A reggeli koránkelés után megint csak visszabújtam az ágyba és aludtam 11-ig. Napközben a szokásos dolgokat csináltam: net, emailzés tanárokkal, blogírás, fényképválogatás. A Modulon igényelt egyik egyéni vizsgakérelmem ügye még mindig nem akar rendeződni...mindenki mondja, hogy írjak ide, ő meg, hogy egy másik embernek...és a kérelem még mindig, több, mint 1 hónap elteltével ugyanúgy elfogadatlanul áll...
Elkezdtem számolgatni a napokat, hogy mennyit vagyok még Olaszországban, és jött a szomorú/boldog felismerés: 2 hét múlva megyek haza. Tényleg az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Nagyon hiányzik a család, a cica, a barátok és az otthoni társaság, viszont már annyira megszoktam az itteni életet, pont mostanra rázódtam bele mindenbe, biztos rossz lesz itthagyni Torinót. Visszatérve a naptárhoz: rájöttem, ha még azt a sok várost bele akarom zsúfolni ebbe a két hétbe, amit mindenképpen meg szeretnék látogatni, akkor már vasárnap el kell kezdenem az utazgatást.
Este szerencsére Bálint még éjfél előtt hazaért, de mire alvásra került a sor bőven elmúlt éjfél, mert még főzőcskéztem kicsit. Reggel megint korán keltem, hogy elbúcsúzzak tőle, mert indult tovább Pisába, én meg vissza aludni.
Szombaton már konkretizáltam a terveket: néztem időjárást, számításba kellett venni, hogy először a távolabbi városokat kell "letudni" a vonatbérlet miatt, meg először egy lazább, vízparti városnézést szerettem volna, ezért úgy döntöttem, hogy másnap irány a Garda-tó és Sirmione. Eredetileg nem is a Garda-tóhoz akartam menni, de miután képen megláttam Sirmione kis vízparti erődjét, rögtön tudtam, hogy ide kell jönnöm. A délutánt így menetrendek, útvonaltervezők böngészésével töltöttem, kiírtam minden hasznos infót. Este aztán lementem a menzára, hogy vegyek egy pizza menüt, de csak a köretet ettem meg, a pizzát másnapra szántam, hogy ott ne kelljen méregdrágán kaját vennem. Este csak nem sikerült éjfél előtt lefeküdni, pedig jó lett volna, mert a vonat másnap reggel 4,50-kor indult...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése