Szerda reggel bementem a ròmai koros òràmra, ahol a tanàr valami olyasmit mondott, hogy a diàkat amiket vetìtett az òràkon, el lehet majd kèrni tole. Bàr ebbol vègul nem kell vizsgàznom, azèrt el fogom kèrni oket, mert èrdekel a tèma. Ora utàn mivel szèp ido volt, elhatàroztam, hogy elmegyek megnèzni az egyik Torinòs prospektusombòl kinèzett kastèlyt, szèp hosszù nevèn a Palazzina di Caccia di Stupinigi-t.
Nem terveztem, hogy bemegyek, csak kìvulrol akartam megèzni + esetleg a kertet. A buszvezeto szòlt, hogy nincs nyitva, de azt csak akkor làttam, hogy azèrt nincs, mert felùjìtjàk, mikor kièrtem. Igy kb. addig tudtam menni, ahonnan a kèp kèszult. Visszafele mèg maceràsabb volt az ùt, mert a buszmegàllòig kellett egy keveset gyalogolni egy foùt mentèn, ahol folyamatosan dudàltak a kamionok, aztàn mèg 25 percet vàrtam a buszra...Tehàt kb. 10 kèpèrt utaztam 3 òràt, de ahogy Anyànak is mondtam, nem èn lennèk, ha nem mentem volna ki. :)
Csutortokon osszeszedtem magam, ìgy màr 10.05-re benn voltam az egyetemen, de a tanàrno mèg sehol nem volt. Vègul 10.25-kor èrkezett meg szèp lila osszeàllìtàsban, ìgy fèl òra csùszàssal el is kezdodhetett az òra, amin a gòtokròl volt szò.
Ebèd utàn kimentem kicsit napozni a parkba. Amikor màr nagyon untakoztam, akkor csinàltam ezt a kis koszorùt.
Aztàn hazamentem kèszulodni az esti olaszos vacsira. Kozben kèpeket keresgettem a neten vàrosokròl, ekkor egyszer csak a gèp kijelzett egy vìrust, aztàn a vìrusirtò sem akart mukodni, vègul egy màsikat leszedtem a netrol, de nem tudtam megvàrni, mìg vègez, ìgy eljottem. Az Infopointnàl volt az elso talàlkozàsi pont, de màr elotte osszefutottam kèt lànnyal a csoportbòl. Aztàn hamar megjottek a tobbiek, csak egy sràcra vàrtunk, vàrtunk ès vàrtunk kb. fèl òràt, aztàn eljottunk. A kovetkezo megàllo a tanàr, Simone konyvesboltja volt. Elotte nem is tudtam, hogy van egy idegennyelvu konyveket àrulò uzlete, de a hely nagyon tetszett, fiatalos, hangulatos. Itt is vàrtunk kicsit, majd àtmentunk a Rossini nevu ètterembe, ami kb. Veràèk hàzàval szemben volt, tolem is max. 15 perc sètàra.
Eltelt mèg vagy fèl òra, mire megjott az elso fogàs. Azaz abbòl is az elso. Annyit mondott Simone, hogy lesz eloètel, meg elso fogàs, ami a tèszta.
Az elso tehàt ricotta volt, olivaolajon, a tetejèn petrezslyemmel. Ebbol miutàn mindenki vett, mèg maradt, ìgy èn is vettem mèg egyet, tudvàn, hogy ennyi ès egy olasz adag tèszta az mèg nekem is kevès lesz. Csak ekkor mèg nem vilàgosìtottak fel az itteni ètkezèsi szokàsokròl, vagyis hogy az eloètel az nem egy ètelt jelent.
Màsodiknak ezeket a kis kosàrkàkat kaptuk, aminek az ìze szerintem leginkàbb a Fornetti tèsztàjàhoz hasonlìt. A fehèrek sajtkrèmmel, a zoldek pedig zoldborsò purèvel voltak toltve.
Es aztàn mèg jott hàrom "eloètel": ràntott padlizsàn ès paradicsom, finom sonka, az utolsò meg valami omlettszerusèg zoldbabbal ès cukkinivel (elnèzèst, de a normàlis neveket nem tudom).
Tèsztànak meg paradicsomszòszos, hùsgombòcos raviolit kaptunk. Lett volna egy kovetkezo tèszta is, de ezen a ponton màr mindenki azt mondta, hogy elèg lesz az evèsbol. Ejfèl korul lehetett ekkor.
Vannak akik innen haza mentek, de pàran kitalàltàk, hogy menjunk mèg el valahova, ìgy bàr màr fàradt voltam, mèg veluk tartottam. Vègul az Aperitivok helyszìnèul szolgàlò Zero Bar-nàl kotottunk ki. Itt màr nem vettem semmit, viszont renduletlenul pròbàltam a beszèlgetèsekben lèpèst tartani a tobbiekkel, hol angolul, hol olaszul. Ketto elott aztàn egy màsik lànnyal egyutt ùgy dontottem, hogy megyek haza, azèrt, hogy biztosan be is jussak a koliba. Az ajtò màr zàrva volt, de èpp Andrea volt a portàn az ugyeletes(o az a sràc, akivel Matteo mellett mèg beszèlgetni szoktam a koliban, csak vele olaszul, ami hol osszejon, hol nem :), ìgy beengedett. Kicsit beszèltunk most is, majd felmentem a szobàmba, ahol a gèp vègzett a vìruskeresèssel, talàlt is kettot, amit elvileg kiìrtott, de azèrt bennem volt egy kis aggodalom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése