Csak eljött végre a ravennai kirándulás napja! Évek óta el szerettem volna jutni ide, mert imádom a mozaikokat. Úgy voltam vele, hogy a nélkül, hogy nem nézném meg a várost, biztosan nem megyek haza. Torinóból lehetetlen eljutni ide egy egy napos kirándulás keretében, nem mintha Udinéből egyszerű lett volna: az közel 5 és fél órás út miatt kellett a legkorábbi, vagyis a 5,09-es vonattal eljönnünk. Azt mondanom sem kell, hogy a felkelés 3 nap folyamatos mászkálás és alig alvás után nagyon nehezen ment, de ezúttal is sikerült, kiértünk rendben a vonathoz. Sajnos közvetlen vonat nem ment arra, kétszer is át kellett szállni, így pihenni nem nagyon tudtunk. Az utolsó vonaton az automata WC megtréfált párszor, pedig eleinte örültem, hogy nem egy szűk, büdös kis vonat wc-ben kell átöltöznöm. Először, mikor be akartam menni és elhúztam az ajtót, kiderült, hogy van benn valaki, de hála az égnek, már végzett a dolgával, így nem kaptam sokkot. Aztán az átöltözésnél meg fogta magát, és szépen kinyílt az ajtó...az a jó, hogy viszonylag üres volt a vonat és nem állt előtte senki. Amikor meg végeztem, és ki szerettem volna jönni, akkor bezzeg nem akart kinyílni...De végül az SOS gomb megnyomása nélkül (mert hogy olyan is van ám) sikerült kijutnom.
Már a vonatról kiszúrtam, hogy pár tehén van az egyik út mentén, e miatt eszem ágában nem állt kerülni, de végül "kénytelenek" voltunk arra menni, mert pont arra volt Teodoric mauzóleuma. :) A képen látható példányon Olaszország nevezetességei láthatóak. Tökéletes dísz lenne a kertembe (ha lenne :)!
A mauzóleumba beengedtek megint csak ingyen. Mivel a közvetlen hozzá vezető út le volt zárva, már kezdtünk aggódni, hogy ezért jöttünk idáig, és jó magyar módjára át akartunk mászni a lezárt részen, de jött egy őr, és felvilágosított minket, hogy a bejárat a másik oldalon van. Hupsz :)
Még az állomáson vettem egy külön útikönyvet Ravennáról, a térképe segítségével egész hamar visszataláltunk a belvárosba, és elkezdtük a főleg templomok látogatásából álló városnézésünket.
Sajnos itt már nem működött a régészetet tanulok szöveg, mert ezek egyházi fenntartásúak, így ki kellett fizetnem a 8,5 Eurós belépőt, ami egy összegnek sok, de ezzel 5 helyszínre lehetett bemenni.
Először a Basilica di Sant'Apollinare Nuovo (képen alul és felül a bal oldaliak) esett útba, ami a mozaikok szempontjából csak "bemelegítés" volt. E mellett közvetlen található a Palazzo di Teodorico, ami nem tartozott bele az 5 helyszínbe, de szerencsére nem kellett fizetni azért, hogy megnézhessük.
A következő állomás a Basilica di San Vitale és a Mausoleo di Galla Placidia volt, de ezek Ravenna belvárosának másik felén találhatóak, így az oda vezető úton megnéztük a belvárost, Dante sírját és még egy finom fagyira is jutott idő. Utálom az olasz fagyizókat! Annyira guszták és finomak a fagyik, hogy alig tud az ember választani, csak sajnos drágák, így vissza kell fogni magam, mert egy meleg napon egy ezrest simán elköltenék csak fagylaltra.
A San Vitale Bazilika a világörökség része, nem hiába: a mozaikjai annyira szépek, hogy legszívesebben egész nap ültem volna és csak néztem volna őket. A bal oldali képeken a középpontban Theodora császárné és Justinianus látható. Nincs olyan a korszakkal foglalkozó történelem könyv, amelyikben legalább Justinianus portréja ne lenne benne.
Itt található közvetlen Galla Placidia mauzóleuma is. Kicsike épület, nagyobbra számítottam, a de mozaikjai szintén gyönyörűek. Eléggé sötét volt bent, így normálisan akkor lehetett látni, ha valaki épp kiment, vagy bejött és elhúzta a függönyt a bejáratnál.
Ravenna régészeti múzeuma is ebben a komplexumban van, de arra már végképp nem volt időnk, ha még ha két másik helyszínt is meg akartuk nézni, amikbe a jegyünkkel bemehettünk. Így a délután hátralevő részében voltunk a dómban, a Battistero Neonianoban (Ortodox keresztelőkápolna) és a Museo Arcivescovilét (Érseki palota Múzeuma) is gyorsan megtekintettük.
Egy templomot, a Basilica di Sant'Apollinare di Classét és a mellette található régészeti parkot szerettem volna még megnézi nagyon, de mivel Ravennától pár kilométerre van, azt sem tudtuk hogy lehet hozzá kijutni, meg sajnos időnk sem volt rá, így eljöttünk egy korábbi vonattal, mert Bálint be szeretett volna ugrani Ferrarába is egy kicsit.
Végül fél 12 lett, mire hazaértünk. Lefeküdni megint nem sikerült időben...talán 2 körül lehetett, mikor ágyba bújtam, pedig másnap, azaz aznap újból 4 órás kelés várt ránk!
A mauzóleumba beengedtek megint csak ingyen. Mivel a közvetlen hozzá vezető út le volt zárva, már kezdtünk aggódni, hogy ezért jöttünk idáig, és jó magyar módjára át akartunk mászni a lezárt részen, de jött egy őr, és felvilágosított minket, hogy a bejárat a másik oldalon van. Hupsz :)
Még az állomáson vettem egy külön útikönyvet Ravennáról, a térképe segítségével egész hamar visszataláltunk a belvárosba, és elkezdtük a főleg templomok látogatásából álló városnézésünket.
Először a Basilica di Sant'Apollinare Nuovo (képen alul és felül a bal oldaliak) esett útba, ami a mozaikok szempontjából csak "bemelegítés" volt. E mellett közvetlen található a Palazzo di Teodorico, ami nem tartozott bele az 5 helyszínbe, de szerencsére nem kellett fizetni azért, hogy megnézhessük.
Itt található közvetlen Galla Placidia mauzóleuma is. Kicsike épület, nagyobbra számítottam, a de mozaikjai szintén gyönyörűek. Eléggé sötét volt bent, így normálisan akkor lehetett látni, ha valaki épp kiment, vagy bejött és elhúzta a függönyt a bejáratnál.
Ravenna régészeti múzeuma is ebben a komplexumban van, de arra már végképp nem volt időnk, ha még ha két másik helyszínt is meg akartuk nézni, amikbe a jegyünkkel bemehettünk. Így a délután hátralevő részében voltunk a dómban, a Battistero Neonianoban (Ortodox keresztelőkápolna) és a Museo Arcivescovilét (Érseki palota Múzeuma) is gyorsan megtekintettük.
Egy templomot, a Basilica di Sant'Apollinare di Classét és a mellette található régészeti parkot szerettem volna még megnézi nagyon, de mivel Ravennától pár kilométerre van, azt sem tudtuk hogy lehet hozzá kijutni, meg sajnos időnk sem volt rá, így eljöttünk egy korábbi vonattal, mert Bálint be szeretett volna ugrani Ferrarába is egy kicsit.
Végül fél 12 lett, mire hazaértünk. Lefeküdni megint nem sikerült időben...talán 2 körül lehetett, mikor ágyba bújtam, pedig másnap, azaz aznap újból 4 órás kelés várt ránk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése