Szerdán Bálint Milánóba ment, én viszont maradtam Torinóban, mert a vizsgát mégis csak ki kell pihenni. Reggel azért felkeltem, hogy bemutassam Laurának, a portás nőnek, majd visszabújtam aludni. A nap további részét a semmittevés jellemezte. Késő délután mikor épp indultam volna az állomásra Bálintért, jött a telefon tőle, hogy van egy kis gond, elhagyta a vendégszoba kulcsát...Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, és hogy miként fogjuk ezt előadni a portán, de végül nem lett nagy gond, adtak egy pótkulcsot, amiről csináltatni kellett egy másolatot. Ilyenkor jól jön az olaszok lazasága. :)
Este még elmentünk volna boltba ha nyitva lett volna, mert persze elfelejtettem, hogy szerda délután az élelmiszerboltok bezárnak. Ezt már annyira nem szeressük...Vacsora után elmentünk egyet fagyizni, majd lesétáltunk a Póig. Végül egész normális időben sikerült is elaludnom, amire ritkán volt példa az utóbbi időben.
Csütörtökön sem indult végre olyan korán a nap, 8 körül kezdtük a torinói városnézésünket. Piazza San Carlo, Piazza Castello, Dóm, római városkapu és a bolt volt az első menet, ami után hazaugrottunk ebédelni.
Ebéd után megújult erővel és egy citromos jégkásával folytattuk tovább a városnézést a Pó túlpartján: Villa della Regina, Monte dei Cappucini és a szép torinói panoráma következett, majd visszatértünk a másik oldalra, ahol először a Parco del Valentinot jártuk be. Cicákkal is találkoztam ezen a napon: a képen látható kis "Csövi" a Villa della Regina egyik falának nyílásában bújkált, a Borgo Medievaleban pedig egy vörös-fehér, óriásira nőtt (inkább hízott) macskát simogattam meg. Akartam róla is képet berakni, de erre nem fért be! :)
És ezután jött a várva várt lényeg: a Museo dell'Automobile, vagyis az Autó Múzeum. Láttam képeket róla, meg hallottam, hogy szupert, de azt nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog. A belépő 6 Eurot kóstált, ami még kifizethető és egy ilyen kiállításért abszolút megéri. Vannak itt autók a kezdetektől egészen a modern csodákig, ültünk egy kisvasút-szerűségen, ami míg körbeért, azt mutatta be, hogy készül ma egy kis Fiat, de a nagy kedvenc a Forma 1 történetét bemutató terem volt. A legkorábbi autóktól a a 2006 vagy 2007-es Ferrariig bemutatták a világbajnok kocsik egy részét, amit fény-, és hangtechnikai megoldások nagyon feldobtak, ráadásul lett közös fotóm (papír) Michael Schumacherrel is. Minden autóhoz megtalálták az abszolút hozzáillő díszletet és zenét, ezért nem olyan volt, mint egy múzeum, hanem mint egy élmény park, vagy nem tudom rá a jó szót.
Este Bálint még fel akart menni a Mole Antonelliana tetejébe, hogy lefotózza a tájat, addig én hazaugrottam, hogy beszéljek Anyuval, mert az esti terveket átalakította, hogy Bálint gépe elromlott, így kimentünk az Auchanba venni egy újat. Ő ugyanis Torinó után még menni akart tovább Pisába és Firenzébe, oda pedig gép nélkül nem éri meg, annyira szép. E miatt későn értünk haza, ami mondjuk nekem még annyira nem volt vészes, mert másnap megint csak maradtam itthon, viszont Bálint az 5,20-as vonattal készült Cinque Terrébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése