Reggel nem aludtam sokáig, mivel még sok cuccot kellett bepakolni és a szobát is ki akartam takarítani az ellenőrzés előtt. Mikor a folyosókon mászkáltam, láttam, hogy Matteo otthon van, így bekopogtam hozzá, hogy elbúcsúzzak tőle. Megköszöntem neki a sok segítséget, aztán beszélgettünk kicsit arról, hogy jövő félévben meg ő utazik el, nem is akárhova, Amerikába megy tanulni. Nagyon rendes volt, jó utat kívánt másnapra, sőt puszit is kaptam. :) Ő biztosan hiányozni fog, hiszen egy mindig vidám és segítőkész emberként ismertem meg!
Miután nagyjából rendbe raktam a szobát elmentem az Infopointba a papírjaimért, mindent normálisan kitöltöttek szerencsére.
Ebéd után megbeszéltük Laurával, a portás nővel, hogy 5-kor jön ellenőrizni a szobát, így addig elmentem sétálni egyet a városba.
Végre nyitva volt a Piazza Castellon lévő Basilica di San Lorenzo nevű, a Palazzo Realehoz tartozó templom. A belül a szokásos túldíszítettség jellemzi, de a kupolája volt az, ami igazán megfogott. Míg egy idős nő oda nem jött hozzám és nem magyarázta el, hogy a kupola ablakai 8 arcot mintáznak, addig fel sem tűnt, de aztán már én is láttam az arcokat.
Innen a Museo di Antichitához, a kedvenc "macskás helyemhez" mentem, természetesen nem üres kézzel, vittem egy kis kaját a cicusoknak. A mostani csapat sem volt valami barátságos, gyanúsan kémleltek még a kaja ellenére is, de legalább az egyik cicc az én macskám szakasztott kiskori mása volt. Kicsit még mászkáltam a városban egy konkrét templomot keresve, de végül nem találtam meg, mert indulnom kellett haza.
Laura már várt a portán, két perc alatt le is rendeztük a leltározást a szobában, természetesen minden rendben volt, így átmentem a koli másik részlegébe, hogy visszakapjam a kauciómat. Az ottani portán kicsit várnom kellett, közben jött két srác, hogy jégkrémet vegyenek az automatából. Ez nem fair, hogy nekik volt jégkém automatájuk, nekünk nem. :( Facebookon már kiírtam azt a mókás párbeszédet, ami elhangzott köztünk, de azért itt is beszámolok róla. Az egyikük nagyon kinézett magának, megpróbált mindent, hogy beszélgessünk, de valahogy állandóan beégett. A párbeszéd:
-Srác: Sziaaa!Kérsz egy fagyit? Üdítőt?
-Zsike: Köszönöm nem!
-Portás: Nem olasz!
-Srác: Honnan jöttél?
-Zsike: Magyarországról!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése