Reggel 6-ra állítottam be az ébresztést, hogy valamennyit aludjak is, de legyen időm átolvasni még legalább a kijegyzetelt részeket. Ezt nagyjából sikerült is, viszont nem igazán éreztem jól magam, éhes voltam, de enni nem tudtam...tehát megvolt a szokásos vizsga előtti állapot. Ami csak rosszabb lett, mikor beértem a terembe, egy fél kis paninot magamba erőltettem, nehogy rosszul legyek. Találkoztam Stefanoval is (az Indiana Jones-os tetkós srác, aki Szegedre szeretne jönni Erasmussal), próbált bíztatni, hogy ne aggódjak, ami jól esett, csak nem igazán használt akkor. Hamar meg is jött a tanárnő és elkezdte a névsorolvasást, amiből kiderült, hogy aki az első volt a listán nem jött el, így én fogok rögtön kezdeni. Most mivel egyedül vizsgáztatott és többen voltunk, mint a múltkor, voltak akik átcsúsztak másnapra.
Vicces volt mikor odaültem az asztalhoz, a tanárnő először olaszul kezdett hozzám beszélni és csak az indexem láttán váltott angolra, mert hogy az Erasmusosoké más színű, ebből esett le neki, hogy nem olasz vagyok... Nem jött be az sem amit reméltem, hogy az olasz könyvből fog kérdezni: először az angolt nyitotta ki és bökött rá egy képre (amin kb. pár centis kőfal alapok látszottak a rossz minőségű fekete-fehér fénymásolaton), hogy az mi és hol található. Örülnék én annak, ha mindent így tudnék..., de szerencsére kiszúrtam a kép mellett a lelőhelyet, így ez még ment, a továbbiak már kevésbé. Aztán szerintem látta, hogy célszerűbb lenne, ha a másik könyvből kérdezne, így mondta, hogy válasszak egy témát és meséljek arról. Mivel otthon is a viseletből vizsgáztam és amúgy is a fibulák a kedvenceim, ezért persze, hogy azt választottam. De ez sem ment annyira jól, mert volt, hogy nem értette/félreértette amit mondtam, vagy éppen olyat kérdezett amit nem tudom, hogy honnan kellett volna tudnom, mert hogy a könyvben nem volt benne...Végül a 30/24 pontot kaptam, tehát bőven átmentem, de nem sikerült olyan jól, mint az előző. Miest kijöttem a teremből, ment a telefon Anyának, hogy ne aggódjon tovább, aztán hazamentem átöltözni, mert közben nagyon meleg lett.
Ebédelni a menzára mentem, de nem igazán tudtam enni még mindig. Délután sajnos nem volt időm aludni, mert pakolni, takarítani kellett, mert elég nagy kupi halmozódott fel a vizsga előtti napok óta.
Estére vártam Bálintot, aki a 0,10-es vonattal érkezett meg. Nem volt egyszerű addig fennmaradni és kisétálni az állomásra, de csak sikerült. Hazafele egy olyan úton jöttünk, ami közben elmentünk Torinó belvárosának főbb nevezetességei mellett. Miután beértünk a koliba és megkapta a vendégszoba kulcsát, még figyelmeztettem, hogy ha hangos szirénázást hall, ne pánikoljon, mert valószínűleg a tűzjelző tévesen bekapcsolt (aznap ugyanis megint volt egy jó 5 perces riasztás). Szépen visszavonult mindenki aludni, lehetett vagy hajnali 2 és egyszer csak bekapcsolt megint. El sem akartam hinni, hiszen olyan még nem fordult elő, hogy 1 napon belül kétszer is riasztott volna, ráadásul nem tudták kikapcsolni, mert persze nem történt semmi, így ment vagy 15 percig az idegesítő hang...A koli sikeresen bemutatkozott :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése