Július 10 - Milánó

Élmény volt felkelni 5.50-kor...Kicsit rohannom kellett, de elértem a vonatot. Azt lassan már le sem kell írnom, hogy majd megfagytam, ez már-már természetes a Trenitalia vonatain... 

Ha azt nézzük, hogy miként reagáltak az Interrail bérletre, eddig két féle kalauzzal találkoztam: 1. Típus: Kezébe veszi, nézegeti, mint aki ilyet még életében nem látott, majd miután ellenőrzi az adatokat, nyugtázza, hogy rendben van a dolog. 2. Típus: meglátja, hogy bérlet, legyint egyet, nem is nézi meg különösebben. Most viszont sikerült kifognom egy kukacoskodót, aki még a személyimet is elkérte, hogy ellenőrizze tényleg enyém e a bérlet. Itt egyébként könnyebb bliccelni, mert sokszor csak 1 kalauz jut egy sok kocsiból álló vonatra, viszont ha elkapják az embert és nincsenek nála iratok, vagy csak azt mondja, hogy nincsenek, simán rendőrt hívnak. Az úton egy bevándorló nővel játszották el ezt.

Milano Centrale

A megérkezést követően rögtön  megvettem a napijegyemet, majd lementem a metróhoz és 9 után nem sokkal már a dómnál voltam. Mondták, hogy gyönyörű és hogy óriási, de előben még szebb és még nagyobb volt, mint amit vártam.

Duomo

A belépésnél tényleg szigorúan figyelték a megfelelő öltözetet, sőt még a táskámba is benéztek. Épp mise volt, e miatt sajnos a középső rész és az oltár környéke le volt zárva, a turistákat nem engedték be. Elég sokat időztem benn, annyira tetszett, majd elmentem megkeresni a tetőre vezető lépcsőt. Természetesen nem volt ingyen a felmenetel, lépcsőért 6 Eurot kellett fizetni, de a lift az 8 vagy 10 Euroba került. Fentről viszont szép kilátás nyílt a városra és a dóm faragványaira. Csak akkor féltem, mikor a legfelső részre kellett felmenni egy szűk kis lépcsőn, mivel oldalt  le lehetett látni egészen a dóm előtti térig. Itt sikerült egy kis "forgalmi dugót" okoznom! :)

Miután a dómmal végeztem, ebédeltem, átöltöztem és elindultam a nagy városnéző sétára. Még mielőtt kijöttem, február környékén a neten találtam egy térképpel, leírásokkal és képekkel illusztrált útvonaltervet, ami Milánó ókori, kora középkori emlékeit érinti. Ezt terveztem végigjárni, útba ejtve a Régészeti Múzeumot és a Castellot.

Volt végül olyan templom, ami túl nagy kerülőt jelentett volna, így arra nem mentem el, máshol meg pont le volt zárva az a rész, ami érdekelt volna, de a legtöbbet megtaláltam. Még az elején sétáltam, sétáltam, amikor egyszer csak egy szűk kis utcában lefékezett egy autó, kicsapódtak az ajtajai és kiugrott két ember. Elsőre megijedtem, de aztán láttam a nő kezében egy macskaszállító dobozt, benne egy nyávogó cicussal, meg hogy pont egy állatorvosi rendelő előtt álltak meg, a nő ráadásul azt ordította, hogy segítsenek, mert a cicus haldoklik! :(((( Azt már nem értettem, hogy mi történt vele, de remélem, hogy akármi is volt, már jól van!!!

A múzeumba 3,5 Euro volt a belépő, de ez tartalmazta a Castelloban lévő kiállítások megtekintését is. Először azt hittem, hogy a Régészeti Múzeum épületével hamar végzek, mert csak 4-5 kisebb terem volt az első részében, ahol római tárgyak voltak. De aztán felfedeztem, hogy az udvar másik oldalán vár még rám 4 emelet. Az egyik ráadásul népvándorlás kori, főleg langobard tárgyakkal volt tele, ami meg a szerelem, így ottan elvoltam egy jóideig! :)

Direkt megkerestem a Santa Maria delle Grazie nevű templomot, ott van ugyanis az Utolsó Vacsora című híres freskó. Megnézni nem sikerült, mert előre kell foglalni helyet, aznapra viszont már nem volt, nem mintha 3,5 Eurot kifizettem volna egyetlen freskóért akárki is festette... De eszembe jutottak a régi solti ásatási emlékek és persze Stadler Úr is ;) 

(Aki nem ismerné a sztorit annak:  http://www.stadler.co.hu/Stadler_elete )

Castello

A Castelloban lévő sokféle kiállítás közül idő és energia hiányában csak az őskori és az egyiptomos részt akartam megnézni, de mire megtaláltam, át kellett hogy menjek több másikon is, így nézegettem középkori kőfaragványokat, bútorokat és festményeket is. Mire végigsétáltam a Castello mögötti parkon, már eléggé elfáradtam, így megvártam egy villamost és azzal mentem vissza a belvárosba.

Megkerestem az egykori fórum helyét, ahol sok cicussal  találkoztam, aztán visszamentem a dómhoz,  hogy a Galleria Vittorio Emanuele II.-t (ahol a sok luxusüzlet található) és Theatro di Scalát is megnézzem, végül pedig egy parkkal zártam a napot. A térképemen a park már nem volt rajta, így fogalmam sem volt, hogy mivel juthatok el az állomásra, de egy közeli megállóból szerencsére indultak arra villamosok, így hamar oda értem, még nézelődni is volt időm. 

A hazaúton valahol felszállt két részeg pasi, akik megpróbáltak kommunikálni velem, de mivel látványosan nem figyeltem rájuk, így egy idő után békén hagytak. 

Boldogan estem be a fél 11 körül a koliba, hogy másnap pihenés, nem kell korán kelni. De ez az érzés csak addig tartott, míg meg nem néztem az időjárás jelentést, ami szerdára Aostába szakadó esőt jósolt. Gyors gondolkodás és áttervezés után végül úgy döntöttem, hogy pihenni tudok majd otthon is, hétfőn pedig miután leadom a librettomat az Infopointban, irány Aosta!