Teljesen átlagos napnak indult ez a péntek: reggel nem aludtam sokáig, felkeltem hogy tanuljak. Amikor már elegem volt, nekiálltam blogot írni, hogy behozzak valamennyit a lemaradásból. Így elvoltam kb. 1 óráig, amikor fogtam magam, felöltöztem és lementem a menzára ebédelni. A menza viszont zárva volt...sőt a környező boltok is! Most fogalmam sem volt, hogy már megint milyen ünnep lehet, viszont nagyon éhes voltam, így elmentem valami ebéd félét szerezni a városba, mert otthon csak tészta volt és krumpli. De azt a 2 órát míg elkészül a tepsis burgonya nem volt erőm kivárni...A bárok, éttermek ilyenkor nyitva szoktak lenni, de aranyáron tudtam volna normális kaját venni, McDonaldsba meg nem akartam menni, az az utazások vésztartaléka. Végül kikötöttem egy kebabosnál, ahol falafel szendvicset rendeltem, mert hogy az "csak" 3 euro és egy kis zöldséget is raknak bele. Kellett várnom pár percet, mire elkészítették, mert frissen sütötték a falafelt bele, addig mondta az pultos csaj, hogy nyugodtan üljek le. Az üzletnek igazi egyiptomi hangulata volt, még a zene is passzolt az üzlethez. A szendvicset végül elvittem és otthon ettem meg. Teljesen más íze volt, mint az otthoni falafelnek, és a méretéhez képes nagyon laktató, pedig először azt hittem, hogy nem fogok jól lakni vele. Közben rákerestem a neten, hogy milyen nap is volt aznap, és kirderült, hogy Torinó június 24-én a város patrónusát, San Giovannit ünnepli.
A kis kiruccanás után újra nekiálltam tanulni egész estig. Egy idő után viszont elegem lett a zajból és kinéztem az ablakon, hogy mi ez a nagy tömeg, ami a koli melletti utcán vonult. Ekkor láttam, hogy a Piazza Vittorio Veneton, Torinó legynagyobb terén megint valami buli van. Kicsit vaciláltam a tanulás miatt, de végül úgy döntöttem, hogy lenézek, mert kihagytam már több hasonló rendezvényt is.
Nem volt rossz ötlet, mert ilyenkor mindig osztogatnak valamit, most épp energiaitalt kaptam, aminél jobban vizsga előtt nem tudtam volna örülni semminek sem. Épp egy fiatal srác énekelt, nem is rossz számokat, hallgattam volna szívesen még egy ideig, de mire leértem a színpadhoz a Pó partjára, pont befejezte. Elvileg az egyik hídnál görögtűz is ment, de a kivetítőn kívül nem láttam belőle sokat, mert a kedves olasz barátaink nem hagytak helyet a korlátnál, hogy esetleg mások is odaférjenek és csináljanak 1-2 fotót...
Visszafele, majd később otthonról is hallottam, hogy stílust váltottak, és opera ill. komolyzenei dalokat játszottak ezután: ment a Nabuccoból a Va pensiero, valamint Andrea Bocelli és Sarah Brightman híres duettje a Time to say goodbye. Tüzijáték is volt, de abból sajnos sokat nem láttam, mert az épületek pont takarták.
Kicsit még tanultam, majd valamikor éjfél után lefeküdtem aludni, hogy másnap bírjam a hajrát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése