze, hogy aluljáró volt és sehol egy lift. Így csomagot cseréltünk, én vittem az ő kis bőröndjét, ő meg az én "lakókocsimat". Így is elég volt a maradék 18 kg cuccot+ bőröndöt 2 emeletnyi lépcsőn át cipelni. Megpróbáltunk egy helyre ülni, habár külön kocsiba szólt a jegyünk. De persze jöttek aztán oda. Mókás volt 5 kocsin átvonszolni a bőröndöt, de szerencsére segített nekem megint...Sajna egy olyan helyre szólt a jegyem, ahol 4/3-ember már ült és én ültem belül. Alig fértem el, de viszonylag hamar eltelt az út Milánóig. Érdekes arcok ültek körülöttem: velem szemben srácon D&G szemüveg, mellettem lévő lánynak meg (aki nálam tuti fiatalabb volt) Louis Vuitton táskája és Iphone-ja volt...nesze neked válság!

Főleg gyárak és szőlőskertek mentén haladt a vonat (jajj mennyi finom borocska lesz abből :D ), de elmentünk egy tehenészet mellett is! Itt a fekete-fehér tehenek vannak divatban, ahogy láttam :)



A milánói pályaudvar egyik része



Milánóba érve búcsút vettem Istvántól és megkerestem a Torióba induló vonatot. A pályaudvar jó nagy és akadt pár szuper vonat is.



Ezzel a vonattal jöttem Milánóig

Jó, hogy volt egy korábbi vonat, mert késett ez is. De hamar megtaláltam a torinói vonatot, ráadásul egy "alacsonypadlós" járat volt és pont találtam egy 1 székes részt, ahol jól elfértem a csomaggal. Csak nagyon hideg volt az egész úton.

Torinóba pontosan ért a vonat. Az állomáson kicsit elvesztem, elég labirintus szerű, de csak sikerült buszjegyet is venni. Zuhogott az eső, de ez sem szegte kedvemet, hiszen a lehető leghamarabb sikerült ideérnem. Hamar jött is a busz. Szerencsére két kis srác segített kilyukasztani a jegyemet, örültem, hogy legalább az ajtóban megálltam a bőrönddel. Sajnos 1 megállóval hamarabb szálltam le, így többet kellett cipekedni, de így is egész hamar megtaláltam a kolit, ő az:

Jó volt, hogy a portás hölgy, Laura, tudta, hogy ki vagyok. Olaszul beszélt, amit nagyjából értettem is, de azért hívott egy olasz srácot, Matteot, aki angolul segített elintézni a hivatalos teendőket. Kifizettem az első hónapot, a kauciót és még egy kolis pólót is kaptam:) Aztán megmutatta mi hol van, sőt még egy kölcsön netkábelt is szerzett nekem és beállította a gépemen a netet, hogy be tudjak jelentkzezni itthonra. Miután ez is megvolt, elindultam a városba hátizsákkal és térképpel: Vodafone-bevásárlás-netkábel, ezt el kellett intézni gyorsan. Már otthon böngésztem az itteni díjcsomagokat, nagy szerencsémre van is egy olyan, amivel viszonylag olcsón beszélhetek a saját országommal, így azt választottam. 20 Euro volt a SIM, de ezt a 20-at le is beszélhetem. Ezután egy Conad nevű bolt felé vettem az irányt, amit Matteo ajánlott. Félig sikerült bevásárolnom, 20 Eurót költtem itt is, de ennek nagy része háztartásban szükséges dolgokra ment el, amire nem nagyon kell majd költenem ezután, pl. bögre:)

Meglepetésemre az átlagos olasz termékek nem drágábbak, mint otthon. A világmárkákkal már nem ez a helyzet, de azért nem vészes. Hazafele egy másik úton jöttem, hogy megézzem az egyetemet, de már térkép nélkül. Gyorsan beugrottam még netkábelért, ami 5 euró volt. Itthon elpakoltam amiket vettem. kipucoltam a mosdót. Este még beszéltünk Anyuval webkamerán, közben elnyammogtam a spenótos lasagna-t, amit az útra csinált. Nagyon kellett már valami kaja, egész nap csak 4-5 pogácskát ettem (pogácska = kicsi, kb. 2 cm átmérőjű pogácsa). Blogot írtam, aztán 11 után bezuhantam az ágyba és hamar el is aludtam!