*Először egy kis szolgálati közlemény! Ahogy Facebookon már írtam, közben egyben hazaérkeztem Magyarországra. De mivel az utóbbi egy hétben, szinte minden nap mentem valahova, vagy ha épp Torinóban maradtam, akkor pakolnom kellett, papírokért rohangáltam...ezért nem volt időm blogot írni. Viszont ha már eddig csináltam, úgy gondoltam megírom végig, így kicsit megkésve, de jönnek majd szépen lassan a beszámolók az utolsó egy hétről, ami eseményekben gazdagra sikeredett.*
Tehát július 6, szerda. Jó időt mondtak, de mivel nem volt erőm korán kelni, ezért egy közelebbi helyet néztem ki magamnak: a Sacra di San Michele apátságot. Korábban láttam pár képet egy várról, amiről tudtam, hogy a közelben van, de csak kirándulást megelőző napokban kezdtem el részletesebben nyomozni, hogyan is juthatok el ide. Hamar jött a felismerés, hogy kocsi híján csak a két pici lábamon, ha felmászok a hegyre, de a képekbe és a kilátásba addigra annyira beleszerettem, hogy e miatt nem akartam lemondani róla.
A hely honlapja szerint kb. 1,5 óra gyaloglás felfele, ezért úgy voltam vele, hogy elég a 8,18-as vonattal eljönnöm, ami 9 előtt van Sant'Ambrogio di Torinóban, így 12,30-as zárásig simán felérek, lesz időm megnézni az apátságot...
A vonat pontosan is érkezett, én is jól haladtam egészen addig, amíg az ösvényhez nem értem és el nem kezdődött a hegymászós rész...Az első fél órában 5 percenként megálltam pihenni és még gyakrabban akartam visszafordulni, hogy nem éri meg szenvedni ilyen melegben .... De végül nem adtam fel, igaz, hogy kellett 2 óra, mire felértem de sikerült!
A kilátás magáért beszél: nem volt teljesen tiszta idő, így a távolabbi hegyeket nem lehetett látni, de talán a képek is visszaadják, hogy milyen magasan van a hely. Viszonylag hamar megnéztem mindent, mert belül nem volt kiállítás, így csak a templomban és a panoráma teraszon időztem többet. Hasonlóan a Basilica di Supergához, itt is a Savoyai-család néhány tagja van eltemetve.
Mielőtt elindultam volna lefele, még beültem a büfébe egy jégkrémre, amíg megettem, szépen átgondoltam, hogy akkor hogyan legyen tovább. A vonathoz nem akartam rohanni, de aztán megijesztett pár felhő, ezért a korábbi indulás mellett döntöttem. Lefele sokkal könnyebb volt, 1 óra alatt le is értem az állomásra. Jegyet nem tudtam venni, mert nem volt pénztár, ráadásul az sem tudtam, hogy hol kell átszállnom Susába menet, de volt egy kis időm a vonat érkezéséig, így addig átnéztem a menetrendet, abból meg nagyjából ki lehetett következtetni a dolgot. A kalauz sem jött, így csak ahol átszálltam, onnan vettem jegyet, ezzel kb. 1 Euroval olcsóbb lett az út.
Hamar Susába értünk, de itt végül alig egy órát töltöttem. Nem nagy város, ennyi idő alatt bőven bejárható, ráadásul a fejem is fájt, fáradt voltam, a séta végére meg a gépben az elemek is lemerültek, ezért mivel a lényeget (castello, római emlékek, belváros) sikerült megnéznem, úgy voltam vele, inkább egy korai vonattal eljövök. Még ha kis időre is, de érdemes volt elugrani ide, mert Susa egy igazi kis gyöngyszem az Alpok lábánál, a francia határhoz közel, és őszintén, sokkal jobban tetszenek az ilyen kisvárosok, mint a híres nagyok, amiktől sokkal többet vártam.
A másnapot aztán pihenéssel, blogírással, képválogatással és a következő három nap kirándulásainak -Bologna, Cinque Terre, Milánó- megtervezésével, menetrend böngészéssel otthon töltöttem, Torinóban amúgy is esett az eső.
 |
| Felfele menet |
A vonat pontosan is érkezett, én is jól haladtam egészen addig, amíg az ösvényhez nem értem és el nem kezdődött a hegymászós rész...Az első fél órában 5 percenként megálltam pihenni és még gyakrabban akartam visszafordulni, hogy nem éri meg szenvedni ilyen melegben .... De végül nem adtam fel, igaz, hogy kellett 2 óra, mire felértem de sikerült!
 |
| Sacra di San Michele |
Mielőtt elindultam volna lefele, még beültem a büfébe egy jégkrémre, amíg megettem, szépen átgondoltam, hogy akkor hogyan legyen tovább. A vonathoz nem akartam rohanni, de aztán megijesztett pár felhő, ezért a korábbi indulás mellett döntöttem. Lefele sokkal könnyebb volt, 1 óra alatt le is értem az állomásra. Jegyet nem tudtam venni, mert nem volt pénztár, ráadásul az sem tudtam, hogy hol kell átszállnom Susába menet, de volt egy kis időm a vonat érkezéséig, így addig átnéztem a menetrendet, abból meg nagyjából ki lehetett következtetni a dolgot. A kalauz sem jött, így csak ahol átszálltam, onnan vettem jegyet, ezzel kb. 1 Euroval olcsóbb lett az út.
 |
| Susa |
A másnapot aztán pihenéssel, blogírással, képválogatással és a következő három nap kirándulásainak -Bologna, Cinque Terre, Milánó- megtervezésével, menetrend böngészéssel otthon töltöttem, Torinóban amúgy is esett az eső.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése