Most sem vittem túlzásba az időben elindulást és sietnem kellett, de csak elértem a 6,50-es buszt. Kb. 1 óra volt az út Aquileiáig. Addig megreggeliztem és próbáltam egy kicsit pihenni is. Amikor odaértem, még hűvös volt, de látszott, hogy szép idő lesz aznap. Először a katedrális felé indultam el, közben elmentem a Régészeti Múzeum bejárata mellett. Időm múzeumozni megint nem volt, hiszen Aquileiára összvissz 2 órát terveztem. Aki nem régészeti érdeklődésű és nem fogják meg a római házak alapjai, annak nincs itt sok minden.
Az volt a jó, hogy a romkertek viszonylag közel vannak egymáshoz (mondjuk az egész városka picike) és egy részük nyitva van, belépőt sem kell fizetni. Amikor először elmentem a katedrálishoz, még nem volt nyitva, így addig megkerestem honnan is indul majd vissza a busz, közben meg nézegettem ami az utamba került. 9-körül aztán kinyitott: nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. Pont az ilyen stílusú templomokat szeretem, ami tele van mozaikkal (az egész padló mozaikból készült, mindenhol megmaradt), nem a giccses, túldíszítetteket.
Át lehetett menni a keresztelő kápolnába is, ahol a templomhoz hasonlóan több mozaik is volt. Végül még megnéztem a templom mögötti kis temető részt (a harangtornyot most kihagytam), majd elindultam vissza a buszhoz. Ekkor láttam, hogy a közelben épp ment egy ásatás, de haverkodni már nem volt időm. Pontosan jött a busz egy mufurc sofőrrel, de velem szerencsére nem volt bunkó, pedig mindig kifogom az ilyeneket. Nem volt olyan felszálló utas, akinek valami miatt nem szólt be, egy lányt majdnem ott is hagyott az egyik megállóban, míg visszaszaladt a pénztárhoz, mert valami gond volt a jegyével.
Udinébe visszaérve kiszúrtam egy trafik kirakatában, hogy egész olcsók a mini üveges alkoholok, így vettem párat a gyűjteményembe. Vicces volt, mikor fizettem, a boltos azt hitte, hogy olasz vagyok (pedig előtte beszéltem egy keveset). Mikor mondtam, hogy Magyarországról jöttem, elsütötte a szokásos mondatot, hogy a magyar nők mennyire szépek! :) Ezután beugrottam a McDonaldsba, mert kellett valami ennivaló, meg kávét akartam. De mikor megláttam, hogy a Happy Meal menühöz játék Yodát adnak, azt vettem. Nem magamnak kell, az lesz az ajándék "vicces" része Anya szülinapjára.
Ebéd után elmentem megvenni a jegyet Cividaléba, amit csak a 3. helyen sikerült, mert hogy oda a pénztáraknál nem adnak ki és a újságosnál sem, csak a Tabaccheriákban, ahol lottót, cigit, meg ilyesmiket lehet kapni. Nehéz megérteni az olasz logikát...
Itt már Bálint is csatlakozott hozzám. Az út nem volt hosszú, mindösszesen 20 perc. A belvárosba is hamar beértünk, az első út a meleg miatt (meg amúgy sem bírtam magammal) a múzeumba vezetett. Hónapok óta vártam, hogy személyesen találkozzak a langobard fibulákkal és végre eljött az ideje. Itt is eljátszottam a "Régészetet tanulok Torinóban. Akkor mennyi a belépő?"- dumát, miután megmutattam a librettomat be is engedtek ingyen. Nem lehetett fotózni, az alsó szinten, ahol római faragványok voltak nem is kockáztattam, de felül, ahol az 5-6 termes langobard kiállítás volt, ott nem érdekelt, hogy kidobnak vagy sem, legalább a fibuláimat meg akartam örökíteni. Másért annyira nem őrülök meg, de ezek bármikor jöhetnek! Amúgy meg sok értelme nincs annak, ha tiltják a fotózást, vagy akkor legalább áruljanak normális vezetőt a kiállításhoz, de nem árultak, pedig szívesen vettem volna. :(
Magamhoz képest nem voltam itt sokat, hogy őszinte legyek a kiállítás annyira nem jó. A termek nagyságához képest a kiállított tárgyak száma elég kevés és a tájékoztató szövegek is kb. úgy voltak elhelyezve, mintha én kinyomtatnám és stiftes ragasztóval felragasztanám. De az anyag fantasztikus, főleg a langobard mániásoknak paradicsom!
Viszont Cividalét egy átlagos embernek is ajánlanám egy fél napos kirándulás erejéig, ha erre jár, annyira szép! Türkizzöld kristálytiszta folyó, ahol fürdeni is lehet, meseszép táj, tiszta, hangulatos utcák, ahol nem mellesleg kávézók, éttermek, minden a langobardokról van elnevezve. A láblógatás a folyóba megint megvolt, megnéztük még a 8. században épül Tempietto Langobardot, egy kis vizimalmot, végül a fél 6-os vonattal indultunk vissza Udinébe. Vacsorázni egy bárba mentünk, ahol 1! Euroért ettünk valami furcsa rizses-babos kaját. Bálint elmondása szerint több fogás is szokott lenni, csak elég későn érkeztünk. Ja, vacsihoz egy pohár bor is járt! :)
Éjfél előtt megint nem sikerült elaludni, pedig jó lett volna, mivel a kirándulás utolsó két napjára hajnali 5,09-es indulás lett eltervezve, ami 4 órás kelést jelentett...
Itt már Bálint is csatlakozott hozzám. Az út nem volt hosszú, mindösszesen 20 perc. A belvárosba is hamar beértünk, az első út a meleg miatt (meg amúgy sem bírtam magammal) a múzeumba vezetett. Hónapok óta vártam, hogy személyesen találkozzak a langobard fibulákkal és végre eljött az ideje. Itt is eljátszottam a "Régészetet tanulok Torinóban. Akkor mennyi a belépő?"- dumát, miután megmutattam a librettomat be is engedtek ingyen. Nem lehetett fotózni, az alsó szinten, ahol római faragványok voltak nem is kockáztattam, de felül, ahol az 5-6 termes langobard kiállítás volt, ott nem érdekelt, hogy kidobnak vagy sem, legalább a fibuláimat meg akartam örökíteni. Másért annyira nem őrülök meg, de ezek bármikor jöhetnek! Amúgy meg sok értelme nincs annak, ha tiltják a fotózást, vagy akkor legalább áruljanak normális vezetőt a kiállításhoz, de nem árultak, pedig szívesen vettem volna. :(
Éjfél előtt megint nem sikerült elaludni, pedig jó lett volna, mivel a kirándulás utolsó két napjára hajnali 5,09-es indulás lett eltervezve, ami 4 órás kelést jelentett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése