Július 4-5 - Pihi, Venaria Reale, megbeszélés, Museo Nazionale del Cinema

Hétfő: szabadnap! Kipihentem a kirándulás fáradalmait, de már terveztem a következőket. Itthon voltam egész nap, képeket válogattam, blogot írtam stb. A következő napok egészen a hazamenetelemig elég zsúfoltak lesznek, szinte minden nap megyek majd valahova.

Kedden megint Torinóban kellett maradnom, mivel 3-kor találkozóm volt Paolo de Vingoval a Tanszéken, hogy megbeszéljük az augusztusi ásatás részleteit.

De hogy a délelőtt se vesszen kárba, így kibuszoztam a Torinó melletti kisvárosba, Venaria Realéba, ami a Savoyai-család vadászkastélyáról híres. Azt hittem nincs a diákoknak  kedvezmény, de volt, így 12 helyett "csak" 8 Euro volt a belépő, de a képek alapján, amiket neten láttam róla, úgy voltam vele, hogy megéri eljönni. Végül egy kicsit csalódás volt az egész. Ugye nem értem rá egész nap, ezért kicsit felbosszantott, mikor mentem volna be a kastélyba, de a bejáratnál közölték, hogy technikai probléma miatt várni kell fél-1 órát, addig nézzem meg a kertet.

A kert hatalmas és szép lenne, ha nem lett volna feltúrva és lezárva a fele...Ilyenkor az lenne a minimum, hogy nem kérnek el teljes árat a jegyért, vagy legalább kiírják, hogy " Sorry, de felújítunk!"... Mindenesetre a kilátás a hegyekre és a látogatható részek azok gyönyörűek voltak!

Mire végeztem, megnyitották a kastélyt is. Benn Torinó és a Savoyai-család történetét bemutató kiállítás található. A kép bal alsó sarkában látható folyosót leszámítva azért többre számítottam, minimum olyan pompára, mint a Palazzo Realában van, de csak egy-két szoba volt hasonlóan berendezve. A végén volt még egy időszaki kiállítás is Olaszország egyesítésének 150. évfordulója alkalmából, de arra nem váltottam, jegyet, mert akkor 14 Euro lett volna a belépő. A "Tini Ninja teknőcök" (Raffaello...) festményei amúgy sem hoznak lázba, régészetes témákból meg úgy is láttam Rómában a lényeget.

Hazafele eléggé sietnem kellett, hogy beérjek a városba és még ebédelni is legyen időm. A Tanszéken aztán meg alig találtam meg a tanárt, mert benn ült egy teremben 3 másik olasz diákkal. Így félév végén megkérdezte tőlem, hogy most melyik nevemet is használom, erre közöltem vele, hogy legtöbben Zsikének hívnak. Egy kis nevetés után maradtunk a Dorinánál...:) Az ásatás amire megyek Torino és Genova között lesz, egy icipici faluban, ahol még buszmegálló sincs. Az én turnusom majd csak aug. 22-től kezd, de az még függőben maradt, hogy tudok e 20-ra érkezni. Azt viszont üdvözöltem, hogy továbbította a kérésemet a szállás felé, miszerint nem eszek tengeri herkentyűket. Aztán kicsit beszélgettünk arról a könyvről, amiből vizsgáztam, mert mondtam, hogy abból szeretnék írni egy beadandót, sőt még egy kiegészítő könyvet is kaptam (természetesen a Tanár Úrét :), amit kivételesen ki is tudtam hozni a könyvtárból.

Innen kicsit hazamentem pihenni, majd 5 után átsétáltam a Mozi Múzeumba. Korábban nagyon úgy voltam vele, hogy én biztosan nem fogok egy fillért sem kifizetni azért, hogy egy üveglifttel felmenjek a 86 méter magas kupola tetejébe. Egészen addig így is gondoltam, míg meg nem láttam az egyik Erasmusos ismerősöm képeit. A liftben és fenn hoztam a formámat: úgy kapaszkodtam minden szilárd tárgyba, hogy közben ezerrel izzadt a tenyerem. De a fényképekért megérte felmenni!

A múzeum is nagyon jó volt. A legalsó szinten a mozi történetét bemutató kiállítás  látható. Itt betévedtem egy piros elkerített részbe, ahol gyanútlanul belenéztem a vetítőbe, gondoltam hasonló régi fotókat látok, mint kívül, ehelyett pucér nénik voltak különböző pózokban...Erre nagyon nem voltam kíváncsi! XD

A felsőbb szinteken pedig különféle díszletek, plakátok, jelmezek és figurák vannak kiállítva. Találkoztam Aliennel életnagyságban, de Vader Nagyúr sem maradhatott el. A legfelső szintre végül nem mertem felmenni, magasan volt nekem már az a függőfolyosó. A jegyhez a végén a múzeumshopban lehetett egy képeslapot is választani.
Estére már jó fáradt voltam, hiszen tényleg egész nap rohangáltam. Hamar lefeküdni persze nem sikerült, pedig kellett volna egy jó nagy pihenés a másnapi hegymászás előtt.