Június 13 - Irány Ferrara és Udine!

Mivel be akartam még hozni egy keveset a blogírásban való lemaradásomból, perverz módon a fél 3-as lefekvés után képes voltam felkelni fél 5-kor, fél órával hamarabb a szükségesnél, hogy blogot írjak. Ilyet sem csinálok többet, mert kb. a leglényegesebb történést, a Palazzo Madamában tett látogatásomat sikerült kihagyni...Na mindegy!

Eljött tehát az újabb utazás napja: hála Bálintnak, aki Udinében 4 éccakára biztosított nekem szállást ingyen és bérmentve, így elérhetővé vált ez az út (meg persze hála az Interrail bérletnek :). Sokat vaciláltam, hogy odafele hol kéne megállni várost nézni, végül Ferrara mellett döntöttem, mert északra esőt mondtak, és így "csak" a 6,05-ös vonatot kellett elérnem. A 4,50-es durva lett volna...

Eléggé szednem kellett a lábamat, hogy kiérjek az állomásra, mire megtaláltam a vonatot és elhelyezkedtem, már indultunk is. A kalauz jó fej volt, a bérletemből látta, hogy külföldi vagyok, ezért megkérdezte hova megyek. Felvilágosított, hogy Bolognáig nehogy leszálljak, mert a vonat egyenest odamegy, csak Piacenzában állunk majd egy kicsit. Pedig a rendszer úgy jelezte ki, hogy át kell szállni. Ferraráig minden rendben ment, csak a Bologna-Ferrara közötti vonaton annyira hideg volt, hogy még a bőrkabátom cipzárját is fel kellett húznom.

Ferraráról nem tudtam sokat, neten láttam hogy van egy castello a város közepén, ami vízzel van körülvéve (élőben még nagyobb, mint amilyennek képen tűnik), és egy szép dómja is van. Sajnos oda nem sikerül bemenni, mert zárva volt...

Castello kívül és belül

A dóm és a tér többi épülete

Pont volt itt egy McDonald's, így megvettem a szokásos cappucinomat, majd elindultam a városfalat megnézni. Itt nem időztem sokáig, mert még egy temetőt útba akartam ejteni az állomásra menet.

Az itteni templomba kivételesen be tudtam menni, de fotózni nem lehetett. Mondjuk nem maradtam le sokról, mert belül nem volt semmi extra. Találkoztam egy cicussal is, aki szintén barátkozni akart. Odaadtam neki a szendvicsemből a kolbászt, de nem ette meg...Hozzám hasonlóan úgy látszik ő sem szereti az olasz kolbászt. Sajnos nem volt sok időm cicázni, pedig jó lett volna, mert sietnem kellett az állomásra. Az utolsó megállóra felpattantam egy buszra, így pont elértem a vonatot. 

Mestrében fél órát kellett várnom, addig elmentem boltot keresni, hogy másnapra legalább vizem legyen. Végül csak egy kínai üzletet találtam, ahol vizet is lehetett kapni. Hogy ott mennyi kacatot, meg ismeretlen eredetű kaját árultak?! Nem tudom ki veszi meg őket...

Udinében mikor leszálltam a vonatról sehol nem láttam Bálintot, így átmentem a váróba, de ott sem volt. Már épp vettem elő a telefont, hogy felhívjam, mikor megcsörrent: ő volt az, közölte, hogy vizsga után sikerült elaludnia, de igyekszik ki az állomásra. Míg várakoztam nézelődtem kicsit, és vettem egy napszemüveget. :)

Egész hamar hazaértünk, közben elmentünk a fontosabb látványosságok mellett. Este megbeszéltük az eddigi Erasmusos élményeinket, majd elugrottunk egy gyors éjszakai városnézésre, hogy fotózzak. Cucc nélkül azért mégis könnyebb!

 Végül csak 1 után sikerült ágyba bújnom, addigra már hulla fáradt voltam. Elaludni viszont hála egy-két szúnyognak csak nagyon nehezen tudtam...