Reggel 5,20-kor szépen felkeltem, és gyanútlanul bekapcsoltam a gépet, hogy megnézzek pár dolgot. Az időjárás jelentésnél aztán néztem egy nagyot: előző este óta "csöppet" megváltoztatták az adatokat, a napsütés és meleg helyett hűvös, esős időt jósoltak Savona környékére. Így átöltöztem, hogy ne fagyjak meg, aztán elindultam az állomásra a 6,20-as vonathoz.
Az út pocsék volt: valamiért nem éreztem jól magam, így rádőltem a mellettem lévő székre, hogy pihenjek, de kénytelen voltam felkelni, mert jött egy kis család és mellém ültették be a kisgyereket (másol is volt hely...), aki sem nyugton, sem csöndben nem akart maradni, végül a saját babakocsijában aludt el, persze akkor már majdnem Savonába ért a vonat. Az úton végig borult volt az ég, néhol csöpögött, de azért reménykedtem, hiszen a Cinque Terrés kirándulás is így indult, bár esni akkor nem esett.
Savonába érve a helyzet semmit sem változott, meleg volt, de borult az ég, ittam egy kávét, hogy felébredjek, majd elindultam a belváros felé.
Az állomástól viszonylag egyszerűen letaláltam a tengerpartra, közben vettem egy sajtos focacciát. Az erődbe (Fortezza del Priamar néven fut) ingyen be lehetett menni, de az itt található Régészeti Múzeum nyitására kicsit várnom kellett, addig körbejártam belül is az erődöt. A belépő nem volt sok, 2,5 Euro, de a kiállítás sem volt különösebben látványos. Két teremben meghagyták a feltárt felszínt, volt pár tárló főleg középkori kerámiával, de akadt pár római mozaik és terra sigillata is. Kifele vettem észre, hogy a bejáratnál épp ment az ásatás, ott söprögetett néhány diák. :)
Míg az erőd tetején sétáltam, kisütött a nap, így kezdtem örülni, hogy mégis lesz értelme átmenni Finale Ligureba, de mire kijöttem, újra beborult és elkezdett esni az eső...Elsétáltam a kikötőig, ahol elállt, de nem sokkal később már annyira zuhogott, hogy kénytelen voltam felvenni az esőkabátomat. Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz ma tengerpartozás, nem vonatozok át egyik közeli kisvárosba sem, hanem egy gyors városnézés után inkább hazamegyek egy korábbi vonattal.
Ezen a képen látszik, hogy mennyire reménytelen volt a helyzet, pont arra fele volt a legszürkébb az ég, amerre én mentem volna...Itt azért mégis lementem a tengerpartra, elég mókás jelenség lehettem esőkabátban fényképezőgéppel... A hangulatom is volt már jobb, csak az járt a fejemben, hogy ez volt az utolsó kirándulás, és már ennek is vége, 2 nap, és haza kell mennem... :.( Mire visszaértem az állomásra, a cipőm is annyira beázott, hogy kénytelen voltam átvenni a papucsomat. A jegy megvételét is az utolsó pillanatig halogattam, hátha valahol kitisztul az ég és mégsem kell haza mennem Torinóba, de nem így lett.
Persze az út felénél már sütött a nap, de Torinóban újra rossz idő volt, s csak estefele lett jó idő. De legalább volt időm pakolni, már csak azokat a ruhákat hagytam kívül, amik a következő két napban kellettek. Estére kiderült, hogy jól sejtettem, nem fogok beférni normálisan a bőröndökbe, de ez csak az egyik baj volt. A másik, hogy alig bírtam a két bőröndöt együtt húzni. Elmentem megkeresni Andreát, hátha segít pénteken kivinni a cuccot az állomásra, de nem volt a koliban, így végül Facebookon írtam neki, aztán lefeküdtem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése