Július 8 - Bologna

A 6,05-ös vonattal mentem Bolognába, mert ahhoz normálisan fel tudtam kelni. Van egy korábbi is, ami 4,50-kor indul, de az Milánó fele kerül, a hosszabb út miatt viszont csak 20 perccel érkezik meg hamarabb, de azért hülyeség lenne 3,50-kor felkelni. Nekem ráadásul még át sem kellett szállnom, csak Piacenzában álltunk egy hosszabb ideig. Ott viszont addig kiugrottam a McDonalds-ba cappucinot venni, mert  annyira nyomták a légkondit a vonaton, hogy majd megfagytam.

A Basilica di San Petronio és a Piazza Fontana del Nettuno néhány épülete

Miután megérkeztem Bolognába, az árkádsorok alatt hamar beértem a belvárosba, vagyis a Piazza Fontana del Nettuno-hoz és a Piazza Maggiore-hoz. Ez Bologna két leghíresebb tere, itt található az óriási Basilica di San Petronio is. Kicsit csalódás volt az egész, azok alapján amit olvastam, sokkal "középkoriasabbnak" képzeltem a várost, és ezen az érzésen nem változtatott a későbbi sétám sem. Mondjuk az is rátett egy lapáttal az egészre, hogy a két téren található szép épületek majd mindegyikét valahol épp felújították, a Basilica homlokzata például teljesen fel volt állványozva, ez pedig sokat rontott az összképen! A Basilicában még fotózni sem lehetett, rám is szóltak, de azért itt-ott tudtam néhány képet csinálni, még jó hogy olyan nagy!

Mire itt végeztem, már dél körül volt és jó meleg lett, nem tévedtek kivételesen a meteorológusok, amikor 38 fok feletti hőmérsékletet és hőségriadót jósoltak. Ezért úgy döntöttem, hogy irány a múzeum, mert nem bírnám ilyen hőségben az egész napos városnézést.

Itt nem jött be a "Régészhallgató vagyok..." szöveg, de amúgy sem volt sok a belépő, csak 2 Eurot kellett fizetni. Sajnáltam, hogy a kiállítás eléggé régimódi, azaz klasszikus üvegszekrényekben vannak a tárgyak, mert a gyűjteménye nagyon pazar, ha lett volna elég időm, egy fél napot biztosan elszöszmötöltem volna. Az őskori kőeszközöktől az egyiptomi, etruszk és római tárgyakig volt minden, ami régész szemnek ingere! :) A nyári nyitvatartás miatt  a múzeum két részre van osztva, és két óránként változik, hogy épp melyik van nyitva. Na, az egyik ilyen váltás úgy ért, hogy még az adott részleget nem fejeztem be, már oltották le a lámpákat, mikor észrevették hogy én még "ott maradtam", de nem szóltak semmit a teremőrök, csak mosolyogtak mikor a géppel a kezemben kisurrantam a már sötét teremből.

A Chiesa di San Giovanni in Monte és a San Domenico

A múzeum melletti kis utcácskákban egy hangulatos kis piac működik, lehet  kapni mindent: gyümölcsöt, halat, húst, van pékség, kis éttermek stb. Ebéd után sétáltam egyet a belvárosban, főleg templomokat néztem meg.

Az egyik jelentősebb a San Domenico, itt található Szent Domonkos sírja. Ezt akartam épp lefotózni, amikor "összetűzésbe kerültem" az egyik őrrel, aki rám szólt, hogy nem lehet fényképezni. Na de most tényleg nem tudtam, hogy nem lehet, mert sehol nem volt egy tábla sem...

Basilica di Santo Stefano

A kedvencem a Basilica di Santo Stefano volt, ami nem is egy templom, hanem egy több részből álló kolostoregyüttes, amit több templom alkot. Ez végre tényleg egy időutazás volt a középkorba: kis téglafalú templomok mindenféle díszítés és giccs nélkül, kerengők...

Amennyire lazára és ráérősre vettem a városnézés elejét, annyira kellett rohannom a végén. Gyorsan még megnéztem Bologna híres ferde tornyait, elsétáltam az egyetem felé, majd vissza a Piazza Fontana del Nettuno-ra, hogy vizet töltsek az üvegembe, aztán tényleg futottam a vonathoz. Rendben elértem, sőt a csatlakozás miatt sem kellett aggódnom, mert a reggeli vonathoz hasonlóan, ezúttal sem kellett átszállnom, mert ugyanaz ment tovább. 

Egész normális időben, 3/4 10 körül ért be a vonat Torinóba. Kicsit csöpögött, de még szárazon hazaértem. A portán épp Andrea volt, így beszéltünk egy keveset. Gratulált, mikor mondtam neki, hogy végeztem a vizsgákkal, amikor meg arra került a szó, hogy épp Bolognából jövök, nézett egyet. :)
Rövid webkamerázás után fürödtem, kiírtam a másnapi útra a vonatokat, buszokat,  végül persze jóval elmúlt már éjfél, mire ágyba kerültem.