Ez az 5 nap talán az legszomorkásabb 5 nap volt mióta itt vagyok. Keddtől kisebb-nagyobb megszakításokkal, de folyamatosan szakadt az eső. Ehhez hozzájött még a gép hiánya, ami eléggé rosszul érintett pont az utolsó vizsga előtt. Meg amúgy is macska elvonási tüneteim kezdenek mutatkozni, és így még a cicust sem láthattam. Anya csak mesélte, hogy mindig mikor gépnél volt, a cica odajött és produkálta magát, mintha azt hinné, hogy figyelem. :)
Szinte beköltöztem a koli gép szobájába, ahol egy srác hozzám hasonlóan szinte mindig ott ült. Ha beléptünk és a másik már a gépnél ült, mindig mosolyogtunk egyet. Azért annyira nem volt kellemes itt dolgozni, mert én nem tudok ülve, asztalnál tanulni, hanem ágyban fekve szoktam otthon is, ölemben a laptoppal, meg párszor felállítottak, ha valakinek épp kellett a szkenner. Van egy másik gép is, de azt nem szerettem használni, mert sokszor nagyon belassult és olyan hangos volt, hogy miután nagy nehezen abbahagyta a zörgést, még percekig zúgott a fülem...
Szerdán elmentem az Infopointba Vera papírjait elintézni(ebben már úgy is gyakorlott vagyok :), mert Diával elmentek még egyet kirándulni az utolsó napjukon, aztán meg elsétáltam a LIDL-be, hogy vegyek egy-két dolgot otthonra. A pénztárnál elkaptam egy mondatot, hogy másnap nem lesznek nyitva, amit furcsálltam, de hát ne legyenek nyitva, különösebben nem érdekelt.
Délután Vera eljött a papírjaiért, beszélgettünk egyet, majd elköszöntünk és visszamentem fordítani a gép szobába. Ekkor lett igazán szomorú hangulatom, mert sajnáltam, hogy ők már mennek haza, hiszen annyit mókáztunk együtt és a tudat is rossz volt, hogy nekem is kicsit több mint 1 hónapom van csak itt. Már egyáltalán nincs honvágyam. Ez nem azt jelenti, hogy nem hiányozna otthonról mindenki (mert hiányoztok!!!), csak nagyon megszerettem Torinót és biztos még szomorúbb leszek, ha végleg itt kell hagynom.
Csütörtök reggel gyanús volt a nagy csönd, aztán az egyetem is zárva volt, ugyanis, mint kiderült, június 2-a nemzeti ünnep Olaszországban. Ezért mondták tehát előző nap, hogy zárva lesznek. :) De az újságos nyitva volt, ahol nem lehetett nem észrevenni az olasz Vanity Fair legújabb számát, hiszen Patrick Dempsey mosolygott róla. Meg is vettem, legalább volt ami kicsit feldobta a napot! :) A legjobb benne, hogy dupla címlapja van, így az egyik mehet a szobám falára! XD
A pénteki népvándorlás koros óra nagyon vicces volt és talán ez eddigi egyik legjobb. A langobardokat kezdtük el venni, ideértve a pannoniai részt is. Szó volt a Szentendrei ill. Vörs-Kajdacs típusú temetőkről stb...Na, amikor ezeket a helyneveket mondta ki a tanárnő, vissza kellett fogni magamat, hogy ne mosolyogjak nagyon látványosan. Délután sikerült először letalálnom a koli fitness termébe. Nem a legmodernebb, de egy-két gép van, ami lányoknak való. Amúgy meg ha nem tanultam, a következő utazásomat szerveztem. Tervben van ugyanis egy Udine-Cividale del Friuli-Aquileia-Trieszt-Ravenna-Verona túra, de sok mindennek kell még utánajárni az indulásig. A szállásért, hála egy másik szegedi Erasmusosnak, Bálintnak, nem kell fizetnem. Így ha minden jól megy, elég kis összegből ki tudom majd hozni az utat.
A szombati órán rekordot döntöttünk az órán résztvevő hallgatók számát illetően. Csak tájékoztatásul: az első vizsga időpontra, amire én is fel vagyok jelentkezve (a másodikat nem látom), több, mint 70-en!!! vagyunk. Ezen az órán, a kezdéskor velem együtt (és én ugye nem ebből vizsgázok, sőt nagy részét nem is értem...) 3!!! hallgató ült a teremben, majd később még befutottak ketten. Amúgy folytattuk a langobardokat, most már az itáliai résszel, néztünk sok szép fibulát, övet, kardot stb.
Vasárnap itthon voltam és tanultam. Nem mintha lett volna más választásom, mert továbbra is szakadt az eső...
Szerdán elmentem az Infopointba Vera papírjait elintézni(ebben már úgy is gyakorlott vagyok :), mert Diával elmentek még egyet kirándulni az utolsó napjukon, aztán meg elsétáltam a LIDL-be, hogy vegyek egy-két dolgot otthonra. A pénztárnál elkaptam egy mondatot, hogy másnap nem lesznek nyitva, amit furcsálltam, de hát ne legyenek nyitva, különösebben nem érdekelt.
Délután Vera eljött a papírjaiért, beszélgettünk egyet, majd elköszöntünk és visszamentem fordítani a gép szobába. Ekkor lett igazán szomorú hangulatom, mert sajnáltam, hogy ők már mennek haza, hiszen annyit mókáztunk együtt és a tudat is rossz volt, hogy nekem is kicsit több mint 1 hónapom van csak itt. Már egyáltalán nincs honvágyam. Ez nem azt jelenti, hogy nem hiányozna otthonról mindenki (mert hiányoztok!!!), csak nagyon megszerettem Torinót és biztos még szomorúbb leszek, ha végleg itt kell hagynom.
Csütörtök reggel gyanús volt a nagy csönd, aztán az egyetem is zárva volt, ugyanis, mint kiderült, június 2-a nemzeti ünnep Olaszországban. Ezért mondták tehát előző nap, hogy zárva lesznek. :) De az újságos nyitva volt, ahol nem lehetett nem észrevenni az olasz Vanity Fair legújabb számát, hiszen Patrick Dempsey mosolygott róla. Meg is vettem, legalább volt ami kicsit feldobta a napot! :) A legjobb benne, hogy dupla címlapja van, így az egyik mehet a szobám falára! XD
A szombati órán rekordot döntöttünk az órán résztvevő hallgatók számát illetően. Csak tájékoztatásul: az első vizsga időpontra, amire én is fel vagyok jelentkezve (a másodikat nem látom), több, mint 70-en!!! vagyunk. Ezen az órán, a kezdéskor velem együtt (és én ugye nem ebből vizsgázok, sőt nagy részét nem is értem...) 3!!! hallgató ült a teremben, majd később még befutottak ketten. Amúgy folytattuk a langobardokat, most már az itáliai résszel, néztünk sok szép fibulát, övet, kardot stb.
Vasárnap itthon voltam és tanultam. Nem mintha lett volna más választásom, mert továbbra is szakadt az eső...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése