Július 3 - Garda-tó és Brescia

3,50-re állítottam be az ébresztőórát, ehhez képest viszonylag könnyen fel tudtam kelni. Bepakoltam a maradék cuccot, majd 4,25 körül elindultam az állomásra. Ekkor még elég hideg volt, de legalább nem találkoztam az úton gyanús, részeg alakokkal, mint legutóbb. A milánói vonaton is úgy nyomták a légkondit, hogy majd megfagytam, ezért mikor beértünk az állomásra, szerettem volna venni egy cappucinot, de a McDonalds nem volt nyitva, máshol meg elég drága volt, így az állomás előtt napoztam egy kicsit. :) Felfele aztán találtam egy kávézót, ahol olcsóbban lehetett kapni elvitelre kávét.

A Garda-tóhoz induló vonaton nem volt annyira hideg, viszont őrültek háza ment egész úton, hála 2 ordibáló-verekedő neveletlen gyereknek, akikre a szüleik képtelenek voltak rászólni! De ahogy láttam a fejeket, nem csak engem idegesítettek...

Desenzano del Garda

Desenzanoba érve már egész szép idő volt, sütött a nap, de kicsit fújt a szél is. Mivel a vonat 10 percet késett, nem nagyon volt időm városnézésre, egyenest a kikötőbe mentem, hogy megvegyem a hajójegyet. Mire sorra kerültem, a többieket már engedték fel a hajóra, de végül nekem is jutott hely legfelül, a korlát mellett, így tudtam normálisan fotózni.

Sirmione

Az út mindössze 20 perc volt Sirmioneig, a kikötőből a várat lehetett is látni. A vár sajnos zárva volt, így nem tudtam megnézni, ezért lementem megnézni a partot. Nem gondoltam, hogy ennyire kék lesz a víz, olyan mintha tenger lenne és nem tó.

Egy kicsit a parton, majd a házak között sétálva a Grotte di Catullo felé indultam. A félsziget legvégén egy római villa maradványai találhatóak, ezt nevezik így, az ókori költő, Catullus után. Szerencsére ide is beengedtek ingyen, még a librettomat sem kérték. A múzeumban nem lehetett fotózni, de annyira látványos tárgyak nem is voltak. Bár a villa freskóiból ami megmaradt, az nagyon tetszett. Sirmione területén  még egy langobard temető is volt egykor, de innen is csak lándzsák+egy-két csat volt kiállítva.

Ezek a piszok rómaiak tudtak ám élni! Ennél szebb helyre aligha építhették volna ezt az óriási villát. Volt vagy 1 óra, mire bejártam az egészet. A tetején, meg ahol nagyobb zöld felület van, ott olajfa ligetek találhatóak! Visszafele a mosdóban átöltöztem, mert innen már a strandra mentem napozni és fürdeni. Közben vettem egy kiwi-erdei gyümölcs fagyit és azzal sétáltam le a partra. Olyan jó volt végre szabadon, a vizsgákat magam mögött tudva pihenni, még ha csak két órám volt is rá. Egyszer belementem a vízbe, de nem nagyon úszkáltam, mert nem kijelölt strandon voltam és hirtelen mélyült a víz. Még a hajó indulása előtt szétnéztem, hogy van e valahol egy kút, találtam is egyet pont a vár előtt. Nem sok kedven lett volna 1,5 Euróért venni egy fél literes vizet...

A hajó, ami Desenzanoba vitt volna vissza, 20 percet késett,  így nem értem el azt a vonatot, amivel Bresciába akartam menni. Volt az úton egy izgalmasabb rész, amikor a hajó hirtelen fékezett és elfordult, erre mindenki hirtelen felállt. Aztán kiderült, hogy csak egy motorcsónakos fordult be a hajó elé, és nincs semmi probléma. Mivel volt időm a következő vonatig, kicsit jobban szétnéztem a városban, felsétáltam a várig és innen mentem az állomásra. Amíg vártuk a vonatot, egyszer csak bemondták, hogy a mi vágányunkon egy vonat halad át, blablabla...De az a vonat még az Eurostaroknál is gyorsabban ment...mindenki nagyon megijedt, én meg csak örültem, hogy ültem a padon. Az tuti, ha valaki a biztonsági vonalon belül áll, azt elviszi a huzat egyenesen be a vonat alá!

Brescia

Végül leszálltam Bresciában, igaz csak 1 órám volt. Elővettem a telefonomat, amin a város térképe volt, és azt követve próbáltam a fontosabb látnivalókat útbaejteni. A várból pl. annyit láttam, ami a képen is van: felrohantam, csináltam két képet, majd felszálltam egy buszra, ami valamerre a belváros irányába ment...Visszafele aztán tényleg futottam, de mivel késett pár percet a vonat, így bőven elértem. Amit láttam Bresciából az nagyon tetszett, bár kellett volna az a plusz 1 óra, hogy ne kelljen így rohannom.

A hazaúton minden rendben volt, igaz a vége fele már nagyon fáradt voltam. Otthon boldogan estem be az ágyba, tudván hogy másnap végre nem kell időre kelnem és aludhatok, ameddig akarok.