Június 14 - Trieste, Miramare

Reggel fél 7-kor elég nehezen ment a felkelés, de muszály volt, mert a 7,30-as Triestebe induló vonatot el akartam érni. Az elkészülés sem volt egyszerű, mert jó időre számítottam, de persze esett, így szedhettem elő új ruhákat. De a legnagyobb sokk a fürdőszobában ért, mikor belenéztem a tükörbe: 4 óra alvás után nem számítottam valami szép látványra, de azért arra pláne nem, hogy az egyik szemem be lesz dagadva hála egy szúnyogcsípésnek...

Végül 7,10-kor sikerült elindulni. Végig rohantam, és csak úgy értem el a vonatot, hogy megint felpattantam egy buszra 2 megálló erejéig. Szerencsére a pénztárnál sem volt senki, így gyorsan megvettem a jegyem, a vonat már benn is állt, mikor a vágányhoz értem. Az úton megpróbáltam pihenni, a végére pont sikerült is elaludni egy kicsit.

Triestben sem volt sokkal jobb idő, mint Udinében: ugyan nem esett, de nagyon fújt a szél. Így visszamentem még az állomás épületébe és vettem egy kávét, ami mellé megettem a kis otthoni szendvicsemet.

Általában ha ilyen gyors, 1 napos városnézésre megyek, a ruhaboltokat figyelmen kívül hagyom, mert nincs rá idő, de most találtam egyet, ahol 3-10 Euro között mozogtak a ruhák, így benéztem, végül 2 felsővel távoztam. :)

Aztán viszont tényleg nyakamba vettem a várost: kikőtő, fő tér, római színház, vár, és sok templom várt rám.

A várba nem mentem be, mert kiállítást nézni most nem volt időm, helyette inkább felmásztam a harangtoronyba, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a tengerre. Közben kitisztult az ég és nagyon szép idő lett, így még a miramare-i kastélyt is látni lehetett.
Az állomásra menet vettem egy jégkrémet, majd megint csak sietnem kellett, mivel Miramare-ba nem volt jegyem. Arra emlékeztem, hogy 12,30-kor indul a vonat, de csak mikor kiértem láttam, hogy 12,26-kor megy, így volt 3 percem jegyet venni. Az automatáknál nem állt senki, így gyorsan bepötyögtem az adatokat és már rohantam is érvényesíteni a jegyet, majd a vonathoz, teljesen feleslegesen, mert egy ajtó sem nyílt ki...Több ember is hasonló cipőben járt, végül előre mentünk a mozdonyig, ahol fel tudtunk szállni. Pár perccel később, amikor már el kellett volna indulnunk, bemondták, hogy késni fogunk, mert gond van az ajtókkal...Esküszöm, hogy fel sem tűnt... I ♥ Trenitalia!!! Végül kb. 25 perces késéssel indultunk el, ami nem is rossz a Parmás kirándulásomhoz képest.
Pár perc alatt ott  voltunk, de miután leszálltam a vonatról, nem igazán tudtam merre kell menni, mert sehol nem volt egy tábla, így hát elindultam az egyik irányba. Negyed óra után el is jutottam a kastély parkjának a bejáratához, onnan még 5 perc volt míg leértem a tengerpartra.

Nem volt rossz a látvány, azt hiszem tudnék itt élni! A pénztárnál szerencsém volt, elfogadták az itteni indexemet, nem kellett külön igazolás, és beengedtek ingyen. A szobák nagyon szépek voltak, az egyikben felfedeztem egy festményt Sissy-ről is. :)

Viszonylag hamar bejártam a kastélyt, utána pedig kiültem az előtte lévő kikötő részhez ebédelni és lábat lógatni a tengerbe. Jó volt végre nem rohanni! :)
A parkra is hagytam elég időt, hiszen nagyon nagy: több tó, szökőkút, szobor  található benne. Meg sok barátságos cica!!! Az egyiknek oda is adtam a szalámimat, meg is ette, de sajnos a többieknek már nem jutott, pedig még találkoztam azután vagy 3-4 macskával.

Ezen a képen a trieste-i és a miramare-i cicák együtt vannak :)

Visszafele simán elértem volna a vonatot, HA! megtaláltam volna a helyes utat. Mert a kihelyezett térképek szerint közvetlen a parkból is el lehet érni az állomást, nem kell kerülni. Már pedig ahol jelezték, nem lehetett semerre sem kijutni, egy fal a tetején szögesdróttal állta az utamat. Két választásom volt: vagy visszamegyek, kerülök, de akkor lekésem a vonatot és várhatok egy órát, vagy átmászok a falon. Volt ugyanis egy kis rész, ahol a fal tetején lévő kerítés fel volt feszítve és a szögesdrót is fentebb volt. Ezért úgy voltam vele, hogy játszunk egy kis Lara Croftosat, kell az izgalom...Nem tudom, hogy a szemközti házakból látta e valaki a kis szabaduló akciómat, de ha igen, furcsán nézhetett. Végül egyben átmásztam, a ruhám sem akadt be sehova és a vonatot is elértem. Ráadásul ingyen megvolt a visszaút, mert az állomáson nem volt pénztár, a vonaton meg nem jött a kalauz. Így az ingyen belépő+visszaút kb. kifizette a két felsőt! :)
Bálint kijött elém az állomásra, majd  nappal is megnéztük Udinét. Pont szép idő volt a fotózáshoz, mert a tipikus "esik eső, süt a nap" szituáció miatt szép kék volt az ég, még szivárványt is láttunk.

Este csak nem sikerült korán lefeküdni, mert még főzőcskéztünk és beszélgettünk, pedig másnap még korábbi kelés várt rám, hiszen a 6,50-es busszal akartam elmenni Aquileiába, hogy még délután beleférjen Cividale.